Műemlékvédelem ide vagy oda, itt márpedig áruház lesz!

Fotórovatunk sorozatában, Az ember, aki mindenhol ott voltban folytatjuk Rigó Balázs szegedi kalandozásainak bemutatását. Balázs bácsi az 1970-es évek végén járta az átalakuló várost, és megörökítette annak változásait. Ott volt a lakótelepek, az új híd és a nagyáruház építésénél, de rengeteg régi ház bontását is lencsevégre kapta. Ez alkalommal az Árpád térre látogatunk, ahol a nagyáruház építését követhetjük nyomon.

Emlékszünk még az ÁRKÁD 2011-es átadójára? Nagy ünnep volt, hetek alatt tízezrek jártak utána, milyen is lett a régi kendergyár helyén felépült hatalmas, 41 000 m²-es bevásárlóközpont. Volt azonban korábban is hasonló, nagy áruházat nem először építettek a városban. A Szeged Plázát 2000 decemberében avatták. A 27 460 m²-en elterülő, a város első nyugatias plázáját ugyanaz tervezte, mint később az ÁRKÁD-ot, mégis mintha két külön világ lenne.

De ha jócskán visszább tekerjük az órát, ott volt az 5 400 négyzetméteres Centrum Áruház átadója 1965-ben, 1980-ban pedig két üzletközponttal is gazdagodott a város: megnyílt a Dugonics téri Dómus Áruház és a Szeged Nagyáruház, utóbbi 12 000 négyzetméterével a város első, és Magyarország második legnagyobbjaként.

Ez a cikk a Szeged régi fotói kezdeményezéssel együttműködésben született meg, melynek célja, hogy összegyűjtse a városról készült legizgalmasabb fényképeket, és azokat büszkén adja át az utókornak.

 

2
A Nagyáruház helyén többnyire egy-két emeletes, a századforduló környékén épült házak álltak. A képen az úgynevezett Sulkovszky kúria látható, mely nem az egyetlen áldozata volt a beruházásnak. 1977-ben arról írtak a lapok, hogy a díszes kaput majd az áruházba beépítik, hogy az megmaradjon az utókornak, de ez később elmaradt. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

3
Bár a legtöbb épület nem nevezhető különlegesnek, volt olyan, ami műemléki védettség alatt állt, mégis maradék nélkül lebontották, mondván, nem állhat útjába Szeged fejlődésének. Ilyen volt például az előző képen a Sulkovszky kúria, ami nyom nélkül veszett örökre a múltba. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

4
Az Aradi vértanúk terének képét teljes mértékben átszabta az északnyugati oldalon felépült az áruház fölé magasodó 7 emeletes lakóépület. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

Műemlékvédelem ide vagy oda, itt márpedig áruház lesz!
Sokan a mai napig rossz döntésnek tartják, hogy az áruház pont itt épült fel. Nem feltétlenül azért, mert közel egy tucat régi házat döngöltek földbe, hanem az elhelyezkedése miatt. Egy áruháznak nem egy belváros közepén a helye. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

6
Ugyanakkor a felhasználásról szóló koncepció mégis értelmet nyer: a vásárló a Kárász utca felől megközelíti az objektumot, szétnéz, majd megrendeli a neki tetsző nagyobb cikkeket, és azt a Lenin (mai Tisza Lajos) körút felől házhoz szállítják neki az áruház fuvarosai. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

7,0
Balázs bácsi azért is látogatta gyakran a helyszínt, mert szívén viselte, hogy eltüntetik az utcákról a régi házakat. Emellett azonban érdekelte az is, mi és hogyan épül a helyükre. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

7,5 Nagyárúház alapköve
Balázs bácsi járt az új híd fékész acélszerkezetén, megmászta a még épülő paneleket, és ahová csak tudott, bejutott. Itt éppen a Nagyáruház alapkőjével fényképezkedik. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

8
Pedig nem volt egyszerű a területre bejutni, sőt. Az építkezés miatt hosszú időre lezárták a Jókai utca és az Árpád tér nagy részét is. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

10
Az áruház kivitelezésével ugyanúgy a DÉLÉP munkásbrigádjai voltak megbízva, mint a legtöbb szegedi beruházással, illetve a lakótelepekkel is, a terveket azonban a fővárosban készítették. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

11
Az átadott áruház nem csupán nagysága miatt volt különleges, itt volt a város első mozgólépcsője. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói

 

12
A híddal ellentétben azonban a Nagyáruház építéséről nem maradt fent több felvétel Balázs bácsitól. Mást azonban fényképezett bőven, egy hét múlva itt a következő rész. Fotó: Rigó Balázs / Szeged régi fotói