A szegedi Egyesület a Kreatív Oktatásért végzett kutatást a szegedi egyetemisták körében, melyben azt vizsgálták, a fiatalok a globális állampolgárság milyen területén kiemelkedők és hol szükséges beavatkozás.
„A globális állampolgár megérti a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális téren lévő kölcsönös függőséget, valamint a helyi, nemzeti és globális folyamatok közötti kapcsolatot. Képes kritikusan szemlélni azt, ahogyan a világ működik, és társadalmilag felelősen viselkedik. A globális állampolgár tudatában van a globális problémák jelenlétének és igyekszik tenni ellenük: elismeri az egyéni felelősséget. A szegedi egyetemisták körében végeztünk egy felmérést: globális állampolgárként melyek az erősségeik és gyengeségeik, és hogyan látják a szegénységet mint globális problémát. Az eredmények alátámasztják: a (kreatív és lexikai tudáson túlmutató) oktatásnak kiemelt szerepe van a globális állampolgárokká történő nevelésben” – szól a közlemény.
A kutatás szerint a fenntartható fejlődés nélkülözhetetlen eleme a technológiai fejlődés mellett az egyének gondolkodásmódjában és cselekedetében bekövetkező változás. Az Y (1981-1996 között született) és a Z generációhoz (1997-2012 között született) tartozó 245 egyetemista – többségében a Szegedi Tudományegyetemen tanuló magyar és külföldi hallgató – részvételével vizsgálták a globális szegénységre vonatkozó ismeretüket, és azt, hogy a globális állampolgárokat leíró dimenziók (globális kompetencia; globális igazságosság és különbségek; empátia és egyéni felelősség; globális-lokális cselekvés; politikai hang és civil cselekvés) közül melyikben a legerősebbek és hol van szükség fejlődésre. Az eredmények szerint:
- Az Y és a Z generáció egyetemistái hasonló mértékű tudással bírnak a globális szegénységről, tehát az életkor nem feltétlenül befolyásolja ezt a fajta tájékozottságot.
- Mindkét generáció a „globális igazságosság és különbségek” dimenzióban emelkedett ki, azaz fontosnak tartják a globális igazságosság kialakítását.
- A leggyengébben a civil részvétel dimenziójában szerepeltek: az egyetemisták nem érzik szükségét/nem látják – globális és lokális – hasznát az egyéni cselekvésnek, a Z generáció tagjai még kevésbé lelkesek, mint az Y generációé.
- Az „empátia és az egyéni felelősség” dimenzió mindkét generáció esetén csak a harmadik helyet foglalja el a dimenziók között.
- Az Y generáció tagjai összességében jobb teljesítményt értek el mind az öt globális polgár dimenzióban, mint a Z generáció tagjai.
- Az öt dimenziót magában foglaló globális állampolgár mutató mindkét generáció esetén közepes értékű, és az Y generáció egyetemistái magasabb értéket értek el: ők jobban globális állampolgároknak tekinthetők.
Az életkorból adódó sajátosság is lehet, hogy a Z generáció ugyan tapogatózik, de az Y generációhoz tartozók sokkal tudatosabbak és hajlandóbbak aktívabban részt venni a globális-lokális tevékenységekben. Azonban hamarosan a generációk közül a Z válik a meghatározóvá, ezért fontos a lexikális tudáson túlmutató oktatás és a társadalmi problémák iránti érzékenyítés biztosítása, elősegítése. Az egyesület szerint nekik kell tenniük valamit a globális problémák negatív következményeinek csökkentéséért, és erre a feladatra fel kell készíteni őket.