Vagyis inkább elköltöztették, nyilván nem saját lábán tette meg a közel egy kilométeres utat. 1912. szeptember 29-én rántották le a leplet a város legújabb szobráról, mely II. Rákóczi Ferenc fejedelmet ábrázolta.
Ha ma azt mondjuk, „Itt állok a Rákóczi-szobornál”, mindenki az Aradi vértanúk terének közepén álló szoborra gondol, ami előtt a villamos is megáll. Úgy 87 évvel ezelőttig azonban ez nem így volt, hiszen
a szobor eredetileg a Széchenyi téren állt, ahol ma IV. Béla lovasszobra található.
1930-ban került mai helyére, amikor is a Dóm építése végett rendbe hozták az akkori Gizella tér környékét is. A tér közepére pedig kellett valami, ezért 1929-ben úgy döntöttek, a Széchényi térre úgyis akkoriban érkeznek új szobrok, miért ne kerülhetne Rákóczi három villamosmegállóval odébb? Eredetileg egyébként is a tervező a Dóm térre képzelte el a szobrot, így csak közelebb került hozzá.
A Gizella tér nagyjéból ekkoriban érte el kifinomult formáját, és a Dóm teret elválasztó épületegyüttes elkészülte után nemsokkal épült az idén 80 éves Hősök kapuja is. De térjünk vissza arra a bizonyos őszi napra 1912-ben, amikor a szobrot felavatták a városháza mellett:
a rendőrség becslései szerint a szobor avatására 15.000 ember volt kíváncsi.
Sőt, akkora szenzáció volt az esemény, hogy az arról készült mozgófilmet a következő napokban két moziban is levetítették, és állítólag kasszasiker volt.
A Vastagh György által készített szobrot különböző városi legendák is övezték sokáig, például:
- az alkotás eredetileg Savoyai Jenő herceget ábrázolta, majd miután Szeged megrendelte a Rákóczi-szobrot, ezt alakította át,
- valamint egyesek szerint a fejet egy Szeged-környéki parasztemberről mintázta.
Nyitókép: Fortepan