Halkó Pál fideszes képviselő elfogadhatatlannak tartja a rakpart lezárását

Valamint azt is, hogy nem vitték a témát a pénteki közgyűlés elé, hiszen akkor nemmel szavazott volna. Ki is fejti Facebook-posztjában, hogy miért gondolja így. Arról már a Szegeder is több cikkben írt, hogy lezárják a rakpartot a gyalogosok és a kerékpárosok számára (itt a bejelentésről, itt pedig a lezárás részleteiről), illetve ezt a bejelentés előtt mi magunk is sürgettük.

Halkó erősen kezd, „zöldtanácsnok úr rémisztő ötleteiről” beszél. Rögtön ezen sorok után elmondja, hogy Mihálik Edvin „rémisztő ötleteiről” mindig ugyanaz jut eszébe: „Éretlen zöld, vagy sötétzöld ez az ember?” Ezután a „Polgármester úrhoz” szól, hogy nem feltétlenül kell hallgatni a „tanácsnokra” (hiszen ezért tanácsnok csak és nem végrehajtó), mivel léteznek rossz tanácsok is. Természetesen a rakpart lezárása is az szerinte. Ezután arról ír, hogy az újjáépített Szeged a körutas-sugárutas kialakítása miatt is jól járható, pont ezt akarják tönkretenni a városházán.

Szerinte „A Tisza-parti út összeköti a körút két belváros felőli végpontját, felszabadult örömmel közlekedünk rajta. Összeköti Alsóvárost és Felsővárost, a déli városrészeket akár Tápéval, vagy fogalmazhatunk úgy is, a tápéiak, tarjániak itt jutnak el az egyetemi városrészbe, vagy éppen a klinikákhoz.” Ahogy fogalmaz, „Végre – úgy-ahogy – elkészült a felújítása, sőt mindkét irányból a rákanyarodó utaké is. És akkor zárjuk le – egyelőre csak hétvégente… A leghatározottabban tiltakozom ellene! Igenis, hétvégén is forgalmas az út, miért vigyük be a közlekedést a kanyargós belvárosba?” Ezzel mintegy megcáfolva a korábbi állítását, miszerint az újjáépített Szeged a szabályos körutas-sugárutas kialakítása miatt is jól járható.

A rakpart problematikájához kapcsolja a sportberuházásokat is, miszerint „A Felső Tisza-parton hamarosan elkészül az új uszoda, az új sportcsarnok, befejeződött a munkacsarnok felújítása. Itt – pontosan leginkább hétvégente – tömegrendezvények lesznek, melyhez szintén nem lenne szerencsés, ha a megközelítéshez az emberek jóformán csak a Csillag tér irányából jövő egysávos, szűk utat tudnák használni.” Előkerül a mentős érv is, valamint azzal példálózik, hogy látni azt, ahogy a kisebb volumenű rakpart lezárások, futóversenyek is „milyen fennakadásokat okoznak, kígyóznak a kocsisorok a belvárosban.”

Halkó kiemelte, mivel az önkormányzat hétvégente állandó rendezvényeket akar tartani a rakparton, így a lezárás kezdete péntekre, a feloldása pedig hétfőre eshet. További érv szerinte, hogy ezen felül lennének a rendezvények miatti lezárások (például a Halfesztivál), eközben pedig ahogy megjegyzi, „a Tisza Európa legnagyobb vízingadozású folyója. Most is beelőzött…” További probléma szerinte, hogy „a Tisza-part közelében ugyanúgy nincs kulturáltan használható illemhely és szociális kiszolgáló helyiség, mint ahogy a Széchenyi téren sem volt. Nincs árnyék, nincsenek padok, nem lesz parkoló. A szabadtérire busszal érkező látogatók járművei itt parkolnak, az előadások utáni zökkenőmentes kiürítés fontos útvonala a rakpart.”

Ezután a városvezetésnek is erősen odaszól, mondván „Elvárják, hogy a kormány biztosítsa a kenyeret, Önök meg biztosítják a cirkuszt. (Zárójelben jegyzem meg, jól kirajzolódott mindez a veszélyhelyzetben is.) Minden morzsáért sírnak – rínak, mellyel értelmes célokhoz járulhatnak hozzá. Közben vastag szeletekre szelik a veknit.” Szerinte a városvezetés az autós társadalom ellen tevékenykedik. „Aki autót vásárol, az többnyire erőn felül nyúl a családi kasszába, tehát, ha már vett autót, igen, használni is szeretné. Örömmel, minél kevesebb korlátozással.” Cserébe viszont az autósok rengeteg adót fizetnek és jogosan várhatnák el, hogy parkolóházakat, utak tisztítását is elvégezzék az illetékesek.

Egy valamiben azonban ő is egyetért: „a Széchenyi téren ez a sok ocsmánysággal egybekötött, non-stop bontással és építéssel járó búcsúözön nem tartható fenn.” Ezután megemlíti, hogy ezen rendezvényeket egy állandó, külső helyszínre kéne tenni, például a „Móravárosi körút – Kálvária sugárút sarkán lévő, (világ utcája projektként elhíresült), valaha egybefüggő, nagy, közművesített, kiváló fekvésű, minden szegedi számára ismert, könnyen és bármilyen módon megközelíthető terület már réges – régen egy ilyen többfunkciós agórává változhatott volna.”

Végezetül pedig összefoglalja azzal a leírtakat, hogy „Kérdezzék már meg a szegedieket, akarják-e a nyári hónapokban minden hétvégén lezáratni a rakpartot.” Ne csak a villamos színéről szavaztassanak, hanem fontos ügyekben is. Próbáljanak már egyszer végre a városfejlesztés és a városmarketing kérdésében valami közös koncepciót kialakítani, ami nem elvesz, hanem hozzátesz a helyi lakosság életéhez.