Találtam hét fotót, melyeket összeillesztve a fenti panoráma jön létre. Ez önmagában még talán nem olyan érdekes, ez a kép már fel-felbukkant a régi Szegeddel foglalkozó oldalak némelyikén, de azok mind elég gyenge minőségűek voltak, kivéve ezt.
Az a bizonyos Letzter Lázár
A 19. század szegedi fényképészei VI.
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
A befejező részt olvassák.
A név, és ami mögötte van
Letzter Lázár személyében ismerjük a mai napig azt az embert, aki hihetetlen minőségű és aránylag nagy mennyiségű fényképfelvételt hagyott a múltra rácsodálkozni kívánó utókorra, azaz ránk. Tőle maradt fent a legtöbb érdemi városkép a korból, munkásságának rengeteget köszönhetünk.
Letzter Lázár Kassán született 1832-ben. Műterme, melyet 1869-ben nyitott meg feltehetőleg a Dáni utca 2-ben, „gyermekeket legzsengébb kortól kezdve, legújabb módszer szerint ízléssel kiállítva, valamint festéseket, olajban is” vállalt.
Az árvízkor, 1879-ben bár nem tartózkodott a városban, volt egy társa, nevezett Lauscher Lipót, aki megörökítette a katasztrófát.
A boldogult a fényképészetnek élt, s ezt nálunk a fővárosival egy níveaura, s magas virágzásra emelte
A 19. század szegedi fényképészei III.
Sorozatunkban bemutatjuk Szeged leghíresebb fényképészeit az 1850-es évektől egészen az első világháborúig.
A következő hetekben minden hétfőn egy szegedi fényképészről olvashatsz itt a Szegederen, akinek értékesebb fényképeit Facebook oldalunkon fogjuk megosztani a hét többi napján.
A családi história
Lauscher Lipót 1838-ban született, 1862-ben feleségül vette Letzter Nanettet. A családban volt egy híres fényképész, Letzter Lázár, akinek ekkor már híres műterme volt. Valószínűleg tőle tanulta el Lauscher is a fényképészet tudományát.
Egy időben Letzterrel dolgozott is együtt, a Letzter és Társa cég társtulajdonosa volt, majd valószínű családi okok miatt 1880-ban kivált a cégből. Egy évre rá pedig elhalálozott, ezután felesége, Nanette vette át az üzletet és még egy éven át üzemeltette, majd ő is betársult Letzter Lázárhoz, aki ekkor ért vissza belgrádi útjáról.
