Újabb szegedi villamosok kerültek Budapestre

Tegnap két, használaton kívüli villamost szállítottak el az SZKT Csáki utcai trolitelepéről a BKV-hoz.

Egy hónapja írtuk, hogy egy volt szegedi Bengálival bővült a Közlekedési Múzeum gyűjteménye. Most nem Bengálit, hanem két kéttengelyes, eredetileg is Budapesten szolgált kocsit tettek kamionra. Az egyik száma 1531, és érdekessége, hogy ellentétben sok társával, sosem volt favázas, már eredetileg acélból készült. A kor többi villamosa (amik alapból fából épültek), átestek az un. acélvázasításon. Ez az a folyamat, amikor a villamosokat az 50-es évektől kezdve alvázukig visszabontották, és fém felépítményt kaptak, gyakran az alakjuk változásával.

 

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

Az 1531-es 1984-ben került Szegedre, hogy munkakocsiként szolgáljon. A másik elszállított villamos egy pótkocsi, ami a Pesten egykor híres UV-típushoz tartozik.

 

Fotó: Nagy Mihály

Continue reading “Újabb szegedi villamosok kerültek Budapestre”

Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki

A szegedi Közlekedési Emléktár Alapítvány gondozásában levő villamost jó pár éve kezdték felújítani, és most egy fotó kedvéért kigurult a remízből.

Úgy tűnik Magyarországon most Bengáli-felújítás őrület van, Budapesten jelenleg legalább fél tucat ilyen villamost újítanak épp, ebből kettő mostanában el is készült, mindkettő a BKV által. A többiből van két egykoron Szegeden szolgáló kocsi is: a MaViTE 660-asa és a Közlekedési Múzeum 818-asa, amit kereken egy hónapja szállítottak el a Pulz utcai remízből.

 

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

A 818-as elszállítása után a városban háromra csökkent a Bengáli villamosok száma: megmaradt a 609-es, a néha forgalomban is látható 813-as, és a Közlekedési Emléktár Alapítvány szárnyai alatt újuló 656-os. Most a két utóbbiról lesz szó, ugyanis ezekről készült egy nagyon impresszív fotó:

 

Jobboldalt a sokak által ismert 813-as, baloldalt pedig az újrafestett 656-os. Fotó: Nagy Mihály

Continue reading “Szegeden is felújítanak egy Bengálit, és eddig elég jól néz ki”

Sosem látott képek a frissen átadott Izabella hídról

Még októberben írtam meg, hogy milyen menő képek debütáltak a Lechner Fotórárban a frissen elkészült Bertalan hídról és környékéről, máris újabbak kerültek fel. Újabbak, amikre nehéz szót találni.

Amikor új fényképek jelennek akár a Lechneren, akár a Fortepanon, az valahogy azonnali vágyat ébreszt bennem, hogy az összeset megosszam itt veletek, de mindig az pár kép önmagában még nem állná meg a helyét, ezért elkezdem őket vizslatni. Hosszú percekig nézem őket, jegyzetelek róluk és nyomozok. Az a ház már olyan régen is megvolt, na de a mellette levőről még nem is hallottam, pedig tök szép, na és mi a helyzet azzal a gyönyörű fasorral a háttérben, hol van ma? Ezeken az oldalakon sohasem akármilyen meg bármilyen fotók jelennek meg. Az már önmagában garancia a minőségre és különlegességre, hogy forrásként azt írhatom oda, hogy Fortepan vagy Lechner Tudásközpont. És míg a Fortepanon inkább dominálnak a családi és amatőr felvételek, addig a Lechner Fotótár archívumába többnyire a nagy tervező vállalatok dokjellegű képei és tervrajzai kerülnek.

Ezúttal 1977 júniusában járunk, két évvel a Bertalan híd előtt, amikor is az UVATERV fotósai az éppen átépítés alatt álló, vagyis már elkészült Izabella felüljáró környékét járja be.

 

Egyoldali ajtós Bengáli villamos fordul az 1-es villamos régi vágányain. Ezeken a síneken már csak két hónapig jártak a tuják, utána a Pulz utcán zajlott a forgalom. A nyomvonal módosítását többek között a konzervgyár fontossága indokolta: így a munkásoknak nem kellett olyan sokat sétálniuk a megállóba. A villamos mögötti üres területen áll ma a Szeged Plaza. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A 809-es számú Bengáli halad át az új felüljáró alatt. Ez a kocsi a fénykép készítésekor még épp csak hét hónapja gurult ki a gyárból, mégis úgy néz ki, mintha már legalább egy világháború ráncait viselné magán. A típus fantasztikus borzalmairól már írtam a Szegederen. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ugyanaz a helyszín, másik villamossal. A baloldalt látható hatalmas fasort azóta már kivágták. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez már az új nyomvonal, a villamos mögött a Konzervgyár megállóval. Ezek a felvételek már a felüljáróról készültek. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

És a felüljáró maga. Nem ez volt az első, ami itt átvezetett a vasút felett: a MÁV építtetett egy akkor igen modernnek számító hidat már 1910-ben, amit 1935-ben kibővítették, és 1936-ban itt haladt végig a Berlinbe tartó olimpiai fáklya. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

A felüljáró nevét az építésvezető, Szmodits Zoltán egy kedves, Izabella nevű hozzátartozójáról kapta, hivatalosan azonban nem így hívják. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ekkoriban készült el a Kossuth Lajos sugárút teljes körű felújítása is: a korábban macskaköves utat aszfaltra, a villamosvágányokat pedig nagypaneles pályára cserélték, és azokat az út széléről középre helyezték át. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Ez a fotó jól szemlélteti a kor közlekedési eszközeinek változatosságát, vagyis annak hiányát: a látható öt teherjárműből három IFA gyártmányú, a másik kettőről pedig nem lehet megmondani, mert háttal vannak. Mára már felkapja fejét az ember, ha elhalad előtte egy, persze csak ha látja egyáltalán a füstfelhőtől, amit okád magából. De a látkép is sokat változott mára: a fák helyett panelházak nőttek ki a földből. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

„Éljen és erősödjék a szocialista világrendszer egysége!” – hirdeti a molinó az SZKV rendkívül hangulatos remízének falán, utolsó képünkön. Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

Múzeumba kerül egy szegedi Bengáli villamos

Az épp felújítás alatt álló Közlekedési Múzeum még az építkezés ideje alatt is folyamatosan bővíti gyűjteményét: most épp egy szegedi Bengálit vettek.

A szóban forgó villamos a szegedi 818-as számú, ami az egyik utolsóként elkészült darab a típusból, és 1978. és 2011. között szolgált a szegedi flottában. A múzeum két éve kezdett a magyar közlekedés elmúlt évtizedeit meghatározó járművek összegyűjtésébe.

 

„A Közlekedési Múzeum küldetésének tartja, hogy beszerezzen egy-egy példányt azokból a járműtípusokból, amelyek meghatározó szerepet játszottak az elmúlt évtizedekben a közösségi közlekedésben, és hozzátartoztak a magyar városok arculatához.”

 

A tervek szerint a kocsit szegedi fényezéssel fogják kiállítani a várhatóan leghamarabb 2022-ben megnyíló Közlekedési Múzeumban.

Ilyen menő trolikat vesz Szeged

A Magyarbusz [Info] szúrta ki, hogy Szeged pályázatot írt ki 5 + opcionálisan 3 darab csuklós trolibusz beszerzésére. Az egyedüli pályázó a lengyel Solaris volt, akik eddig semmiféle járművet nem szállítottak Szegednek, Debrecenben és Pesten azonban járkálnak Solaris trolik.

A város szeptember végén szerződést kötött a gyártóval, 1,18 milliárdért jönnek az amúgy eszméletlenül menő járművek.

 

Az új Solaris trolik a szokásos szegedi feltételeknek kellett, hogy megfeleljenek, például, hogy legyenek 100%-ban alacsonypadlósak és, hogy képesek legyenek legalább 7 kilométer megtételére felsővezeték nélkül.

Ez pedig egy Budapestnek szállított példány (ugyanis a fővárosba is épp most szállít a Solaris), ami épp a napokban gördült ki a gyárból és próbafutásait végzi épp Plzeňben. Valószínűleg ugyanilyenek lesznek a szegedi kocsik is. Fotó: Plzeňské trolejbusy / Facebook

Kis piros, vezeték nélküli trolival száguldozhatunk nemsoká

Persze csak utasként, és a száguldás is kiapad ötvennél, de a lényeg, hogy Szegedre jött egy érdekes troli-elektromos busz hibrid.

 

A szakmának azonban megvan a maga véleménye járműről: többen fejtették ki aggodalmaikat afelől, hogy a jármű már évek óta nem tud rendesen forgalomba állni sehol, mert sok vele a baj. A típus alapját a C68E Modulo alkotja, amiből Budapesten 20 darab közlekedik, és ami hagyományos módon elektromos, azaz nem áramszedője van, hanem adapterrel tölthető. A C68E ismert hibái közül sorolok néhányat:

  • bár elektromos, a fűtés OLAJKÁLYHÁRÓL megy
  • nem megbízható: a Pesten volt már nap, amikor mindössze 25%-kuk tudott reggel forgalomba állni
  • volt, hogy az egyiknek kirepült a kereke menet közben
  • ár/érték arányban is alul teljesít: 175 M forintért mindössze 68 utast képes elszállítani (az Ikarus-Škoda trolik 124-et tudnak, ami közel kétszer annyi, és bár azok köztudottan drágák voltak, abból egy darab 257 M forintért jött)
  • nagy a fordulóköre ahhoz képest, hogy csak 7,9 méter hosszú.
Fotó: Magyarbusz [Info] / Facebook
Continue reading “Kis piros, vezeték nélküli trolival száguldozhatunk nemsoká”

Elég király központot terveztek az SZKV-nak 1975-ben

Pár napja startolt el a Lechner Tudásközpont új projektje, a Lechner Fotótár, ahol 1945. utáni meg- és meg nem valósult építkezések digitalizált anyaga található meg.

Gyűjteményükben összesen 300.000 felvétel található, ennek még csak egy részét tették fel, de folyamatosan bővítenek.

Szegedről egyelőre csak két képet találni, mindkettő az un. „A szegedi Közlekedési Vállalat Komplex forgalmi telepének makettje” címmel. A tervet, vagyis a felvételeken látható makettet az UVATERV készítette, több minden azonban nem derült ki róla. A sajtóban sincs említése, így aki tud valamit, ne tartsa magában! Sajnos még az sem derült ki, hogy hová tervezték a 12 emeletes toronnyal spékelt telephelyet, ahol egyszerre vannak trolik és villamosok.

94215
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár
94217
Fotó: UVATERV / Lechner Fotótár

 

UPDATE: Nagy Mihály kicsit bővítette tudásunkat a sztorival kapcsolatban, a következőt írta:

„A komplex telep a mai Körtöltés utcai trolibusz telepre volt tervezve.
Akkori elképzelés szerint minden üzemegységet egy helyre vontak volna össze.
Mind a trolikat és a villamosokat és az irodistákat.
Megszűnt volna a Pulz utcai villamos kocsiszín és a Zrínyi utcai székház is.
Előnye lett volna, hogy csak egy “főműhelyet” és egy járműmosót kellett volna fenntartani, a szakembergárda egy helyre lett volna koncentrálva, és rugalmasabban lett volna foglalkoztatható.
Hátránya lett volna, a koncentráltság miatti zavarérzékenység.
A trolitelep közepén a ma is meglévő nagy beépítetlen terület lett volna a villamosok otthona.
Az irodaház (gondolom) a Körtöltés utcai kijárat mellé lett volna telepítve.
Összességében kár, hogy ez nem valósulhatott meg.
A makett sokáig a ma is meglévő Zrínyi utcai székház lépcsőházában volt tárolva, azután egyszercsak eltűnt.”

Köszi a kiegészítést!