A Magyar Madártani Egyesület közleménye szerint évtizedeken át 4800-5500 párból állt a hazai fehérgólya-állomány, ám a legutóbbi, 2019-ben végzett ötévenkénti összesítés alapján ez 3900-4200 párra csökkent.
Az egyesület munkatársai és önkéntesei 2019-ben 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek, mely során 2952 fiókát nevelő, és 588 valamilyen ok miatt sikertelen gólyapárt találtak. 82 pár nélküli madár és 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek, amelyeken már nincs fészekanyag. A felmérésből kimaradt településeket is beleszámolva 3900-4200 között volt a fészkelő fehér gólya párok száma 2019-ben.
Ez drámai csökkenést jelent a korábbi évtizedek átlagához képest. Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez felére csökkent és az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott a párok száma.
Budapesten és környékén – a budai hegyvidéken, illetve Vác felé az elmúlt húsz évben teljesen eltüntek a gólyák, melyek száma a Dráva mentén és a somogyi dombságban is nagyon megcsappant. Jelentősen növekedett a számuk Szeged és Debrecen környékén.
A gólyák számának csökkenésében nagy szerepet játszik hagyományos fészkelőhelyeik eltűnése. A közlemény szerint a gólyák eredetileg nagy fákon költhettek, onnan költöztek át a zsúp- és nádtetős épületekre, valamint a kazlakra. Ezek eltűnésével tulajdonképpen kényszerből költöztek át a villanyoszlopokra, ez a váltás is állománycsökkenéssel járt a XX. század közepén.
Az MME szerint a fehér gólya egy jó alkalmazkodó képességű faj. Változnak vonulási szokásai, a régebben Afrikában telelő faj nyugati állományai ma már Spanyolországban vészelik át a hideg évszakot. Az állománycsökkenés sem évről-évre folyamatosan zajlik, hanem enyhe növekedéseket tör meg egy-egy rossz időjárású év. Egy-egy ilyen év viszont, például éppen a 2019-es, amikor a tavasz végi-nyár elejei csapadékos időben sok gólyafióka fázott meg és pusztult el, sokkal erősebben visszavet egy kisebb, rosszabb táplálkozóterületeken élő állományt.