1984 februárjában egy különösen nagy hóvihar söpört végig Magyarországon, megbénult a közlekedés, az áram- és vízellátás, és szinte mindenhol fennakadások voltak. Az időjárás Szegedet sem kímélte.
A városban az első baljós jelek február 9-én, csütörtökön voltak. A Bajai úti meteorológiai állomáson estefelé mérték az első kisebb széllökéseket, amik fokozatosan lettek egyre erősebbek.
Éjjel kettőkor már 105 kilométeres szelet jeleztek a műszerek,
ami azért félelmetes, mert 112 km / óra felett már orkánerejűnek számít. A hó hajnali egy óra után 8 perccel kezdett esni és rövid idő alatt már 200 méter alá csökkent a látótávolság is. Szeged alvó polgárai ekkor még nem sokat sejthettek abból, milyen látványban lesz részük, amikor kinéznek reggel ablakaikon.
Bár komolyabb baleset nem történt, másnap szinte mindenben fennakadások keletkeztek: a közlekedéstől a rendőrségen át nem volt olyan ágazat, ami akadálymenetesen üzemelt volna.
A kéklámpások éjt nappallá téve igyekeztek egyben tartani a megyét. Rendőrök, mentősök, tűzoltók, de még a katonaság is teljes bevetéssel dolgozott.
Életveszélyes állapotban levő asszonnyal indult el például Kiskunhalasról a mentőautó, de Üllés előtt megrekedt a hóban. Az azonnal segítségére siető honvédségi gépkocsinak sem sikerült elvontatnia, ezért maga indult Üllés felé a beteggel, az orvossal és az ápolókkal együtt. Egy Apátfalva és Makó között elakadt, terhes nőt szállító mentősöknek a rendőrség segített. A Hódmezővásárhely és Szentes között árokba borult kocsiktól nem fért a fehér autóhoz a mentésére érkező traktor. Délután Ópusztaszer térségében is ottragadt egy beteget szállító mentőautó – listázza a Délmagyarország, miféle bajba keveredtek a mentősök megyeszerte.
A közlekedési ágazat bár nem szerzett nagyobb károkat, lényegében összeomlott február 10-ére:
- Szikáncs és Hódmezővásárhely között egy telefonoszlopsor dőlt a vasúti sínekre,
- több helyen fák estek az útra,
- a Volán járatai tucatjával rekedtek az országutakon Szeged környékén,
- a villamosok váltóit folyamatosan kellett tisztítani, hogy tudjanak járni a tuják,
- a trolibuszok pedig aznap kétszer is korlátozva jártak áramkimaradás miatt.
„A helyközi és távolsági autóbusz-forgalomban a Szegedről induló kocsik hajnalban még időben elmentek, ám a délelőtti órákban a helyzet súlyosbodott. Noha a városból nézvést aligha lehetett elhinni, a Volán tucatnyi járata rekedt az utakon, illetve arra kényszerült, hogy visszaforduljon. Üllés, Forráskút térségében, Dorozsmán a fürdőnél, Ásotthalmon, Zákányszéken, Tótkomlóson olyan hó- és kocsitorlaszok alakultak ki, hogy a Volántól kapott információnk szerint számos járatot el sem indíthattak.
Kovács János, a DÉMÁSZ szegedi üzemigazgatója elmondta, hogy az üzemzavarok a hófúvás miatt keletkeztek. A transzformátorokba „bekavarta” a szél a havat, amely zárlatot okozott. A zárlat ez esetben robbanásnak is beillő kisülésekként adott jelt magáról – no és az áramszünettel. A szegedi üzemigazgatóság munkabrigádjai hajnal óta megfeszített ütemben végezték a hibaelhárítás feladatait. A kijavított trafók ellenére nem sokat javult a helyzet, mert újabb s újabb helyeken szikráztak fel a zárlattüzek – több mint 200 esetben.
A város határában, Sándorfalva és Szeged között pedig leszakadt a baksi 20 kilovoltos távvezeték, amelynek a helyreállítását megkezdték. Robbanás volt az öthalmi úton az egyik nagyfeszültségű kapcsolóban is” – írja a lap.
A szegedi kenyérgyárban az áramszünet miatt vízkimaradás is volt, ezért a tűzoltóknak kellett segíteniük szivattyúikkal feltölteni a tartályokat. A lánglovagoknak egyébként – a kidőlt fáktól eltekintve – más dolguk nem nagyon akadt, egyet leszámítva: egy háztűzhöz siettek Zsombóra a tűzoltók, de odafelé elakadtak a hóban, és csak kerülővel tudtak kiérni az esethez.
A vízhiány az egész városban problémákat jelentett. Mivel áram nélkül a vízműtelepek is leálltak, majdnem kiürült a vezetékhálózat, és a csapokból legfeljebb csepegett a víz. Kellemetlenebb gondot okozhatott, hogy Tarjánban és Újszegeden a szennyvízátemelők is meghibásodtak.
Akkoriban jóval nagyobb hagyománya volt a tejnek, sőt fontosabb is volt, mint manapság, erről az is árulkodik, hogy a Délmagyar külön hasábban számol be arról, hogy „a tejellátásban reggel nem volt fennakadás, csupán annyi, hogy kisebb késésekkel érkezett a tejtermék az üzletekbe”.
Az ítéletidő persze a vasútnál sem okozott mosolygós perceket. Már hajnalban felborult a vonatok közlekedése, ugyanis egy a fővárosból érkező személyvonat 80 perces késése miatt késleltetni kellett a többi szerelvényt is, de a következő pesti expressz is 45 késéssel ért csak le Szegedre.
A hóviharok még további napokon át le-lecsaptak az országban, Szegeden még napokkal később is keményen küzdöttek a helyzet orvoslásán, de végül az enyhülő idő és a nagy fáradalmak eredményt hoztak, és a város szépen lassan átzökkent tavaszváróba.
Nyitókép: Magyar Rendőr / Fortepan