Annak rendje és módja szerint eljött a nagy nap, amitől mindenki rettegett, s amit tán senki az sem várt. Szeptember elseje van.
Ennek apropóján Legény Dániel kollégával sétáltunk egyet reggel a belvárosban, hogy megnézzük a város közlekedését. Ennek apropóján gondoltunk rá még rögtön, amikor összefutottunk a Mars téren, hogy miután véget ért az oktatás, csinálni kellene egy miniriportot, hogy mégis milyen volt a tanév első napja.
Kérdéseink leginkább a tanévkezdésre vonatkoztak, például milyen volt az első nap, de erre nyilván ahány ember, annyi válasz. Volt, aki szerint marha unalmas volt, de volt olyan is, aki élvezte, viszont abban a legtöbb megkérdezett egyetértett, hogy megkönnyebbülés volt megint személyesen megjelenni az iskolában, és sokkal jobban örülnek a jelenléti oktatás visszatérésének, mint az online oktatásnak.
Amikor rákérdeztünk, hogy miért, több embertől is ugyanaz a válasz hangzott el: online oktatás közben könnyen elkalandozik a figyelem, nem tudnak annyit tanulni, és nem tudnak utána úgy teljesíteni.
A megszerzett tudás így nem ugyanaz a tudás, amit egyébként a padban ülve összeszednek,
és ezzel én teljes mértékben egyet is tudok érteni. Pláne úgy, hogy az online órák során leginkább semmilyen igény nem volt afelé, hogy a diákok valóban jelen legyenek elejétől a végéig, hiszen sem a mikrofont, sem a kamerát nem kötelező bekapcsolva tartani. A Vasvári előtt elcsípett két nebuló közül az egyik azt mondta, hogy a könnyen elkalandozás mellett viszont élvezte az online dolgozatokat, mert némileg azért egyszerűbb dolguk volt, mire a másik srác gyorsan rá is vágta, hogy jó, de az annyit is ér. Ebben végül megegyeztek.
Szerves részét képezte még a nem annyira szerves kérdéssornak, hogy kinek milyen közlekedési eszköz volt szíve választottja, és milyen volt az azzal iskolába jönni szeptember elsején. Legtöbben autóval és busszal jöttek be, mert valahol Szeged vonzáskörzetében élnek és nem a városban, viszont aki bent lakik, sokan a kerékpárt választották. Ők nem is tapasztaltak különösebb fennakadásokat. Valahol persze egyértelmű is, hogy aki bringázik a városban, az nem nagyon találkozik forgalmi dugóval, vagy ha mégis, akkor sem tart sokáig a románc, egyéb, motorizált járművekről viszont eléggé megoszlanak a vélemények.
A buszok leginkább tömve voltak, bár ez nem is meglepő, az isijárat sosem arról volt híres, hogy könnyű rajta ülőhelyet találni. Autóval talán a Szőreg felől érkezőknek volt a legnehezebb dolguk, de torlódásokról számoltak még be a Dorozsmai úti Edo kútnál, illetve a rókusi kördiagramm alakú csomópontnál is; a városnak ezen szakaszai egyébként is szeretnek csúcsforgalomban bedugulni egy kicsit. Különösen kényes pont szokott lenni mostanában utóbbi helyszín, ahol a Rókusi körútról érkezőknek a jobbra kanyarodó sávuk buszmegálló átépítése miatt le van zárva. Ezen a ponton halkan megjegyezném, hogy tényleg kerestük a dugót, csak ezek szerint rossz helyen; mi leginkább a nagykörúton belül számítottunk rá, aztán pont ott volt legkevésbé.
Végül szóba jött a járványhelyzet is, illetve, hogy kaptak-e a tanulók bármilyen tájékoztatást a tanmenetről, ha esetleg újra drasztikusan változnának az esetszámok. Erről szokás szerint konkrétabb információt senki nem tud, egyelőre teljes a homály és találgatások vannak csak, hogy elkezdődik a suli, aztán valameddig megy, aztán majd megint visszaáll az online oktatás, aminek a diákok nem kifejezetten örülnek.
Nagyon köszönjük az érintetteknek, hogy részt vettek a rögtönzött riportunkban, reméljük mindenkinek sikerül túlélnie ezt a tanévet is!