Folyamatosan állnak forgalomba az újabbnál újabb vasúti járművek Magyarországon, nemsokára már emeletes szerelvényekkel is találkozhatunk pár főbb elővárosi vonalon Budapest térségében. És bár ezekből Szegedre egy sem fog járni, azért errefelé lassacskán is fejlődik a vasút.
Ha arra gondolunk, milyen színvonalú vonatok járnak Budapest és Szeged között, valószínűleg a műbőrülésekbe való beleizzadás lesz az első, ami a nem működő WC és a retkes ablakok előtt az eszünkbe jut. A lényeg, hogy vannak gondok, de ezeket fokozatosan orvosolja a vasúttársaság, még ha igen csak lassan is. A legtöbb kocsin például már nem műbőrből van az üléshuzat, hanem rendes szövetből, mint a buszokon szokott. Az illemhelyek is egyre többször működnek megfelelően, de ha épp a mi kocsinkban nem is folyik a víz, az InterCity vonatrészre átkullogva biztosan találunk működő csapot. A koszos ablakok pedig úgy tűnik, javíthatatlanok, bár a MÁV tavasszal hatalmas bejelentést tett afelől, hogy ezentúl sokkal jobban odafigyelnek majd a tisztaságra.
Van tehát bőven javulás, de valahogy még mindig nem vagyunk a csúcson, elég csak ha arra gondolunk, hogy 2019-ben a szegedi vonatok jelentős részén még mindig un. sínre pottyantós vécék vannak. Kíváncsiak voltunk, hogy ez pontosabban hogyan is működik, és hogy a Szegedre befutó három üzemelő vasútvonalon milyen arányban vannak ilyen, illetve modern, kazettás toalettek, ezért megkerestük a MÁV-ot, akik beavattak minket a vasúti vécék rejtelmes világába.
Teleszarjuk az országot
Magyarországon jelenleg 8057 kilométernyi vasút kanyarog, ebből 1335 kétvágányú, 3060 villamosított, a maradék pedig jórészt mellékvonalak vagy iparvágányok összessége.
Szegedre jelenleg három vasútvonal fut be, ami üzemel is, nem számítva a 2015-ben leállt röszkeit. A főváros felé vezető 140-es, ami részben kétvágányú, és végig villamosított fővonal, a vásárhelyi megállóval Békéscsabára menő 135-ös és a 121-es Újszeged – Makó – Békéscsaba vasútvonal. A forgalom eloszlása is így van nagyjából sorban: a pesti a legnépszerűbb, aztán a 135-ös, ahol jórészt Uzsgyi becenevű orosz motorvonatok járnak, majd a 121-es, ahol naponta mindössze 2-3 pár kis csehszlovák Bz döcög.
Amikor levélben fordultunk a társasághoz, legfőképpen arra voltunk kíváncsiak, hogy a város környékén milyen vécé-rendszerű járművek járnak, de az országos adatokat is megkaptuk. A válaszból kiderül, hogy az országban jelenleg 2163 darab személyszállító kicsi gurul, melyből mindössze 498 az, ami úgymond zárt rendszerű, a többi pedig a hagyományos, régi fajta. Ez tehát azt jelenti, hogy
a magyar vasúti kocsik 73%-a sínre pottyantós
vécével jár. Azt is megtudtuk, hogy a zárt rendszerűeket hogyan kezelik, azaz hová kerül a végtermék.
„A zárt rendszerű WC-vel rendelkező járművek szennyvízgyűjtő tartályait speciális berendezésekkel ürítik, amelyek közül némelyek esetében vasúti kocsikat, illetve motorvonatokat az ürítő helyen kezelik, két telephelyen található ilyen berendezés. A vonalhálózat 16 telephelyén többségében mobil, targoncára szerelt berendezések állnak rendelkezésre, amelyekkel az ürítést elvégzik. A tartályba átfejtett szennyvizet a megfelelő módon a helyi csatornába juttatják, ahol később a háztartási kommunális szennyvízzel együtt tisztítják, kezelik” – írják.
Szegeden sem jobb a helyzet
Arra is fény derült, hogy a Dél-Alföldön milyenek a vécérendszerek. A pesti IC-ken például még a régi, pottyantós rendszer működik, ahogyan az újszegedi mellékvonalon és a vásárhelyi vonal nagy részén is. Egyedül utóbbi, 135-ös vonal az, ahol nem az összes személykocsi hullámcsöves, itt ugyanis előfordulnak az Uzsgyi becenevű, az orosz Metrovagonmash gyárban készült motorvonatok, melyeknek már zárt a rendszere.
Jelenleg úgy is tűnik, hogy nem sokat fog változni a helyzet, bár a tram-train új járművei már biztosan zárt rendszerűek lesznek, hiszen több szabályozás szerint már nem szabad új vonatokat pottyantós vécével forgalomba állítani. Ez alól nem élveznek kivételt az un. fővizsgás személykocsik sem, tehát azok, melyek nem újak, de nagyobb felújításon esnek át. Ebben az esetben is szükséges korszerűsítése.
A sínre pottyantásnak a legnagyobb hátránya természetesen a higiénia, illetve annak hiánya. A vasúttársaság éppen ezért arra kéri az utasokat, hogy az állomásokon, illetve ha lehet akkor a településeken ne használják ezen illemhelyeket.
Nyitókép: Máthé Zoltán / MTI