Jelenleg négy villamosvonal létezik Szegeden, a múlt században azonban, amikor még ez volt a legnépszerűbb közlekedési eszköz, volt több is. Az 5-ösre és 7-esre mindenki meleg nosztalgiával mosolyog vissza, a 6-os és 8-as számmal ellátott villamoskocsik azonban már kevesebbek emlékezetében vannak csak meg. Előbbi 1950. június 1-ével kezdte meg szolgálatát.
1949-ig a szegedi kisvasút egészen bejárt a Roosevelt térig, ugyanis akkoriban még nagy piacokat tartottak itt. Maga a vasút is e céllal épült meg 1927-re: hogy a város környéki tanyavilágból a gazdák közvetlenül el tudják juttatni termékeiket a szegediekhez. Az időközben felépült klinikai negyedből azonban sorra jöttek a panaszok, hogy a vasút egyrészt hangos, másrészt pedig nagyon füstöl, ami nem tesz jót a lábadozó betegeknek. A MÁV eleinte hallani sem akart a dologról vagy annak megoldásáról, több évtizednyi halogatást követően végül a második világháború után felhagyták a szakaszt, és a kisvasút új végállomása a Tisza teherpályaudvar lett. Így azonban a vidékről jövőket elszakították a piactól. A probléma megoldására ideiglenesen buszjáratot közlekedtetek, majd villamosvonalat is indítottak, amely a mai Tisza Lajos körúton keresztül érte el az új végállomást. Mondhatnánk persze, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna egy kiágazást csinálni az 1-es vonalból az Indóház téren, – és igazunk is lenne, hiszen mindössze pár száz méternyi vágány kellett volna hozzá – a körúton azonban már jóval korábban építettek egy villamosított ipari vágányt, ami pont a Tisza (más néven Átrakó) teherpályaudvarra vezetett. Ezen a vonalon 1950. március 1-étől indult meg a forgalom. Eleinte a 3-as villamos egyes járatait irányították a teherpályaudvar felé, de csakis akkor, ha vonat jött vagy ment éppen.
Utasszámlálások azonban kimutatták, hogy nem a legkedvezőbb a 3-as nagyobb kapacitású villamosait járatni végig a Tiszáig, ezért 1950. június 1-ével egy új viszonylatot hoztak létre, a 6-ost. Ennek a következő volt az útvonala: a Mars tér (ekkoriban már itt volt a központi piac) mögül indult, majd a Boros József utcán haladva becsatlakozott a 3-asba, amelyen egészen a Dugonics térig haladt. Innen jött a Lenin (mai Tisza Lajos) körúton levő szakasz, amin végigment az ekkor még nem létező árvízi emlékműig, ahol jobbra fordult, és a Tiszával párhuzamosan haladt az Állomás utcáig, ahonnan szépen átvágott a mára már teljesen beépült iparnegyeden a Szövetkezeti úton található végállomásáig. A vonal összesen 3,5 kilométer hosszú volt, rajta egyetlen egy villamoskocsi járt, 12 perces menetidővel.
A 6-os villamos nem volt hosszú életű, az 1960-as évektől ugyanis elkezdték felszámolni a nem nagy forgalmat bonyolító villamosvonal-szakaszokat. Amiken úgy gondolták, hogy megéri megtartani a forgalmat, ott valamelyest fejlesztettek, kétvágányúsítottak, a többi ment a levesbe. A 6-ost 1963-ban első lépésként lerövidítették, így ettől fogva csak a Dugonics térig járt be, de mivel ideiglenes járattá lett, ezt is csak szerdán és szombaton, amikor volt piac. A 6-os villamos a kisvasúttal együtt lett egy letűnt kor elavult, felesleges eszköze, ahogyan a piacra járó árusok egyre inkább autóval közlekedtek.
1966. május 22-én, egy utasszámlálást követően teljesen megszüntette a vonalat az SZKV, hamarosan pedig a vágányzatot is felszedték (a körúti kiágazás egy részét meghagyták tárolóvágánynak, 2002. körül tűnt el). Különösebb indoklás sem kellett, és nagyobb közfelháborodást sem váltott ki mindez, nem úgy mint az 5-ös vagy a 7-es vonalak esetében, amelyeket ezrek sirattak. A 6-os villamos megszüntetéséről még az újságok is csak az azt kiváltó buszjárat indítása kapcsán írtak néhány sort: „Az új autóbuszvonal forgalomba helyezésével egyidejűleg a Szegedi Közlekedési Vállalat az átrakó pályaudvarhoz megszünteti a villamosközlekedést”.
Nyitókép: az Aradi vértanúk tere 1955-ben, előtérben keresztben Tisza felé vezető ipari vágányok, melyeket a 6-os villamos is használt később. Fotó: Gyöngyi / Fortepan