Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?

Posted on by Szűcs Dániel
2018. 12. 02.

A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.

Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.

 

https://szegederarchivum.hu/igy-epult-fel-a-vilag-egyik-legkulonlegesebb-hidja-a-szegedi-vashid/

 

A híd oldal- és felülnézete 1855-ben. A híd és a meder közötti vonal jelöli az évi vízszintet, melyhez képest közel 8 méterrel feljebbre szabta meg a hidat az építtető Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság.

 

A tervezés egyik első fázisa a különböző felmérések elkészítése volt: itt a Tisza vízállása látható 1845-ben, illetve 1851. és 1858. között, havi bontásban. Vizsgálták továbbá a vízhozamot, folyási sebességet és a víz szélét a partokon különböző vízszintek esetén.

 

A cölöpöket ilyen, gőzhajtású locomobil segítségével verték le a folyómederbe. Ekkor még nem volt semmiféle fahíd, amire rakhatták volna a szerkezetet, ezért két csónakot kötöttek össze gerendákkal, melyekre állították a gépezetet, mely egy párizsi műhelyben készült.

 

A pilléreket ilyen állványok segítségével készítették el. Ezen a rajzon már szerepe az a munkahíd, ami az előzőkor még nem létezett.

 

A pillérek mederbe süllyesztésének folyamata látható ezen a rajzon: baloldalon a légköri és a pillérben uralkodó légnyomást kiegyenlítő kamra, mely a pilléroszlop tetején volt. Középen a földdel tele vödrök kiemelésére használt kézi hajtású csörlő, jobboldalt pedig maga a föld kitermelésének menete látható.

 

Az egyik folyami pillér elöl- és oldalnézete. Itt jól látható az összeszereléshez felhasznált szegecsek nagy mennyisége.

 

Ezen a rajzon az íves főtartók felállításához használt emelőállványok láthatók, amint egy ívet emelnek épp. Ezek az állványok szil-, fenyő- és tölgyfából készültek, teherbírásuk 5500 kg volt. Egy ív felállításához hét állványra volt szükség.

 

Sok elemhez hasonlóan a főtartókat is Párizsban gyártották. Mielőtt vonatra tették volna őket, 32 darabra szedték szét őket, hogy beférjenek a vagonokba.

 

Az igényes kovácsoltvas korlát rajza.

 

Sínszelvény rajza: a híd eredeti sínjei vasból készültek, ezért hamar elhasználódtak és acélsínre kellett cseréni őket.

 

Felhasznált irodalom és a képek forrása: Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett. Százötven éve épült a szegedi vasúti híd (Szeged, 2009)

 

Érdekel mi történik Szegeden, mik épülnek, vagy épp milyen kincsek tűnnek el az utcákról? Kövesd a Szegedert Facebookon és Instagramon.