Hétfőn jelentettük be, hogy megjelenik a Szegeder első nyomtatott újságja. Ez óriási pillanat volt a számunkra, ugyanis a lap március óta készen van, ki van nyomtatva félezer példányban, tényleg csak azt vártuk, hogy elüljön a veszélyhelyzet. Most összeszedtünk néhány kérdést, ami esetleg felmerülhet, és választ adunk rájuk. Ez lényegében egy interjú saját magammal.
Tényleg azt hiszitek, hogy van jövője a nyomtatott sajtónak?
Nem, nem hisszük azt, viszont kellő mértékkel mégiscsak. Persze, hetilapot nem fogunk készíteni, ilyen sűrű megjelenéssel azonban nem kell félni semmitől.
Milyen sűrűn jelenik majd meg?
Évente, a terveink szerint. Ez most azt jelenti, hogy a következő 2021 márciusában érkezhet.
Mi van benne?
Inkább azt mondanám, hogy mi nincs. Nincs benne politika (minimálisan legfeljebb), nincs benne semmi aktuális. Nem azt kell elképzelni, hogy kinyomtattuk a szegeder.hu-t, hanem hogy szerettünk volna nem csak formailag, de tartalomban is valami – legalábbis számunkra – merően újat adni. Van az újságban vers, tárca, novella, és úgy általában a cikkek hangvétele is más, mint a tőlünk megszokott. Az általam íródott Három év, melyben a Szegeder első három esztendejéről írok, talán kínosan személyes is lett. De hát, ez van. Illetve van még valami az újságban, ami már régóta nem szokott: szenvedő szerkezet. Kizárólag a hirdetésekben, de van, mert szép és mára már különlegessé is vált.
Miért ilyen régies az újság?
Nem akartunk átjárást, félmegoldást. Mai újságot nem készítünk, mert annak nincs értelme, az tényleg csak annyi volna, hogy kinyomtatjuk a honlapunkat, a régies és a modern újság ötvözetét pedig nem láttuk jónak. Én személy szerint alapból imádom a régi újságokat, úgyhogy egy idő után teljesen evidens volt, hogy kiragadunk egy korszakot, és azt hozzuk el.
Melyik korszakot?
Az 1910-es éveket. Azért ezt, mert ekkor indult el a Délmagyarország, és szerettem volna erre is reflektálni kicsit. Van is erről egy cikk benne. De azon gondolkodunk, hogy a következő lapszámban majd egy másik korszakot elevenítünk fel. Abban talán már képek is lesznek, ki tudja.
Most nincsenek benne képek? Miféle újság ez?!
Nincsenek, mert akkoriban sem nagyon voltak, és nem is tudtunk volna úgy képet belerakni, hogy az ne tegye túl sterillé, túl maivá az újságot. Sajnos így is az, hiányolom belőle például a nyomtatási hibákat, vagy azt, hogy idővel azért csak sárguljon meg.
Miért szerepel március 22., mint dátum a lapon?
Talán a legdurvább időszak volt ez. 15-én jelentették be, hogy bezárnak az óvodák és a fürdők is a városban, 16-án ment nyomtatásba az újság. Volt egy halvány reményünk, hogy még belefér a 22-e. Nem fért. Valamilyen dátumot pedig kellett írni, az augusztus 17. szinte elképzelhetetlenül távolinak tűnt akkor.
Mennyibe kerül az újság?
Ingyen van, és azért van ingyen, mert tudtuk, hogy egy egyszer megjelenő fekete-fehér papírfecni nem túlzottan értékes piaci alapokon, bármennyire is szívünk-lelkünk benne van. Inkább próbáltuk meg hirdetőkkel fedeztetni a nyomdaköltségeket, ami részben sikerült is. Meg azért is ingyen van, mert így többeket elérünk vele, és ez is szempont.
Miért Szlovákiában nyomták a lapot?
Van ez a mendemonda – amit ugye a Magyar Hang állít -, hogy független lapot manapság nemigen nyomtatnak ki hazai nyomdák. Persze lehet, hogy találhattunk volna ilyet, de sokkal egyszerűbb volt írni egy e-mailt a Lukács Csabának, hogy szerinte megoldható-e így. És megoldható volt, ráadásul az akkor épp aktuális Magyar Hanggal együtt nyomták, és felfért a Szegeder is a kamionra Budapest felé. Mi tehát először Budapesten találkoztunk az újsággal, ami már majdnem olyan volt, mintha ott is készült volna.
Ez is tele van helyesírási hibákkal, mint a cikkeitek?
Összesen egyetlen egy hibáról tudok, de az nem helyesírási. Aki először megírja, hogy mi az, meghívom egy sörre. Tényleg.
Nem Szegeden élők hogyan juthatnak hozzá?
A legjobb, ha lejönnek Szegedre, de ha ez nincs a pakliban, akkor postázunk egyet szívesen.
Az első nyomtatott Szegeder augusztus 17. hétfőtől lesz elérhető öt szegedi helyszínen, teljesen ingyen. Részletek itt olvashatók.