Bármily furán is hangzik – Budához, Pesthez és Óbudához hasonlóan – Szeged és Újszeged sokáig nem voltak egységesek, utóbbi önálló mezőváros volt. Az egyesülés pontosan ma 140 éve, 1880. június 5-én történt meg.
Újszegedről nem sokat tudni, lévén nem is létezett sokáig, helyén mocsaras-lápos vidék volt. 1550 körül Jagelló Izabella magyar királyné birtokaként tartották számon Királica néven. Eztán a törökök kezére került, majd a kiűzésük után katonai közigazgatás alá vonták, 1779-re már az 1950-ben megszűnt Torontál vármegye része volt, de Szeged már bérelte a területet.
1796 nagy évszám volt a mai városrész történetében, ekkor lett ugyanis mezőváros. Szegednek ekkoriban már fájt a foga a területre, régi óhaja volt a városnak, hogy a Tisza túlsó partja törvényhatóságukhoz csatlakozzon. Ez nem is meglepő, hiszen Újszeged felosztott része szinte teljes egészében szegedi polgárok birtokaiból állt. 1858-ban létrehozták a ligetet is, mely még inkább nevetségessé tette a helyzetet: a város parkja igazából nem is tartozott a városhoz.
Maga az egyesülés az árvíz következményeként tudható be, ekkor ugyanis az újjáépítést intéző királyi biztos előterjesztésére a törvényhozás Torontál vármegyéből kihasította Újszegedet, és a városi földek legnagyobb részét, és azt Szegednek adta.
„Uj-Szeged hozzácsatolása Szegedhez e hó 5-én ünnepélyes módon történt meg. Uj-Szeged, mely a Tiszán túl van, de hajóhíd kötötte össze, mint község, Torontálmegyéhez tartozott. Ezentúl azonban Szeged kiegészítő része lesz. Az egyesítés végrehajtásánál Torontálmegye és Szeged város hivatalos megbízottak által voltak képviselve. Tallián Béla torontáli főjegyző átadta a kulcsokat, a levéltárt, pénztárt, a képviselőtestület feloszlott, s a megyei pandúrok eltávoztak. Novák József szegedi főügyész átvevén Ujszeged területét és a helyhatósági jogokat és kötelezettségeket, kijelenté, hogy Szeged város nemcsak a jogokat, de a kötelességeket is ismeri és teljesíteni fogja. Azután fölhuzatott az ujszegedi hídfőnél Szeged lobogója és 9 mozsárlövés történt. A marostői területet ugyanilyen formaságok mellett a helyszínén adta át Soós Pál csongrádmegyei főjegyző” – írta az eseményről a Politikai Ujdonságok június 9-én.
Újszeged „bekebelezésének” örömére lakomát rendeztek a ligetben. Harmincan vettek részt, Tisza Lajos királyi biztos, valamint hivatalos személyek, de ott volt Mikszáth Kálmán is, továbbá Torontál- és Csongrád megye küldöttei, a királyi biztosi tanács tagjai, újszegedi és szegedi urak.
A nagy egyesülést követően Szeged bejelentette, hogy Újszeged rendezése és rendbetétele nem várhat tovább magára, ahogyan az liget sorsáról is döntenek. Legfontosabb feladatoknak azonban az árvízvédelmi biztosítást és egy állandó híd megépítését tűzték ki. Utóbbi azért is volt nagy nyűg a szegedieknek, mert az ekkoriban álló ideiglenes hajóhidat gyakran érte baleset, és a jó idő ellenére sem tudtak átkelni az emberek a ligetbe. Az újjáépítés teljhatalmú királyi biztosa, Tisza Lajos is megszenvedte a hídhiányt. Ő a járványtól veszélyeztetett város helyett egy ideig a tavaszi és nyári időszakban a deszki Gerliczy báró kastélyában lakott. Már korán hajnalban kocsin vagy lóháton ment a városba. Erre az időre esett a régi hajóhíd kinyitása is, mely legalább egy óra várakozásába került. Ha valaki, akkor Tisza érezte legjobban az új híd megépítésének szükségességét, ezért első teendői közé sorolta annak megépítését. Ez végül 1883-ra meg is valósult.
Nyitókép: Újszeged látképe a Dómból valamikor az 1930-40-es években. Fotó: Weinstock Ernő