Ezt az ember úgy hívták, hogy Balázs bácsi, és nemrégiben előbukkant több, mint háromszáz felvétel, melyeket mind az 1970-es évek végén készített Szegeden. Ezekről a fényképekről három dolgot kell tudni: szinte mindegyiken valamilyen építkezés vagy bontás látható, általában kissé homályosak, és a legtöbben szerepel maga Balázs bácsi is. Amatőr mivolta ellenére rendkívül értékes, hiszen egy nagy mennyiségű, viszonylag kis időintervallumot, illetve az abban végbement változásokat dokumentáló gyűjteményről van szó. Melyet most bemutatunk a Szegederen.
Balázs bácsi nagyon szerette Szegedet, szívén viselte a város sorsát, ezért éveken keresztül járta főleg a nagyobb beruházások környékét, de Felsővárosról is sok tucatnyi fényképe van, hiszen ott élt. Elszomorította, hogy a régi házakat lebontják, ezért rengeteget lefényképezett, hogy legalább így tovább éljenek.
A Szegedért emlékérmes Rigó Balázs (1912-2006) egykori MÁV főfelügyelő hagyatéka az utókornak. A Szegeder legújabb sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban hat részen keresztül mutatja be Balázs bácsi hagyatékát, új részek minden pénteken este.
Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.
Balázs bácsi képei közül nehéz volt kiválogatni a legjobbakat, melyek bemutatásra kerülnek, de ami a végére maradt, arra nem lehet panaszkodni. Olyan helyszíneket láthatunk majd, melyek mindennap elfutnak szemeink előtt, de mára már teljesen másképp festenek. Itt épp készül a Glattfelder Gyula tér és környéke, a Hungária Szállón az utolsó simításokat végzik. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
A szegedi nagyárvíz éppen 140 éve, hogy elpusztította a várost, ezen a fotón azonban még csak a századik évfordulóra, 1979-re készülnek. Az árvízi emlékműről megépülte óta nem kerültek elő ilyen felvételek. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Az emlékművet Segesdi György készítette, aki három évig dolgozott a Japánból származó krómacélon. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
A rakpart rendbetétele volt az egyik legnagyobb beruházás a városban a 70-es években. A korábban téglából készült, gyengébb művet acélbeton szerkezetűre cserélték, de az előtti futó kockaköves út is búcsút intett a városnak ekkor. A legnagyobb meglepődést azonban mégsem ezek, hanem a rondella – illetve annak hiánya – jelenti. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Felállványozva áll az Unger-Mayer palota a Somogyi és a Kárász utcák sarkán. Ekkor még senki sem sejthette, hogy a jobbon álló, kétszintes világos épület helyén 2005-ben hatalmas irodaház épül majd. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Ekkoriban még nem volt olyan nap, hogy ne botlott volna az ember valamerre pár toronydaruba. Ha más miatt nem is, a panelépítési láz jócskán megigényelte a főként pirosra festett acéltornyokat. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Balázs bácsi mindenféle eseményen ott járt a hetvenes évek végén. Itt épp jó eséllyel a 2-es villamos utolsó üzemnapját láthatjuk, a vonalat ugyanis 1977-ben bezárták az új híd építése végett. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Ekkoriban újult meg a mai Tisza Lajos körút is, ahol ekkoriban még az út szélén, egy vágányon jártak csak a villamosok. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Az emlékművön látható íves, rombolást jelképező hullámok egy 12 méter magas, egyenesen az égbe mutató oszlopba ütköznek, mely a természet és az emberi helytállás harcát, illetve a város újbóli feltámadását jelenti. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Az ekkor még név nélküli Bertalan hidat hatalmas ünnepség keretében üdvözölték. Hiába kellett hozzá romba dönteni az újszegedi oldalon a Bertalan emlékművet és felszedni a 2-es villamos sínjeit, a városnak égető szüksége volt már egy új hídra, hogy tehermentesítsék a Belvárosit. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
Balázs bácsi kalandozásival legközelebb egy hét múlva jelentkezünk. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói
