Ahogy az írtuk, december elején megkezdődött a Centrum gödör rehabilitációja. Kicsapták a maradék gyér növényzetet, ledöntötték a telket határoló vaskerítést, és megjelentek az első munkagépek. Hogy mit terveznek a város egyik legértékesebb telkén felhúzni, most hagynám, sokkal fontosabb, hogy mi vált az események martalékává.
A gödör, mely az elmúlt években jobbára csak parkolóként üzemelt, mint az sokaknak feltűnt egy kortárs művészeti alkotóhelyként is funkcionált. Számtalan művész alkotásának adott otthont a hely, s bár a környezet eléggé le volt lakva, aki arra járt érezte, hogy a szegedi, ha nem az országos underground és street art egyik lüktető artériájára helyezi lépteit.
Az alkotások az akkori tulajdonos engedélyével kerültek fel, aki szándéka szerint egy galériát szeretett volna biztosítani vele a graffitiseknek. December elején ennek az utcai tárlatnak a felszámolása is megkezdődött, és több mint egy évtized termése szívta meg az eseményeket.
Az első művek olyan 2006 és 2007 környékén kezdték benőni a falakat olyan mértékben, hogy mára már hosszas matekra készülhet az, aki a számuk megsaccolásával próbálkozna, ugyanis elég sok festékréteg került fel a több mint egy évtized alatt. A művek csak tenyésztek, és alakították természetes előhelyükké a környezetet.
A Gödörben az évek során számtalan művész megfordult. Nem csak a szegedi street art szubkultúra tekintette otthonának, de országos szinten is bejegyzett pontja volt a színtérnek. „Graffitis körökben mindenki tudta az országban, hogy ha Szegedre jön festeni, akkor erre a Gödör az egyik legjobb hely, ami a belvárosban megtalálható. Sokan megfordultak itt az évek során Budapestről, a nagyobb városokból, és még külföldről is” – mesélte nekünk Csiky, a Senkinek Sem Art kezdeményezés oszlopos tagja, aki maga is számos kézjegyet hagyott a falakon.
De a sok, olykor társadalomkritikus, szarkasztikus vagy csak simán megjelenésében zseniális alkotás más funkciót is betöltött. A felület amellett, hogy tanulóvászant biztosított egy generációnyi művésznek, közösségi térként is szolgált. „Lementél több tízezer forint értékű kannával (festékszóró), és minden gond nélkül csinálhattad azt, amit szerettél. Szólt a Hip-Hop, sörözgetés, és közben jól érezted magad.”
Régóta érezhető volt, hogy lassan lezárul Szeged szubkulturális történelmének ezen fejezete. Augusztus végén a közösség tiszteletét kifejezve közösségi fújkálást is rendezett itt Gödör Graff Jam néven, amin az idősebb és helyi művészek mellett még Győrből és Zentáról is tiszteletüket tették alkotók. Még az AKPH énekese, Saiid is beköszönt egy közös kép erejéig.
A szegedi graffitisek most abban bíznak, hogy a jövőben majd a város biztosít a számukra egy a Gödörhöz, vagy a SZEOL-pályához, amit hamarosan szintén lebontanak, hasonló hosszúságú falfelülettel ellátott helyet, ahol legálisan, nyugodt szívvel festhetnek majd. „Személy szerint én fontosnak tartom, hogy kapjunk lehetőséget a művészi kreativitás bemutatására. A legál falakon lehet gyakorolni és csiszolni a festékszóróval való festési technikákon. Sok graffitis ezt a tudását kamatoztatja, és ebből is él meg” – tette hozzá Csiky.
Nyitókép: Szűcs Dániel / Szegeder