A Szegedi Tudományegyetem alapítványi átszervezése egyre nagyobb visszhangra talál az országos köztudatban is. A kérdésről múlt hét folyamán a Marom Budapest interjúműsorában fejtette ki véleményét Barát Erzsébet egyetemi oktató, Gálosi Dóra SZFE-hallgató és Körmendi Zoltán, a Veritas Virtus Libertas tagja.
A Marom Budapest közösségi szervezet Akut című interjúműsorában Kékesi Márk vezetett beszélgetést az egyetemi autonómia kérdésköréről. A vitathatatlanul legnagyobb visszhangra találó Színház és Filmművészeti Egyetem mostani állapotairól Gálosi Dóra hallgató számolt be, a beszélgetésnek pedig jelentős szegedi vonatkozást adott Barát Erzsébet SZTE-BTK oktató és Körmendi Zoltán VVL-tag és Csongrád-Csanád megyei momentumos képviselő részvétele. Az interjú egésze az alábbi linken visszanézhető.
Ki képviseli az egyetem véleményét?
Jogosan merülhet fel, hogy egy ilyen ügyben felszólalók kinek a véleményét hangoztatják a sajátjukon kívül, és ki állíthatja magáról, hogy az egyetem álláspontját képviseli. Barát Erzsébet ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz: ezt általában valamilyen hatalmi pozícióból szokták számon kérni az autonómia mellett felszólalókon. Az ő logikájuk szerint ezzel a kérdéssel bárki, aki akár csak húsz fő nevében megszólal, egyszerűen földbe döngölhető. Holott felmerülhetne az a kérdés is, hogy a Dékáni Kollégium, de akár a Szenátus is hogyan állíthatja magáról, hogy minden kar nevében szólal fel. Kiemelte azt is, hogy nem tartja megfelelőnek az egyetem kommunikációját, az információk fentről lefelé leszivárogtatását, ami szerinte szándékosan lassítva történik.
A Szegedi Tudományegyetem helyzete már sok szempontból volt párhuzamba állítva a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyével, az összehasonlítás pedig a véleményképviselet legitimitása miatt is felmerülhet. Megfogalmazódhat-e Szegeden is olyan egységes hallgatói álláspont, amit az ország legkisebb egyetemétől láthatunk? Gálosi Dóra SZFE-hallgató a saját ügyük kapcsán gyakorlatilag teljes hallgatói egyetértésről számol be. A szűk létszámú diákság egésze az autonómia pártján áll, hallgatói és összegyetemi fórumokon hozzák meg álláspontjaikat, amiknek szeptember elsejétől fogva a Hallgatói Önkormányzat át is adta a fontos képviseleti feladatokat. A médiában ismertetett álláspontjaikkal szembeni ellenvélemény nemigen jelent meg a diákok közt, aminek szerinte az az oka, hogy a fő követelésük már a kezdettől fogva csak a beleszólás joga volt. Nem személyükben akarták kritizálni a vezetőséget, csak kiállni amellett, hogy az egyetemi polgárság véleménye meghallgatásra találjon a saját működésükkel kapcsolatban, ezzel pedig pártpolitikai szemlélettől függetlenül bárki egyetérthet.
Ez a teljes összefogás Szegeden kevésbé elképzelhető, hiszen egy 17 ezer hallgatóval és 4-5 ezer fős oktatóval bíró intézményről beszélünk, akiknek véleménye, pozíciója nagyon eltérhet a kérdésben. A diákok hivatalos képviseletét ellátó Hallgatói Önkormányzat inkább passzív marad Körmendi Zoltán szerint, hiszen a közleményeik szükségszerűen nem tudják tükrözni minden egyes diák álláspontját. Emiatt van hozzájuk képest szerencsésebb helyzetben a Magyar Tudományos Akadémia ügye kapcsán megszerveződött, majd az őszi egyetemi névváltoztatás ügye óta egyre ismertebbé vált Veritas Virtus Libertas. A HÖK-kel ellentétben nekik csak saját közösségük nevében kell véleményt formálniuk, a meglévő álláspontjuk mellé keresve a támogatókat. Körmendi elmondása szerint igyekeznek közhasznú egyesületként működni, de éppen szubjektivitásuk miatt nem mondanák magukat érdekképviseleti szervezetnek.
Úgy véli, a jelenlegi elvárás az egyetemen, hogy senki ne képviseljen semmit, a véleményeket ne hangoztassák.
„Abban az ambivalens állapotban vagyunk, hogy a hallgatók nagy része passzív, apatikus, mert azt hiszi, nem tud változtatni a dolgokon – ennek ellenére továbbra is van igényük a tájékozódásra”
Ezt a szervezet abban tapasztalja meg, hogy a Facebook-oldalukra kiposztolt aktuális hírekre, visszajelzésekre folyamatosan kapják a pozitív visszajelzéseket a hallgatóktól. Sokan hálásak a munkájukért, még ha olyan információkat osztanak is meg, amiket minimális kutatómunkával bárki megszerezhetne. Az érdeklődés tehát nem veszett ki az egyetemi polgárságból, ezt pedig a névváltoztatás kérdése is bizonyította tavaly ősszel – Körmendi szerint ez az elmúlt évek legnagyobb felhajtása volt az SZTE-n. Az egyetem sikertelen átnevezése után az utolsó pillanatban kiírt, alig reklámozott hallgatói szavazásra is 7000-en mentek el, háromnegyedes többséggel elutasítva a névválasztást.
Jó lesz nekünk az alapítványi rendszer?
„2013 óta működik az egyetemen a kancellári rendszer. Akkor, hét éve azt vallottuk, hogy semmit rólunk nélkülünk” – mondja Barát Erzsébet. „Mostanra eljutottunk oda – bármiféle sarkítás nélkül –, hogy mindent rólunk nélkülünk döntenek el.”
Ő azt a gyakran emlegetett érvet is visszautasítja, hogy az egyetemek alapítványi átszervezettségével elért regionális beágyazottság előnyös lehet, hiszen az intézmény így jobban tud reagálni a helyi igényekre. Szerinte az állami felsőoktatás ilyen mértékű felszámolása elképzelhetetlen egy ilyen kis országban. Az egyetemek munkáját egyébként sem lokális léptékben kell értelmezni, hiszen még az Európai Unión belül sem kap akkora jelentőséget a régiós rendszer, amit az átszervezés tulajdonítani szeretne neki. Úgy véli,
az átszervezés kérdése nem piacosítás, inkább az „elvesztette közpénz jellegét” című szándék.
Különösen azért tartja ezt igaznak, mert a most induló, 7 éves uniós költségvetésben prioritásnak számít a kutatás-innováció-fejlesztés támogatása, az alapítványok tehát jelentős pénzforrásokhoz juthatnak a közeljövőben.
Az alapítványi egyetemek valóban függetlenek lesznek a mindenkori államtól, de a mostani kormánytól nem, mutat rá Körmendi Zoltán, arra utalva, hogy ezzel a lépéssel egy jövő évi kormányváltás esetére is bebetonozva maradhatnak a kuratóriumi tagok az egyetemeken.
A VVL képviselője nem veti el teljességgel az alapítványi struktúra gondolatát, ugyanakkor kifejti: a mellette szóló érvek általában gyengék, hiszen olyan dolgokat sorolnak fel megoldandó negatívumoknak, aminek nem megoldása, csak tüneti kezelése lenne az alapítványba való kiszervezés. A versenyképesség növelése, a több hallgató idecsábítása pozitív cél lenne, de ezekre szerinte legfeljebb ragtapaszt jelent a szerkezeti átalakítás. Az alapítványi útra való átterelés pedig szükségszerűen egy ingoványos talajra löki az egyetemet, ahogy azt a Corvinus példájából is láthatjuk.
SZTE-SZFE párhuzamok
Az alapítványi átszervezésről szóló döntést a Szenátus január 29-én hozza meg. Ülésükön többször elhangzott, hogy a döntéshozatalra senki nem gyakorol külső nyomást, de a beszélgetés résztvevői ezt nem így látják.
Gálosi Dóra hallgatóként úgy látja, az SZFE kommunikációs stratégiája a hallgatók felé zsaroló jellegűvé vált. Szerinte nem sok esély van arra, hogy ezen az irányvonalon változtassanak, és a hallgatók váratlanul tiszta lapot kapjanak ezután. Szegeden ehhez képest kevéssé mernek ajtóstól rohanni a házba. A VVL úgy látja, a HÖK összességében komolyabban veszi a helyzetet, határozottabb kiállású most már, mint a debreceni vagy a pécsi megfelelője. Az őszi névváltoztatás ügye figyelmeztetést adott nekik, hogy vegyék komolyabban a felelősségvállalást.
Az SZFE-ügy visszhangja után a szegedi hallgatókban is megfogalmazódott egy szkepszis, a hallgatókat most már jobban érdekli az egyetemük jövője, jelenti ki Körmendi. Van egy viszonyítási alapjuk arról, mekkora problémát okozhat az autonómia elveszítése. Emiatt foglalkoztatja őket az eddigieknél jobban a probléma.
De a másik oldalról is felismerték a két eset párhuzamai miatti aggályokat: Rovó László rektor expliciten állította, hogy a szegedi egyetemből nem lesz ebből még egy Vidnyánszky-ügy. A beszélgetés résztvevői úgy látják, ez annak a beismerése, hogy az SZFE átszervezése kudarcosan alakult a kormány szemszögéből, az ott lezajló eseményeket pedig ők sem szeretnék megismételni.