Egészen nem mindennapi élményben volt ma részem: úgy tudtam átbringázni a Belvárosi hídon a délutáni csúcsban, hogy nem volt délutáni csúcs. A hidat mától ugyanis Újszeged felé teljesen lezárták az autók elől, a Belváros irányába pedig ugye alapból annyira nem sokan mennek autóval délután. Az egész annyira jó volt, nem is emlékszem mikor kerekeztem át rajta utoljára úgy, hogy nem kellett az orrom elé tennem a pólómat, hogy az éppen húszról ötvenre gyorsító dízelautókból ömlő füst minél kevésbé érje tüdőmet.
Persze a Bertalan hídon ilyenkor másfélszer annyi autó lehet, de inkább ez, minthogy egyik hídon se lehessen átsétálni nyugalomban, egészségkárosodás nélkül.
Így nézett ki a híd ma délután háromnegyed háromkor:
Voltak azért autók, de összesen talán öttel találkoztam, plusz egy-egy trolival és busszal, ha jól emlékszem.
Mindezekről persze önkénytelenül be is ugrott a Szabadság híd a fővárosban, amit rendszeresen lezárnak hétvégente, hogy a városlakók vegyék használatba, mint pihenőövezetet. Ilyenkor sokan ott piknikeznek, függőágyakban henyélnek, esténként pedig fiatalok százai szürcsölgetik rozéfröccseiket a várost csodálva, nemrég pedig még szentmisét is tartottak rajta.
Így néz ki általában a lezárt Szabadság híd, amit ilyenkor csak Szabihídként emlegetnek:
De van hogy csak úgy kimegy egy csapat kedves ember, és megreggeliznek a hídon:
Vagy koncerteznek:
Fennáll tehát a kérdés, hogy Szegeden is lehetne ilyet csinálni, nyaranta biztosan lenne sikere, de ha csak úgy üres lenne, már a biciklizőknek és sétálóknak is sokat számítana. Harmadik hídra valószínűleg felesleges várni, kevés esély van rá, hogy megépül a következő években, a hétvégi forgalmat pedig a Bertalan is bőven el tudja vinni.