Védettségi igazolványhoz beoltottként sem mindig olyan könnyű hozzájutni, mint ahogyan azt az ember elsőre gondolná, főként, ha az illető személyes adatait egyszerűen képtelenség összeegyeztetni a magyar bürokrácia tábláiban. Egy olvasónk azzal keresett meg nemrég minket, hogy február óta nem kapták meg a védettségi igazolványukat Szegeden beoltott vajdasági származású SZTE-s egészségügyi hallatókként.
A fent említett levél küldője az SZTE egészségügyi hallgatója, és ahhoz, hogy meg tudjon jelenni a szakmai gyakorlatain, szükséges védettségi igazolvánnyal rendelkeznie. Mivel Szerbiában még nem volt lehetősége felvennie az oltást, mire az a gyakorlatait tekintve is szükségessé vált volna, kettős állampolgárként az SZTE biztosította számára, hogy Szegeden olthassák be őt és a vajdaság területén élő szaktársait egyaránt.
A vakcina beadására sor is került, de a védettségi igazolvány nem érkezett meg, ezért olvasónk a kormányhivatalhoz fordult, ügybejelentő okirat (védettségi igazolvány pótlása, cseréje oltottság vagy igazolt fertőzésből felgyógyulás esetén) formájában. Ezeket azóta már személyesen és online, ügyfélkapun keresztül is beadta, az utóbbiakra azóta sem érkezett válasz. A kormányhivatalnál az ügyintézés végeztével úgy értesült, hogy egy hónapon belül megérkezik a védettségi igazolványa.
Mivel egy hónap letelte után sem érkezett meg, újabb dokumentumot adott be, ekkor úgy tájékoztatták, nem található meg az EESZT-ben (ez a magyar egészségügyi nyilvántartó rendszer), ezért forduljon az oltóponthoz. A későbbiekben kiderült, hogy az adatai fel vannak véve, de TAJ-kártya hiányában csak a személyi igazolvány-számával beazonosítható, és az előbbi nélkül védettségi igazolványt sem kaphat. Néhány hasonló helyzetben szenvedő szaktársának sikerült választ kapnia az elektronikus úton történő ügybejelentőkre; ezekben az állt, hogy a védettségi igazolvány kiállítása nincs összefüggésben a TAJ-kártyával.
Végül annak a dokumentumnak a benyújtásával próbálkozott, mely a külföldön beoltottakat érinti. Ez azért lett visszautasítva, mert a vakcina beadásának a helyére nem értelem szerűen lehet Magyarországot megadni. A több hónapig tartó személyes és telefonos ügyintézés során egyre inkább az körvonalazódott, hogy adminisztrációs és okirat kiállítási szempontból
vele és a hozzá hasonló helyzetű szaktársaival senki sem foglalkozott eddig a védettségi igazolványt illetően.
Közülük többen is az utolsó tanévüket kezdenék szeptemberben, így az okirat hiánya egyesek csúszását is jelentheti.
Az ügyben felkerestem telefonon a szegedi kormányhivatalt. A problémával túl sokat nem tudtak kezdeni, ezért átirányítottak a Népegészségügyi Főosztályra, de ott védettségi igazolások kiadásával nem is foglalkoznak. A telefont felvevő hölgy készségesen állt a problémához, gyorsan sikerült letisztáznunk, hogy
belekerültem a magyar telefonos ügyintézés végtelen asztalitenisz játszmájába.
Végül felhívta az illetékes osztályt a kormányablaknál, onnan pedig két nap múlva visszahívtak engem. Az úr a telefon túloldalán tájékoztatott róla, hogy május 13. óta létezik egy ilyen esetekre készített űrlap, majd megjegyezte, hogy valóban nehézkes nyomon követni a védettségi igazolvánnyal kapcsolatos ügyintézés alakulását, mivel az ezt szabályozó rendeletek szinte kéthetente változnak.
Remélhetőleg az új rendelet lehetővé teszi, hogy olvasónk és szaktársai hozzájussanak az okirathoz. Mindenesetre eléggé elkeserítőnek tartom, hogy bárkinek ilyen kálváriát kelljen bejárnia bármiért, amire a közigazgatás egyszerűen képtelen volt protokollt létrehozni, mivel ez nem csak az igazolványra váró ügyfeleket hozza kellemetlen helyzetbe, hanem azokat az ügyintézőket is, akik szeretnének érdemben foglalkozni az adott problémával.