A Bagoly utca egyszer csak fogja magát, és elkanyarodik kilencven fokban, és ahol ez történik, ott, egy óriási füves rét sarkában volt nem sokkal ezelőttig a Hargitai utcai BMX-pálya. Azért hívták Hargitai utcainak, mert a Hargitai utcai Coop mögött terült el, még ha nem is közvetlenül. Nagyságrendekkel közelebb volt a Bagoly utcához, szinte hozzá is ért, de azért mégiscsak a Coopban vette mindenki a cigit meg az energiaitalt akkoriban, és a buszmegálló neve is ez volt. A 2000-es évek elején itt lógott minden gyerek a környékről, igazi élet volt nemsokkal kicsöngetés után. Akik nem akartak a ligetbe menni, vagy még nem engedték el őket, mert hiszen az a veszélyes körúton túl volt már, azok ide jártak BMX-ezni.
20 évnél fiatalabb és 40-nél idősebb olvasóink számára írom, hogy a BMX az a tevékenység volt, amit az okostelefonozás meg az üveggolyózás a grundon helyett csináltak a fiatalok a 90-es és a 2000-es években. Amikor végre volt BMX Magyarországon is, és mindenki azt kért karácsonyra. Az enyém asszem lila volt, ilyen béna fejbeütés-elhárító szivaccsal a kormányon.
A lényeg, hogy tizenöt—húsz éve, meg talán még tíz éve is, itt tengődött egy csomó fiatal délutánonként, nyári szünetben délelőttönként is. Úgy volt, hogy először otthon legóztál, aztán biciklizhettél az utcában, majd később, amikor már kinőttél a BMX-ezésből, akkor a Coop mögött cigiztél a haverokkal; na de utóbbi előtt azért csak volt néhány jó éved a pályán. Ami úgy festett, hogy volt egy nagyobb, úgynevezett indító-érkező domb, aztán körbe kisebb-nagyobb, többé-kevésbé extrém huplik, földdombok, és végig egy jól kitaposott kerékvájat, ami ugye átment az összes huplin. Igazából pontosan olyan volt, mint kb. bármelyik kiépítetlen BMX-pálya a világon. Viszonylag hasonlított a ligeti kispályához, ami a fák alatt van a víztorony tövében, csak ott ugye nincs fű.
Az elmúlt években a Hargitai utcai pályát benőtte a fű, a gyerekek már nem jártak ki. Most boomerkedhetnék, hogy ez azért van, mert otthon számítógépeztek inkább meg telefont nyomkodtak, de igazából én is pontosan ugyanezt csináltam. És bár BMX-esek vannak még a városban ma is, töredék annyian, mint az aranykorban; ma már nem menő a BMX. Illetve pont, hogy menő, mert már nem mainstream, vagyis mittudom én, az a menő, amit szeretsz csinálni. A lényeg, hogy szerintem ha egy tizenéves mostanában odament, akkor simán nem tudta megfejteni, hogy mi ez a sok kicsike domb itt ilyen kis területen.
De mindegy is, mit látott bárki is eddig, a fontos az, amit ma lehet ott látni: a semmit. A nagy marostői csatornaberuházás keretein belül a pályát vízszintesre dúrták, a helyén ma kiszáradt, sárga fű és zúzottkő-dombok. Azok se maradnak sokáig, és BMX-pálya sem lesz már itt, így múlt el a gyerekkorunk. Belenyugodni fiatalok vagyunk, lázadni túl öregek. Amúgy nem különösebben izgat, hogy mi lett a Hargitai utcai BMX-pályával, az jobban felkavart, hogy huszonöt lettem, de már annak is két hete, ki emlékszik már.
Megkerestük levélben az önkormányzatot, hogy ki építette annak idején a BMX-pályát, kinek a fenntartásában volt, esetleg újjá lesz-e építve. Válaszukban azt írták, „a csapadékvíz-elvezetési projekt befejezésekor az érintett munkaterületet elegyengetve adja vissza a kivitelező az önkormányzatnak. Ennek egy részén a város az új Fülemüle utcai bölcsődét tervezi megépíttetni, amint arról már korábban hírt adtunk.”
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder