Április 1.: a függetlenség napja

Március 31-én megjelent a magyar sajtóban egy közlemény, melyet 28 független szerkesztőség írt alá, és melyben azt kérték ezen orgánumok, hogy a kormány vegye őket számításba, engedje be őket a kórházakba tudósítani, és adjon választ a kérdéseikre. Az ügy kapcsán számos dolgot tartok elvtelennek és visszásnak, cikkemben erről adok véleményt.

Az első dolog, amit fontos tisztázni, és ami olvasóinkban is felmerült, hogy a Szegeder miért nem volt a 28 portál között. A válasz egyszerű: a kezdeményezést indító Azonnali.hu szerkesztőségének nem jutott eszébe, hogy létezik ilyen portál, ezért nem kerestek meg minket. Ezt a lap egyik munkatársa írta csütörtökön váltott levelezésünk során. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy az egész hirtelen felindulásból fogant, és mellőzött olyan kritikus pontokat, mint hogy összegyűjtsék rendesen Magyarország valóban független orgánumainak listáját. A budapesti kollégáknak egy vidéki lap sem jut eszébe soha – más indoklás nincs a hibára. Én a helyükben megkérdeztem volna mondjuk nem is tudom, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, ahol bizonyára tudják, hogy létezik független sajtó vízfejfővároson és néhány kötelező vidéki mintapéldán túl is. Ráadásul a valóban független szájtok között olyanok is vannak, mint az LMP-s Ungár Péterhez tartozó Egri Ügyek és az Úgytudjuk.hu. Az tehát nem szúrt szemet az Azonnali stábjának, hogy nem mindenki független a függetlennek kikiáltott listán (erről persze lehet vitázni, hogy lehet-e független egy sajtó, amit egy politikai entitás tulajdonol), és az sem, hogy nem mindenkit gyűjtöttek össze.

Lemaradt valahogy a Nyugat.hu is, ami korábban indult, mint az Index, és ami auditált, hivatalos adatok szerint olvasottságban veri a Delmagyar.hu-t (no meg az Azonnalit) is, és a legismertebb független vidéki szájtok egyike. Ezentúl még kimaradt 5-6 másik kisebb portál is. Innentől kezdve áttérnék a szegedi történésekre, a többi, még ide tartozó mondandóm azt gondolom, hogy túlzottan tükrözné mélységes csalódottságom a fentiekkel kapcsolatban.

Szegeden a Szeged Televízió adott hírt a közös közleményről és annak tartalmáról: a riport elején Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője mesélt helyzetükről, és hogy miért is fontos felkelni a kormány ellen ez ügyben, s miért lenne fontos, hogy kapjunk válaszokat. Ezt követően a városi tévés riporter felsorolja a szerkesztőségek kéréseit, majd hozzáteszi: „az aláírók között a Szeged Televízió és a Szeged.hu is megtalálható, Szegeden ugyanis, például az egyetemtől hónapok óta semmilyen kérésre-kérdésre nem érkezik válasz”.

Itt én azt érzem, hogy a két említett orgánum szeretett volna egy kicsit megfürdeni a függetlenség adta dicső érzésben, annak ellenére, hogy az önkormányzat propagandatermékeiről van szó. És ezt például nem csak én állítom, hanem ezen szerkesztőségek egyes munkatársai is, akik – ugyanúgy, ahogyan a helyi jobboldali lapok kollégáinak java – befogott orral dolgoznak a Fidesznél is fideszesebbre kalibrált orgánumoknál. Az meg persze igazán mókás, hogy bár a Szeged Televízió műsorában elhangzik, hogy ők is ott vannak az aláírók között, valójában nincsenek ott. (Lehet, hogy megkapták-aláírták, de senki sem vállalta fel őket.) Persze a riportban nem hangzik el a független szó, de aki 31-én olvasott sajtót, nagy bizonyossággal mondhatom, hogy találkozott ezzel a közleménnyel, annyi helyen jelent meg (mind a 28 portál lehozta tudtommal).

A következő megszólaló Garai Szakács László, aki úgy nyilatkozik a pártatlan tájékoztatás mellett, mintha nem épp a Szeged.hu főszerkesztője volna. Garai kifogásolja, hogy nem kapnak kellő információkat a tájékoztatáshoz, ami való igaz, azt azonban meglehetősen visszásnak tartom, hogy a lapjába – szerintem teljes mértékben összeférhetetlenül – olyan embereknek ad teret az íráshoz, mint az a Szabó C. Szilárd, aki az önkormányzat sajtófőnökeként folyamatosan ignorálja a Szegeder és más, nem önkormányzatközeli sajtóorgánumok megkereséseit. Vagy az ilyesfajta viselkedés (mármint a sajtó kérdéseire nem válaszolás) csak akkor tűrhetetlen, ha a kormány csinálja? Esetleg ezt is le lehet azzal tudni, hogy a covid fontosabb ügy, mint amikről mi szoktunk kérdezni?

Garai nyilatkozata 1:19-től látható:

Ezt követően jelent meg Nikolényi Gábor Viktor, a SzegedMa újságírójának cikke a témában. Nikolényi már a második bekezdésben olyan pitiáner eszközökkel próbálja meg rombolni az önkormányzati médiát, mint hogy macskakörömbe helyezi a „lap” szót, megkérdőjelezve ezzel a Szeged.hu létének mikéntjét. Miért, nem újság a Szeged.hu? Nem lap? Hiba volna itt elakadni persze, csupán szeretném felhívni a figyelmet, hogy azzal, hogy macskakörömbe helyezünk egy szót, azzal nem lehet jogos kritikát kifejteni. Kommentelőknek írom: az “újságíró” ugyanúgy újságíró lesz e karakterektől, talán valódi érveket kellene megfogalmazni, mert lehet (igen, a Szegeder esetében is).

A SzegedMa szerzője ezt követően elsüti, amit el kell: április elsején látta a riportot, így nyilván azt hitte, hogy csak tréfa az egész (ez a címben is szerepel). Azzal folytatja, hogy teljesen megérti Garai gondolatait, és tud is azonosulni, hiszen „az önkormányzat módszeresen ignorálja valamennyi sajtómegkeresésünket, és ez alól nem kivétel a városházán a Dobrev Klára látogatása után kialakult koronavírus helyzet sem”. Ezt mi is tudjuk igazolni, az önkormányzat semmilyen információt nem volt hajlandó megküldeni ezzel kapcsolatban a Szegeder számára sem.

Nikolényi gusztustalannak nevezi a városvezetés által vetett kettős mércét, majd valamiért Garain kéri számon azt, hogy a városháza hallgatott a fenti ügyben. De miért? Garai egy újság főszerkesztője, és amúgy ez az újság pont hogy írt is erről a témáról kicsit később. Akit itt számon lehet (és kell) kérni, az Szabó C. Szilárd városházi sajtófőnök.

Persze az is megkérdőjelezhető, hogy a KESMA lapja miért kéri számon Garaiékon, hogy nem tudnak tárgyilagosan és objektíven tájékoztatni, de azt hiszem ezen már túl vagyunk. Az egyébként szerintem üdvözlendő, hogy újabban már a SzegedMa és a Szeged.hu is közöl véleménycikkeket, de azt gondolom, hogy lehetne ezt komolyabban is, több valódi érvényt, és kevesebb indulatot és lekezelést beleszőve.

A SzegedMa újságírója válaszokat vár „a torony alól”, de Garaitól és nem Szabó C.-től teszi ezt, esetleg Botka Lászlótól; majd számon kéri Garain azt is, hogy „helyrehozhatatlan aknamunkájával” teljesen kiürítette a közszolgálatiság fogalmát Szegeden. Oké, a SzegedMa nem közmédia, de azt ne tagadjuk el, hogy az árokásásban ugyanúgy fogták az ásó nyelét.

A történet itt nem ér véget, Garai válaszolt: mint írja, „van abban valami bájos és érdekes, amikor több mint kétszáz újsággal, több százmilliárd forintból kitömött Fidesz-média azon kesereg Szegeden, hogy milyen rossz neki”. Hát, hadd jegyezzem meg, abban is van valami “bájos és érdekes”, amikor ezt Garai teszi, és tette is 1-jén a tévében.

A Szeged.hu főszerkje ezt követően arra hívja fel a figyelmet, hogy a SzegedMa próbál úgy tenni, mintha el volnának nyomva a hatalommal szemben, és igazából ők maguk a hatalom. Szerintem mind a két szerkesztőség el van nyomva, és mind a kettő jogosan szabadságharcol nap mint nap, csak ideje volna észrevenni, hogy közben mindnyájan egy nagy vödör tejfelben ücsörögnek. Garai Szakács László az önkormányzat (azaz az adófizetők) pénzén vív harcot a NER-rel szemben, Kapitány Gergelyék pedig a NER (azaz az adófizetők) pénzén vívnak az önkormányzat ellen. Kíváncsi volnék, ha csak három hónapig kellene a Szegeder körülményei között dolgozniuk, egy majdnem üres vödörben, éppencsak kilátva abból, akkor is folyna-e a csata?

Garai szerint felháborító, ami folyik a covid-osztályokon, dühítő, hogy ezekről nem tudunk semmit, valamint úgy véli, hogy a szegedmások csicskák, amiért szeretik a helyzetet így. Szóvá teszi azt is, hogy a koronavírus magyarországi helyzetének valódi bemutatása helyett a SzegedMa azzal van elfoglalva, hogy Botka László fertőzte-e le Dobrev Klárát, vagy fordítva. Itt azt gondolom, hogy egálban van a két oldal (az én mércémen legalábbis), mert ahogy elvtelen csak a kormánypropagandát csapatni az emberek arcába a járványról, ugyanúgy az nem válaszolni a sajtó (lényegtelen, hogy fideszes vagy független) megkereséseire, de elvárni ezt a másik oldaltól.

Szóval ennyi. Kedves olvasóinkat arra kérjük, fejtsék ki a témában született véleményüket a cikk Facebook-posztja alatti hozzászólásokban, diskuráljunk!

 

Nyitókép: illusztráció. Fotó: Kevin Grieve