1968. december 19-én reggel hatalmas lángnyelvekkel kitört az algyői olajmezők 168-as számú kútja. Ez volt a magyar olajkitermelés legsúlyosabb katasztrófája. De mit történt pontosan?
Csütörtök volt, reggel negyed kilenc után 5 perccel dübörögve tört fel az égbe az olaj és gáz keveréke. A fúrótorony alig fél órán át bírta, majd összeroskadt. A tűzoltók nagy erőkkel küzdöttek, de a 3 vízágyú, 2 porágyú és 42 vízsugár sem volt elég a tűz eloltásához. A megye talán a nagyárvíz óta nem látott ekkora katasztrófát.
A szemtanúk elmondása szerint 8 óra 20 perckor leszakadt a béléscső tolózárja, és a több mint 100 atmoszférával kiáramló szénhidrogén pillanatok alatt meggyulladt. A közelben tartózkodó Veinhoffer Ferenc fúrómester, valamint Dávid László olajmunkás gázmérgezést szenvedett. Csakhamar a helyszínre érkeztek az Alföldi Kőolajfúrási Üzem szegedi bányamentői. Nagy teljesítményű erőgépekkel megkezdték a kettős földvédőgátrendszer építését. Nem sokkal később felvonult a tűzoltóság Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Szolnokról, majd Budapestről érkeztek a különböző egységek. Ezután a katonai műszaki alakulatok is bekapcsolódtak a mentésbe, s láncot alkotva szállították el a környékről az éghető anyagokat, felszerelési tárgyakat. Szerencsére mindössze egy tanya áll a kitörés szomszédságában, Algyő lakosságát nem fenyegeti veszély – írja a Délmagyarország december 20-án.
A hatalmas tűz egy hétig égett Algyő mellett, mire egy a szovjetunióból ideszállított un. turbóreaktoros tűzoltógéppel december 26-ára sikerült eloltani. Ez azonban csak tüneti kezelés volt, a kútból még mindig ömlött az éghető anyag, naponta egymillió köbméter földgáz és az ezer köbméter olaj.
December 30-án megkezdték az akna szivattyúzását.
Tegnap ismét fontos szakasza fejeződött be az algyői 168-as olajkút mentési munkálatainak. Reggel 8 órakor mínusz 10 fokos hidegben az olajbányászok hozzáláttak a dübörgő kút végleges elfojtásához, az elkészült új zárószerkezet – az úgynevezett kamerun – felszereléséhez. A kedvező széljárást kihasználva a kút szájához készült betonúton szállították, majd az akna fölé emelték a több mint 3,5 tonnás acélszerkezetet. Hingl József szegedi, Tóth Lajos orosházi mentőbrigádja leszállt a kút aknájába és helyére illesztette a kitörésgátlót. Délelőtt 9 óra és negyed 10 között hozzákezdtek a csőfejperem és a zárószerkezet csavarokkal való összeerősítéséhez. Ebben összesen bárom mentőbrigád, a szegedi, orosházi olajbányászok, valamint a szovjet kútelfojtó csoport felváltva dolgozott. A 168-as kút közelében gépkocsira szerelt nagy teljesítményű szivattyút helyeztek el, amelyet a zalai olajbányászok Buda Ernő irányításával működtetnek. További nyolc szivattyú a kúttól távolabb állomásozik, segítségükkel a záráshoz szükséges iszapot nyomják majd a kútba. A tűzoltók vízsugarakkal akadályozták meg a szikrák, valamint a lángok keletkezését. A rend fenntartásában, az egészségügyi védelemben katonák, rendőrök segédkeznek. Késő délután sor került az első zárópróbára, ennek nyomán elzárták a felfelé törő gázoszlopot. A tegnapi munkát összegző értekezleten dr. Bán Ákos, az OKGT vezérigazgató-helyettese a munkálatok irányítója elmondotta, hogy sikerült a szükséges 14 zárócsavart megfelelően megerősíteni. Külön megköszönte az olajbányász brigádok – köztük a szovjet elfojtó csoport – önfeláldozó erőfeszítését. Az algyői 168-as kút körül veszélyesebb a helyzet, mint eddig volt. A védelem biztosító szolgálata az eddigieknél is fokozottabban ügyel a szigorú rendre, továbbra is lezárva marad a 47-es út szakasza. A tegnap kapott tájékoztatás szerint a munkát ma reggel 7 órakor folytatják – írja a Délmagyarország január 9-én.
A katasztrófa megfékezésén 300 bányász, katona és tűzoltó dolgozott. Mire végeztek, a kút 400 méteres környékén mindent olaj fedett, beleértve a szomszédos üvegházakat, tanyákat és utakat is. Magyarország legnagyobb olajkatasztrófája pontosan ötven évvel ezelőtt volt, és reméljük, hogy nem fog megismétlődni.