Fotó: Közlekedési Múzeum
Egyperces megemlékezés: 1984. március 28-án búcsúztatták el az utolsó szegedi gőzmozdonyt. A Bivaly becenevet viselő 424-es sorozatba tartozó 334-es számú gép utolsó útját Szeged és Röszke között teljesítette, ezt követően azonban nem vonták ki a forgalomból, hanem kisebb jelentőségű vonalakra került át az Alföld más táján.
A gőzvontatás az 1980-as évekre folyamatosan vesztett a fontosságából, hiszen ekkorra korszerűtlenné vált, és szerepét folyamatosan vette át a villamos- és dízelvonatatás, a legtöbb vonalon ilyen vonatokat állítottak forgalomba. A nagyobb forgalmú vonalakat villamosították (a szegedit 1982-re), a kisebbekre pedig rengeteg dízelmozdonyt és a hozzájuk illő személykocsit vásárolt a MÁV.
A fenti fénykép a Közlekedési Múzeum képtárából származik. Az intézmény munkatársai a következőt írták a képhez:
„A nagyobb állomásokon általában ünnepséget is szerveztek az utolsó gőzmozdony távozása alkalmából. A 424,334-es utoljára Szeged és Röszke között vontatott aznap. A Jövő Mérnöke című újság október 26-i száma egész kis portrét adott erről a mozdonyról: „Az utolsó gőzös 1957-ben készült a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban. 1957. november 18-tól gyors-, személy-, majd tehervonatokat továbbított, a nyilvántartások szerint 1 millió 733 ezer km-t futott. A búcsú után rövid időre Mezőhegyresre került, és innen ment véglegesen nyugdíjba.”
A 424,334-es nem került azonnal bontóba, mint annyi társa, de utótörténete csak töredékesen rekonstruálható. Úgy látszik, Celldömölkre került, ahol változatlan állapotban üzemi mozdonyként szolgált tovább az állomáson 1989-ig. A rendszerváltást követő években tönkrement, és 1998-ban Nagykanizsán feldarabolták.”
A bontásról egy vasutas fórumba kerültek is fel fényképek:
