Talán hasogatom a szőrszálakat, talán csak mindennél előbbre helyezem az emberi egészséget ha erről van szó, de egyenesen dilettánsnak tartom a pénteken a szegedi Dóm téren történteket. Nem tudom, egyáltalán erre hogyan adhat egy minisztérium engedélyt, azt pedig végképp nem, hogy a média miért cukormázas jótékonyságként számolt be az eseményről.
Ez történt: december 6-án, pénteken délután öt órára két eseménymeghívónk is volt, egy a REÖK palota újonnan nyílt kiállítására, egy pedig a Dóm téri lakástűz-szimulációra. Részemről nem volt könnyű döntés, de végül utóbbira mentünk Lazanyecz és Balogh kollégával, ők alapból is erre voltak kíváncsiak. Már az előző napokban elgondolkodtam azon, hogy ha műanyagot égetni elméletileg nem valami egészséges, olyannyira, hogy be is van tiltva, akkor vajon ez hogyan lesz kivitelezve. Gondoltam magamban, tuti nem égetnek majd műanyagot akkor, be lehet egy lakást rendezni mással is, nagyszüleink idejében sem voltak ilyesfélék elterjedve. Amikor azonban odaértem, szembesültem vele, hogy az egész konténer telis-tele van műanyaggal: karácsonyfa, azon rengeteg dísz, égősor, terítő, szőnyeg, ülőgarnitúra, szekrények, televízió, ami csak kell.
Magyarul a tárgyak legnagyobb része vagy műanyagból volt, vagy tartalmazott azt nagy részben. Ekkor azonban még mindig úgy hittem, nem lesz itt gond, a füst felfelé száll, környezetszennyezésnek környezetszennyezés, de legalább az embereket közvetlenül nem érinti majd. Fenéket nem, derült ki. Miután ugyanis begyújtottak a konténerlakásban, felhőként gomolygott kifelé a sűrű füst, ami eleinte valóban felfelé szállt, de egyrészt igenis érte a tömeget valamennyire, másrészt miután a füsttömeget a szellő nekifújta a konténer melletti épületnek, a füst azon nyomban lényegében ráesett, majd beterítette a nagyjából félszáz emberből álló nézőtömeget. Volt, aki azonnal eliszkolt, én magam is, miután éreztem, hogy terjed szét a tüdőmben a durván rákkeltő anyagokból álló füst. A többség azonban maradt, ami nem is csoda, hiszen semmiféle tájékoztatást nem kaptak arról, mi is fogja érni őket, magától pedig egyszerűen nem mindenki tudja, hogy ez most károsabb-e egy hétvégi kiránduláskor rakott tábortűznél, vagy sem.
Ezért kifogásolom: a füst ezt követőn az egész Dóm teret belepte valamennyire, de még az Aradi téren is erősen érződött (én itt kerestem menedéket, ezért tudom). Több száz ember sétálgathatott ekkor gyanútlanul a karácsonyi vásárban úgy, hogy mindenki kapott néhány mikrogramm karácsonyfagömbdíszt vagy abroszt a tüdejébe, amitől egyhamar nem fog szabadulni. És hogy ezzel egyáltalán mi a baj? Egyszerűen az, hogy a műanyag bár valóban szénszármazékokból készül, tehát első blikkre annyira kéne károsnak lennie, mintha megszagolnánk a hónunk alját, gyártás közben azonban mindenfélét hozzákevernek – lágyítószerek, tűzálló anyagok, fényvédők, stabilizátorok, hálósítók, feldolgozást segítő és ütésállóságot javító anyagok, stb. -, amik viszont korántsem annyira egészségesek, sőt. Mivel nem vagyok szakember, idézek olyat, aki tudja miről beszél: „A műanyagok égésekor mérgező anyagok szabadulnak fel. Ezek egészségkárosodást, nagy koncentrációban akár azonnali halált is okozhatnak”. Az építőiparban megkerülhetetlen PVC égetésekor például egyenesen olyan anyagok kerülnek a levegőbe, mint az első világháborúban harcigázként alkalmazott foszgén, vagy a rákkeltő vinil-klorid, illetve a szintén nagyon egészségkárosító dioxinok. Félreértés ne legyen, senki sem volt halálos veszélyben, de az egészségkárosodást el lehet könyvelni, mindenkinél, és a tüzet oltók sem voltak véletlenül maszkban. Még egy szóra visszatérve a műanyagégetés hatásaira, 2003-ban a Délmagyarországban is megjelent sorok szerint „Nem szén-monoxid, hanem valamilyen műanyag, illetve többféle műanyag együttes elégetéséből származó súlyosan mérgező gáz okozhatta hétfőn Miskolcon azt a családi tragédiát, amelyben négyen meghaltak”.
Ezt lehetne helyette: műanyagot égetni soha semmilyen körülmények között nem szabadna, nemhogy védtelen, tájékozatlan emberektől két-három méterre. A demonstrációra szükség van, ezt nem vitatom, ahogyan azt sem, hogy inkább szívjunk pár percig műanyagot, ha ezzel valaki családja megmenekül és decemberben jobban odafigyelnek majd a gyertyákra lefekvés előtt, de ha már muszáj, csináljuk a legkisebb ártalommal. A közönség legyen messzebb valamivel, kapjanak maszkot, és az összes berendezés legyen természetes anyagokból, melyek füstje jóval kevésbé káros: a karácsonyfa fenyőfából, a díszei szalmából, szárított gyümölcsökből, tobozokból, ülőalkalmatosságnak pedig ugyanúgy megteszi egy régi faszék, ahogyan a tévé hiányát sem fogja senki kifogásolni, amikor szemei előtt válik a lángok martalékává a berendezett kis lakás.
Legyen megelőzés, legyen felhívás, de ez nagyon nem jó pálya.
A Vélemény rovatban megjelent cikkek az adott szerző álláspontját tükrözik, a szerkesztőség egészéét nem feltétlenül.