Puzsér egy szegedi tetőn beszélt a koronavírusról is

Puzsér Róbert publicista volt a vendége kedd délután a Törpe tetőteraszának. A JATE Sikersztorik és az Iventer szervezésében létrejött esemény koncepciója szerint a koronavírus járvány következményeit volt hivatott körbejárni, de a publicista munkásságát ismerve várható volt, hogy a járványnál sokkal mélyebb, társadalmi problémák is előkerülnek majd.

Fél öt körül értünk ki a tetőre, és a szürkülő égbolt láttán kicsit belénk is állt a félsz, hogy lassan mehetünk is haza. A hét emelet magasan azért eléggé komisz módon játszadozó szél a söreinket is megpróbáltatások elé állította, ezért lassan iszogattunk, és az először lassan, majd gyorsan csepergő emberek láttán konstatáltuk, hogy nem csak mi kívánunk ellenállni a természet erőinek. Hatra meg is telt a tető.

Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy a közönség többségét nem a téma, inkább Puzsér Róbert személye vonzotta. Többségében a fiatalok, a 20-as, 30-as korosztály volt kíváncsi a véleményére, de voltak idősebbek is. Végül a felhők is elvonultak, és elkezdődött az előadás.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A publicista bele is lendült, hosszasan bírálta a média szerepét, ami a témában politikai oldaltól függően hol a világvége, hol a „nincs itt semmi különös” narratívái között mozgott, szakítva ezzel ketté a közvéleményt, és visszaható módon befolyásolva a politikát. Kitért az amerikai eseményekre, azok társadalmi összefüggéseire, mind történelmi, mind kulturális szempontból, hosszasan fejtegetve a politikai osztály és a gazdasági elit szerepét, felelősségét, bűneit és hazugságait.

Beszélt a tudatipar butító hatásáról, ami a politika/elit/média kétpólusú narratívái közé kényszeríti az embert, fogyasztóvá konvertálja azt, aki immár termékként veszi magához előregyártott identitását. Beszélt arról is, hogyan változott ennek tükrében a politika, ami a posztmodern világban inkább kínál identitást, mint eszméket, vagy tényleges válaszokat valós kérdésekre.

Kitért arra, hogy hogyan vált az amúgy is importált #maradjotthon szlogenből itthon is jól fogyasztható termék, és a média által kitermelt pánikot hogyan fordították profitba az influenszerek és a cégek. És szó esett arról is, hogyan szolgálja ki a politika a multik érdekeit ahelyett, hogy a választókat képviselnék. „Neked a reklámok szólnak, nekik a politika.”

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A kérdésekkel együtt két órás előadást végül a naplemente zárta. A közönség csendben hallgatta Puzsért, csak az ironikus értelemben vett viccesebb részeknél, vagy az egyik kérdező bonyolultabbra sikerült kérdésénél tört ki a hallgatóság nevetésben, de jobbára csak a városháza harangjátéka törte meg egyszer adott téma kifejtésének ívét.

A sokak által kritizált stílus mögött sok tartalom, vitaindító vagy olyan gondolat volt, mely a dolgok és folyamatok értelmezésének újabb megvilágításait adhatja. Volt egy rész, amikor Puzsér az identitástalanságról beszélt, és az identitás nélküli ember szerepébe helyezkedve, az ahhoz megfelelő indulattal azt mondta, hogy „[…]ebből is látszik, hogy nem tudjuk kik vagyunk, de egy biztos, azok a gecik nem vagyunk!”, reflektálva ezzel az identitáspolitika tétnélküliségére, befolyásolására és társadalmat szétszakító erejére. A közönségből ezt páran tévesen értelmezve tapssal üdvözölték, politikai odamondásnak hitték, kihagyva a felismerést arra vonatkozóan, hogy ez a magatartás mindkét tábor vak követőit markánsan jellemzi.