A Belvárosi Mozi múzeumosodása valami, aminek nehéz nem örülni

Félreértés ne essék, nem a Zsigmond Vilmos terem széksorait dobták ki, hogy szépművészeti múzeumot alakítsanak ki, mindössze nyitottak egy saját tárlatot. És ez olyan valami Szegeden, aminek sokkal sűrűbben kellene megtörténnie: hogy átadnak egy újonnan létrejött állandó kiállítást a város egyik kultúráért felelős intézményében. A Belvárosi Mozi filmszínháztörténeti tárlata szerény, de érdekes lett.

A mozit még tavaly decemberben adták át nagyfelújítása után, erről képriportunk és szöveges beszámolónk is született, a renoválás ha nem is lett példátlan, szemrevalóan sikerült, azóta valódi büszkeség belépni az épületbe, ami egyébként az ország legrégebben működő mozija. Mostanra azonban elkészült egy VR-élményszoba, és ami talán még különlegesebb, egy Zsigmond Vilmost és a mozi történetét felületesen bemutató tárlat is, melyeket csütörtökön adtak át a nyilvánosságnak.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
A politikus és a sajtó. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

Az átadón Jávorszky Iván, a Szegedi Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. ügyvezetője azt mondta, az egykori oldalpáholyok helyén a Belvárosi mozi történetét és a mozgókép fejlődését – a némafilmtől a 3D-s virtuális valóságig – végigkísérő kiállítás nyílt: a korabeli plakátok, legendás sztárok fotói és muzeális vetítőgépek vezetnek el a legkorszerűbb digitális technikáig, miközben a látogatók megismerkedhetnek mozitermek névadói – Zsigmond Vilmos, Balázs Béla és Csőke József – munkásságával is.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A tárlat különlegessége A fénymester című, Zsigmond Vilmos előtt tisztelgő negyedórás VR-film. A Mátyássy Áron rendezte (ő jegyzi az Aranyéletet is) alkotás kerettörténetét egy családi legenda adja, mely szerint Zsigmond Vilmosnak 16 éves korában a vásárban egy cigány asszony megjósolta, hogy egyszer híres ember lesz. A készítők ezt a történetet továbbgondolva mutatják be a szegedi születésű Oscar-díjas operatőr életének néhány epizódját.

És hogy milyen lett? A tárlat egy viszonylag szűkös térben került kialakításra, de ennek ellenére sem érzi úgy az ember, hogy nem volna jó ott lenni. Egyrészt várhatóan nem lesz tumultus, másrészt egyszerűen lekötnek a kiállított tárgyak. Persze lehet, csak én vagyok így ezzel, de varázslatos minden, amit a két világháború között nyílt mozi történetéből kimentettek. Hogy beleülhetünk az eredeti széksorok egyikébe (én ma is szívesen nézném ebből a filmeket egyébként), hogy láthatjuk a hely korabeli hirdetéseit, vagy hogy közelről leshetünk meg rég nem használt vetítőket. Az egészen biztos, hogy ez nem egy többször megnézős kiállítás, nem egy Vasarely, amiért néha újra útra kél az ember, de egy-egy film előtt, ha korábban érkezett az illető, kiváló időtöltés lehet végigsétálni rajta, már a hangulata miatt is.

A mozi épületének harmadik emeletén nyílt VR-élménytárban öt függőszékben a folyamatosan frissülő kínálatból csaknem száz film közül választhatnak a látogatók, és kipróbálhatják a legújabb játékokat is.

Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder
Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder

A vendégeket a vetítések előtt is újdonság fogadja: a mozi előcsarnokában egy, a filmtörténet klasszikusait megidéző, a műemléki tér lehetőségeit kiaknázó animációs filmet láthatnak, rögtön amint beléptek az épületbe.

Jó érzés látni egyébként, hogy a felújításba belecsenték ezt a két apróságot is, ezzel is enyhítve a városban található kiállítások és tárlatok hiányát. (via MTI, Szegeder)