Nem tudom megtenni az apámmal, hogy beadom egy otthonba

Nem tudom megtenni az apámmal, hogy beadom egy otthonba

Komoly dilemmát okoz a családoknak, hogyan oldják meg idős hozzátartozójuk ápolását. Nagy a nyomás rajtuk, hogy magukra vállalják a feladatot, mégha beleszakadnak is. Úgy éreznék, ha nem így tesznek, azzal cserbenhagynák szeretteiket. Pedig nem könnyű megbízható és megfelelően képzett ápolót találni, arról nem beszélve, hogy a 0-24 órás felügyelet több százezer forintba kerül havonta. Előállhat olyan élethelyzet, amikor elkerülhetetlen az intézményi elhelyezés: sokszor a lakás elrendezése vagy a földrajzi távolság miatt lehetetlen biztonságosan otthonában ápolni az idős rokont. Ilyenkor szembesülnek azzal, hogy években telhet, mire felszabadul egy férőhely valamelyik idősotthonban.

Szeged túlélte az iskolakezdést!

Szeged túlélte az iskolakezdést!

Szeptember első munkanapja általában nem a legjobb a közlekedésben, és bár közelében sincs a december 24-i délelőttöknek, azért nem is a legjobb. Ilyenkor ugyanis jóval többen ülnek autóba, buszra, bringára, rollerre és mindenféle fura/hippi közlekedési eszközre. Mennek dolgozni azok, akik eddig is mentek, de hirtelen több tízezerrel nő meg a közlekedők száma, hiszen zombiarcú diákok hada áll vonszolja magát a közoktatás templomaiba ezen a reggelen – és a következő sok százon.

Még Waldo is meglett! – Ilyen volt a SZIN harmadik napja

Még Waldo is meglett! – Ilyen volt a SZIN harmadik napja

Harmadik napra azért már eléggé rutinos SZIN-ezővé válik az ember. Barátságos mosollyal, tegezve köszön a szekusoknak a bejáratnál, kérés nélkül nyitja ki a táskáját, és még akár testüregmotozással kapcsolatos poénokat is megenged magának, bízva a karhatalom elnéző kedvességében.

Betört a kapitalizmus a SZIN-re, és aprópénzért osztogatja a kakaós csigát

Betört a kapitalizmus a SZIN-re, és aprópénzért osztogatja a kakaós csigát

Elsőre egészen szokatlan lehet, hogy idén először egy nagyobb szupermarkettel is találkozni lehet a Szegedi Ifjúsági Napokon, azonban amint belép az ember, elfelejti, hogy egy fesztiválon van, hiszen közel olyan érzéssel szembesül, mintha akárcsak a Szabadkai úton vásárolgatna éppen. Csak itt mindenki sokkal felszabadultabb.