A Tisza Lajoson sétálva sokféle kocsmába és kávézóba botlik az ember. A kommersz és a fancy helyek felváltva sorakoznak, és az árak és a stílusok is ennek vonatkozásában festik színesre a körutat. A felhozatalból kitűnik egy ódon pince rejtette ékszerdoboz is, mely hangulatában jól ötvözi a keleti világ atmoszféráját a nyugati világ egészséges értelemben vett integráló szellemiségével.
Utcafronton csak pár asztal, szék és persze a cégér jelzi, hogy pontosan hol is jár az ember. Ez a Marokkó Café and Pub a Tisza Lajos krt. 48-as szám alatt, melyet Lopusni Norbert és párja, Glasza Kitti indított körülbelül fél évvel ezelőtt. „Mi a Cooltour Caféban kezdtük, az sok dolog miatt nem jött össze, így egy kicsit megtörve néztünk a váltás elé. Nagyjából fél éve találtuk meg ezt a helyet, ide próbáltuk meg áthozni azt a szellemiséget, amiben az előző helyen is dolgoztunk” – mesélte Kitti.
A nyitást övező izgalmakat és a hozzá fűződő terveket a koronavírus, és annak mindennapi életünkre gyakorolt hatásai törték meg. A rendelkezéseknek megfelelően a Marokkó is néhány hetes kényszerpihenőre vonult, ez idő alatt jobbára csak a konyha üzemelt. „A korona eléggé megviselt minket is. Alapvetően hozzánk inni jönnek az emberek, így a prémium italokon, prémium időtöltésen, az ivás kultúráján van a hangsúly. De szerencsénk volt, mert pont akkor indult be a konyhánk, és ez idő alatt nagyon jól tudott működni a kiszállítás.”
A konyha később bezárt, de hamarosan, legkésőbb szeptemberre újra kinyit. Ahogy ezelőtt, úgy ezután is vegán és vega ételekkel is várják a látogatókat a hagyományos húsosokon túl, és ez a kiszállítás tapasztalatai alapján egyáltalán nem osztja meg a vevőket. „Bárkinek is szállítottunk ki, mindig meghökkenve tapasztalta, hogy “Ez nem hús?”. Ez nagyon jó, mert az volt a cél, hogy aki húsevő, annak is megmutassuk, hogy lehet így is, és hogy a hús hiánya egyáltalán nem vesz el az élményből.”
A terasz is a koronavírus lecsengése és a szigorítások feloldása után nyílt meg. A már említett utcafrontra így kitelepült a benti rész: pálmafák, színes égők és régi bútorok nyújtanak ízelítőt abból, ami odalent vár.
„Talán ez mutatja azt is, hogy a világfelfogásunk sem biztos, hogy az európaihoz áll közel, itt sokféle kultúrát szeretnénk ötvözni. Sok minden van, ami a magyar kultúrához vezet vissza, ez látható például a berendezésben, az étlapban és az itallapban is, de azt is szerettük volna tükrözni, hogy mindenkit várunk szeretettel, itt mindenki megtalálja a magának tetszőt.”
A régi bútorok, színes festés, keleties hangulat és romkocsma-feeling mellett jól megfér a kultúra is. A vírushelyzet előtt többnyire élőzenés, akusztikus koncerteket tartottak a Marokkóban, de a jövőben képzőművészeti esteket, foglalkozásokat is terveznek. „Akár ilyen együtt festős, együtt alkotós dolgokat is. Nyilván jönne egy festőművész vagy képzőművész, akinek az irányítása mellett workshop jelleggel, de annál talán szabadabb módon mehetnének ezek az események” – mondta Kitti, majd hozzátette, „az irodalmat is nagyon pártolom, olyan kollaboráció is jöhetne, de a könyvklub ötlete is megfordult már a fejemben. Ezt mondjuk macskás, idős nénikkel is el tudnám képzelni.”
A színes falak persze a már elkészült munkáknak is kiváló otthonául szolgálnak. Eddig többnyire a festők láttak jó teret a helyben, ami nem a klasszikus értelemben vett fehér, polgári lakás vagy ház jellege miatt szinte minden munkának – ugye a festményektől kezdve a digitális printeken át a fotókig – kellemes befogadó közeg. Kitti elmondta, hogy nem csak az ilyen alkotásokat várják kiállításra, hanem szobroknak vagy más képzőművészeti műveknek is nagyon szívesen biztosítanak helyet.
Persze az eddig leírtakat egy csomó másik helyre is rá lehetne húzni, így felmerül a kérdés, hogy miben is különbözik, vagy miben is akar különbözni a Marokkó a többi helytől. Az üzletvezető szerint ez a kiszolgálás minősége. „Ha mondjuk betér az ember az út szélén egy kis csárdában, és lehet, hogy nem fancy, hogy nem trendi kajákat adnak, de mégis sokkal jobbat eszik abból, ami ezzel az igazi régimódi, kedves és gondoskodó kiszolgálással tesznek elé. Legalábbis én ezt tapasztaltam. A személyes hangvétel és az odafigyelés, szerintem ezeket hiányolják az embereknek. Azt vettem észre, hogy ezek útján nagyon könnyen lehet kapcsolódni másokhoz.”
Az árakat tekintve a középkategóriába kell belőni a Marokkót, így a teák és kávék tekintetében is 300+ összegekben kell gondolkodni. Ez nem lehúzós abból kiindulva, hogy nyilván pozicionálja a helyet az, ahogyan áraz, viszont itt a prémium italok, kávé, tea vagy koktélkülönlegességek tekintetében elmondható, hogy kiegyenlítődik az ár-érték arány. Zlatý Bažantból például 550 egy korsó, és az üveges sörök is 450-től kezdődnek.
„Háromtól vagyunk nyitva, de szeretnénk kávéházként is üzemelni, tehát tervben van, hogy korábban fogunk nyitni” – jegyezte meg Kitti. Ezt a váltást persze megelőzi majd egy tesztkör, aminek a keretei között felmérik, hogy mennyire van erre kereslet, mennyire szeretnék ezt az emberek. „Ha működik ez a “munka előtt berohanok és megiszom kávémat” jellegű történet, akkor korábban fogunk nyitni. Alapvetően is ez volt a terv, hogy létrehozzunk egy kávéházat.”
A cikk megjelenését a Marokkó Café and Pub támogatta, annak tartalma azonban a szerző őszinte véleményét tükrözi.