A 19. század szegedi fényképészei VI.

Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.

A befejező részt olvassák.

 

A név, és ami mögötte van

 

Letzter Lázár személyében ismerjük a mai napig azt az embert, aki hihetetlen minőségű és aránylag nagy mennyiségű fényképfelvételt hagyott a múltra rácsodálkozni kívánó utókorra, azaz ránk. Tőle maradt fent a legtöbb érdemi városkép a korból, munkásságának rengeteget köszönhetünk.

 

 

Letzter Lázár Kassán született 1832-ben. Műterme, melyet 1869-ben nyitott meg feltehetőleg a Dáni utca 2-ben, „gyermekeket legzsengébb kortól kezdve, legújabb módszer szerint ízléssel kiállítva, valamint festéseket, olajban is” vállalt.

Az árvízkor, 1879-ben bár nem tartózkodott a városban, volt egy társa, nevezett Lauscher Lipót, aki megörökítette a katasztrófát.

 

 

„A szegedi rablók sem kerülhetik ki a halhatatlanítás sorsát”

 

1870 májusában kérték fel Letztert, hogy örökítse meg a szegedi börtönben ülő legveszélyesebb bűnözőket.

A következő képeken egy 1868. decemberi éjszakán elkövetett vonatrablás támadói szerepelnek, akik a mai Petőfiszállás közelében felszedték az egyik sínszálat, majd azt a vágányon keresztbe téve kisiklasztották a Félegyháza felől érkező gőzöst.
A történet vége pedig sejthető, hiszen másfél évvel később a börtönben készült róluk felvétel.

 

Felhasznált irodalom: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden (1859-1913) (Szeged, 2009); T. KNOTIK Márta: Gyógyszertárak Csongrád megyében (1738-1947)

Letzter Lázár példátlan szegedi fényképeit a héten a Szegeder Facebook oldalán láthatod.