Nem szép dolog már rögtön a legelején, a megjelenése előtt lehúzni valamit. Gondolok itt most a Szeged365 portálra, melynek létezéséről a napokban adtunk hírt, s melynek születése fölött olyan politikai erők képviselői bábáskodnak, mint Nemesi Pál és kampánycsapata. Komolyan, ahogy a napokban indult Pécs Aktuálnak is, úgy nekik is kijár az ártatlanság vélelme, s hogy az oldalakat nem kímélve, az újságírói objektivitás eszményét szem előtt tartva nyúlnak majd a hírekhez. De hagyjuk a pátoszt, nem ezért vagyunk itt.
Sajnos a közélet manapság nem nagyon kíméli az idealistákat. Félő, hogy a Szeged365, mint zsák a foltjára talált Nemesi Pálra, és a Magyar égre magyar csillagot! elv alapján, a kamufüggetlen polgármester-jelölthöz is kamufüggetlen hírportál dukál. Jó, ártatlanság vélelmét a portálnak: majd ha elindul, kiderül.
Viszont nem mehetünk el amellett, hogy tavaly mekkora divat lett a függetlenség, és mekkora divat swag yolo dolog volt már függetlenként indulni az önkormányzati választásokon is. A Habony Rogán-művek talán egyetlen épkézláb ötlete volt, hogy ahol a Fidesz labdába sem rúghat, fessük át a gyalogot, és így próbáljuk meg áttolni magunkat a gyanútlan állampolgáron. Igen, igen, mint tudjuk, ebben a folyamatban volt gyalog a Ferroép-vezér Nemesi is.
Mindegy, a dolgok mennek. Viszont ezek alapján egyből érdekesebbé válik a média helyzete, pontosabban az, hogy ha a médiumok függetlennek való beállítása tudatosan, az olvasó megtévesztésének céljából, politikai haszonszerzésből történik. Persze hasonlót sokat látunk a baloldalon is, a tisztes honpolgár elmegy mellette, mondván legyen, úgyis jobboldali a médiatúlsúly, most ez meg van engedve.
Ezek az esetek is sokfélék. Van, hogy a szerkesztőség tényleg abban a tudatban él, hogy független, csak éppen adott sérelmei miatt nem tud ugyanolyan kritikával élni a különböző szereplők irányában. Vannak olyanok is, akik tényleg függetlenként működnek az adott komisszár által kijelölt keretek között, beteljesítve az udvari ellenzék szerepét. És, a szóismétlésekre szóismétlést halmozva, vannak a tényleg függetlenek. Igen, vannak.
Na, de mi is a baj azzal, ha a politikai érdekek mentén működve mégis függetlennek mondja magát egy médium? Az, hogy így végleg kiveszik minden érvény a dolgok mögül. Vegyük példának okáért a szeged.hu-t, és a szegedma.hu-t. Míg a szeged.hu az önkormányzat és Botka László, addig a SzegedMa a párt és a szegedi Fidesz szócsöve nyíltan, a dolgokhoz való hozzáállásuk gravitációs pontjait el nem hazudva. Még ez is ezerszer becsületesebb, mint a függetlenség köntösébe bújva Nem ér a nevemet játszani.
Kézzelfogható, szagolható a dolog, ha akarod bele is haraphatsz. Vitatkozhatsz, nevesíthetsz, és mindenkit kényed-kedved szerint küldhetsz el a picsába, természetesen a megfelelő oldalnak címezve. Tiszta üzlet ez, melyet, mint Atlasz tart a hátán a transzparens és nyílt meggyőződés, a hit, vagy a hónap eleji utalás. Az ember keze persze ökölbe szorul a szervilizmus vagy a cinizmus méretének láttán, de a dolog mégis valódi.
Ha ez is elvész, végleg ránk zárul Orwell valósága. Ha a függetlenség fogalmát ilyen szinten rabolják szét, akkor tényleg oda a médiába vetett, már így is ezer soron sebzett, kivéreztetett és meghurcolt közbizalom. Orbán Viktor elégedetten hátradől, és a maradékával kedve szerint édesíti reggeli teáját. Ez a baj, még egy fogalom vált olcsó politikai termékké egy olyan világban, ahol a populista hatalom a keresztény, a konzervatív, jobboldali és a polgári jelzőt is már rég elégette, vagy foszlányaival éppen hosszú orrát takarja.
Nem a nyomtatott lapok eltűnésével, hanem a propagandasajtó függetlenként való beállításával ér véget a XX. század a médiában. A média 3.0 céljai tiszták, nyelvéről már nem a cinizmus bűzös lehelete árad, hanem az önmagát is elhazudó semmitmondás. Szerkesztőségeinek falait többé nem a nyomorult idealisták, a fanatikus párttagok vagy a káderek töltik meg, hanem Schrödinger macskái, akik apró körmükkel az írógépet kopogtatva narrálják a kvantum-szuperpozícióban lebegő médiazajt. Immár örökkön örökké.
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder