1883. szeptember 16-án óriási tömeg gyűlt össze a szegedi Tisza-parton, ekkor adták ugyanis át a város első igazi közúti hídját. Ezt később a második világháborúban elvesztettük, amikor belecsapódott a folyóba egy robbanást követően. Van azonban nem is egy magyar település, ahol érdekes dolgokra bukkanhatunk hídtéren.
Szegeden az első rendes híd még 1858-ban készült el, ahogyan arról nemrég egy hosszabb cikkben írtunk is. Ezen átkelőn azonban kizárólag vasúti forgalom zajlott, tehát szükség volt ezen felül egy másikra, amin a szekerek, biciklisek és gyalogosok, később pedig a villamoskocsik tudtak közlekedni.
És bár volt olyan terv az 1850-es években a vasúti híd tervezésekor, hogy az a mai Belvárosi híd helyén vezetne úgy, hogy
lényegében vasútvonal futna a Kossuth Lajos sugárúton, majd a Széchényi téren keresztül Újszegedre,
ezt hatalmas lakossági felháborodásra végül elvetették. Ez az ötlet egyébként az akkori városvezetésé volt, és azért tartották jónak, mert így nem kellett volna külön küzdeniük egy közúti hídért.
A hidat 1880 decemberében kezdték felépíteni pontosan ott, ahol ma a Belvárosi fekszik (egyes részei még mindig az eredeti hídból vannak, például a belvárosi oldalon a pillér kőszerkezete, illetve a díszes vaskorlát). Három évbe tellett, de végül megépült a város első közúti hídja, át is adták azon a bizonyos szeptemberi vasárnapon.
Eztán sokáig a boldog békeidőket élte az átkelő, mígnem az első világháborúban elfoglalták Újszegedet a szerbek, ekkor ugyanis lezárták a hidat. Ez azonban semmi volt ahhoz, amit a következő világháború során kapott. 1944. szeptember 3-án ugyanis egy szövetséges légitámadás során megsérült, rá egy hónapra, október 9-én pedig a visszavonuló náci csapatok robbanószerkezetekkel díszítették fel a hidat, nehogy az oroszok utolérjék őket.
A hídnak azonban nem semmisült meg az egésze, a négy (azaz mivel két oldalt vannak, 8) acélívnek mindössze a fele, a mederívek omlottak a Tiszába, az újszegedi oldalon megmaradtak viszonylag épen.
1946-ban aztán elkezdték eltávolítani a roncsokat, hogy 1947 tavaszán megkezdhessék a Rákosi Mátyásról elnevezett, ma is álló híd építését. Az épen megmaradt íveket pedig teljes dilettanizmus lett volna kidobni, ezért az újrahasznosítás mellett döntöttek. Ekkor felmerült a kérdés, hogy
mégis mit lehetne kezdeni pár tökéletes állapotú hídelemmel?
A válasz rendkívül egyszerűnek bizonyult. Ezt:
ezt:
vagy ezt:
A szegedi közúti híd négy különböző híd főelemeiként a mai napig él, illetve már csak három, hiszen a berettyóújfalui hidat bár szintén a szegediből építették meg, azt később elbontották.
Nyitókép: a ráckevei Duna-híd. Fotó: turista-szalami.blog.hu