„Tudós a közéletben, Szent-Györgyi Albert (1893-1986)” címmel hamarosan napvilágot lát Tasiné Csúcs Ildikó történész, bibliográfus új kötete. Az SZTE Nobel-díjas rektorának születésnapjára emlékezve a könyvtáros 13+3 pontban sűrített össze olyan tényeket a művéből, amelyet eddig nemigen tudtunk Szent-Györgyi Albertről.
Kiállítás nyílik jövőre a Szegedi Szabadtéri Játékok indulásának kilencvenedik évfordulója alkalmából, a szervezők az egykori nézők tárgyi emlékeit és személyes történeteit is várják a tárlathoz.
„Vasárnap kisebbfajta szenzáció történt Szegeden: megszületett az első, körforgalmi renddel szabályozott közlekedési csomópont. Helyszín: a Csillag tér. időpont: kora délután” – ezzel a bevezetéssel számolt be a Délmagyarország az első szegedi körforgalom üzembe helyezéséről, amely 1995. október 29-én történt. Fura volt, mindennapos lett.
90 évvel ezelőtt, 1930. október 24-én szentelték fel Magyarország egyetlen huszadik században emelt székesegyházát, a szegedi Dómot. A 81 méter magas épület sokat megélt: állt előtte Horthy-emlékmű a Dömötör torony oldalában, fogadta már a Szent Jobbot, és érte bombatalálat is. A 10 híján 100 esztendős épület – mely első tégláit 107 éve rakták le – emberi szemmel hosszú, építészeti szempontból rövid történetét képekkel mutatjuk be.
Kétségtelen: legismertebb építményünk a Fogadalmi templom, mely közel egy évszázada a város legfőbb jelképe. A XX. században képeslapok, manapság szelfik ezrei hirdetik a katedrális, néhány hete pedig egy az egész országot bemutató turisztikai videó záróképét adta. 1930. október 24-én Horthy Miklós jelenlétével szentelték fel Magyarország egyetlen, múlt században emelt székesegyházát.
Tablók, történeti relikviák, régészeti leletek, fotók, térképmásolatok segítségével mutatja be Szer hagyományait és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ötvenéves történetét egy a helyszínen péntektől látható kiállítás.
Csütörtökön 16:32-kor volt száz éve, hogy aláírták a trianoni békeszerződést. 2020-ban ez a pillanat nem volt más, mint a többi, az 1920-as évek szelleme nem tért vissza a városba. Képriport.
Grosics Gyulára, az Aranycsapat 94 évvel ezelőtt született és 2014-ben elhunyt futballkapusára emlékeztek kedden sírhelyénél, a Szent István-bazilika altemplomában.
15 évvel ezelőtt, 2005. január 31-én állt forgalomba az első csuklós Tatra villamos Szegeden. Másfél évtizedes pályafutásuk alatt az utcakép szerves részévé váltak, példaértékű megbízhatóságukkal és alacsony fenntartási költségeikkel a közlekedési társaság is szívesen tartja őket, ezért is lehet, hogy mára a legnagyobb számban futó villamosok a városban.
Ugyanis elért Szegedre két, egymástól 1435 milliméterre lefektetett sínszál, és a város élete örökre megváltozott. 1854. március 4-én lett vasútja a városnak.
1969. január 31-e szomorú nap volt sok újszegedi számára, ezen a napon kelt át ugyanis utoljára villamos a hídon. Az utolsó sínszálakat 1971-ben szedték fel a Híd utcán, ezzel pedig Budapest maradt az egyetlen magyar város, ahol villamos szel át folyót.
Idén ünnepli megnyitásának harmincadik évfordulóját a Szegedi Vadaspark.
74 éve bombázták le szövetséges Liberatorok a város egyetlen vasúti hídját, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy december másodikán volt 160 éve, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság átvette a francia mérnökök kezét dicsérő hatalmas, kétvágányos acélhidat. 1944-ig sok ezer fénykép készült Szegeden, mégis, ha a vasúti hídról keresünk, aligha találunk pár szakadt képeslapnál többet. Ennek egyszerű az oka: egyrészt ennek a sok ezer képnek a jelentős része már elveszett, elégett vagy kidobódott, esetleg még egy fiók mélyén lapul, másrészt a vasúti híd nem volt akkora szám, mint manapság. Akkoriban egy szép, átlagos átkelő volt a város szélén, amin pár óránként átdöcög egy rozsdás vasúti szerelvény.
Sokkal inkább dicsekedtek az emberek az 1883-ra felépült közúti híddal, amely a legtöbb képeslapra valahogy belopta magát. De ha belegondolunk, ma is hasonló a helyzet: van két hasonlóan attraktív hidunk, és mégis, a Bertalan hídról valahogy nem látni képeslapokat az ajándékboltban, de Instagrammon is huszonötször annyi kép van a Belvárosi hídról, mint északi társáról.
Maradtak azonban egészen jó felvételek a vasúti hídról, csak nagyon kevés. A most következő öt fényképen egy nem meglepő hasonlóságot vélünk felfedezni: egyiknek sem a vasúti híd a fő témája, mégis mindegyiken jól látható, sőt már azt is tudjuk, hogy egy félresikerült családi képből még lehet az egyik legjobb fennmaradt fénykép egy lassan száz éve nem létező építményről.
Continue reading “Alig maradt fénykép a vasúti hídról, de ami mégis, az zseninális”
A napokban lenne 160 éves a szegedi vasúti híd, melyet a kor legmodernebbjének mondtak. Az, hogy tényleg az volt-e, sosem fog kiderülni, de valószínűleg ugyanakkora az igazságtartalma, mint annak, hogy a magyarok találták fel a csuklós buszt.
Tegnap szó volt a híd megépítésének körülményeiről: arról, milyen elképzelések álltak egymással szemben, hogy ki építette meg a hidat, és hogy ehhez milyen érdekes, valóban újnak számító módszereket vetettek be. Most nem is a hídról magáról fog szó esni, hanem egy dokumentumról, melyben a híd tervező főmérnöke, Ernest Cézanne rengeteg oldalon keresztül fejtegeti, hogyan is fogja felépíteni ezt a csodás műtárgyat. Ebben a mappában tárolta a hídról készített 42 rajzot is. Mi most ezekből válogatunk.
https://szegederarchivum.hu/igy-epult-fel-a-vilag-egyik-legkulonlegesebb-hidja-a-szegedi-vashid/
Continue reading “Hogyan építsünk vasúti hidat a 19. század közepén?”
Két okból is vashídnak hívták: egyrészt vasúti híd volt, másrészt zömében vasból készült, vagyis acélból. 160 évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a forgalom Európa legmodernebb vasúti hídján, a szegedin. A híd 86 éven át szolgálta a kontinens legendás vasútját, öt éven keresztül még az Orient expressz is átkelt rajta a Párizs és Várna közti több ezer kilométeres útján. Mára azonban a legtöbb szegedi nem is tudja, hogy valaha létezett, hiszen már több, mint 74 éve, hogy beledőlt a Tiszába, majd sosem épült újjá.
1948. november 21.: hatalmas ünnepség keretein belül felavatták a Rákosi Mátyás hidat, melyet ma csak régi hídként ismerünk.
Jabaddabadú! Ma egy éve, hogy megjelent az első cikk a Szegederen, bár ez még nem is Szegedről szólt, hanem Pécsről, mert meg akartam írni egy ottani ügyet, csak nem volt hol.
Ezt a cikket annak szentelem, hogy visszatekintsek, hogyan is telt el ez az időszak. Illetve, hogy Nektek is tudjak valamivel szolgálni, mutatok pár számot is.
A sorok között elbújtatva pedig megmutatom azt is, hogy mely cikkeket olvastátok a legtöbbször.
Ez alatt az ötvenkét hét alatt óriási számadatokat produkált az oldal, legalábbis ha azt nézzük, hogy tényleg csak az első éve volt, és, hogy nem bulvár. Na, de nézzük a nagy számokat:
összesen valamivel több, mint 61.000-szer olvastátok az oldalt,
ami elképesztő, ráadásul ez közel 40.000 különböző olvasót is jelent.
Írtam Nektek 88 cikket, ami átlagosan heti 1,7-nek felel meg, ami elfogadható, hiszen heti 1-et lőttem be induláskor.
