Velős, ütős és terjedelmes interjút adott Lázár János a Válasz Online-nak, melyben számos témát érintenek Orbán Viktortól kezdve a borsodi időközin át a pénz szükségességéig. Zöld zakó, 19. századi festmények és az ikonikussá lett sötétzöld Lada Niva adják a környetet.
„Húsz éve ismerem Orbán Viktort, tíz évet szorosan együtt dolgoztunk, úgyhogy tudom: nekem mindig a nehezített akadálypályát jelöli ki” – mondta Lázár az interjú elején, arra a kérdésre, miért alkalmaz kettős mércét vele szemben a miniszterelnök. A térség országgyűlési képviselője szerint nincs arról szó, hogy veszélyt jelenten Orbánra, és ezért kapná mindig a nehezebb utat. Egyszerűen arról van szó, hogy Orbán barátjának tartja őt, és a barátait mindig a nehezebb pályára teszi. „Csak nekem van ilyen jó dolgom, hogy miközben megnyertem minden választást, amelyen elindultam, miniszterelnök úr számon kéri rajtam mások vereségét is” – teszi hozzá.
Az interjúban felidézik azt is, amikor 2002-ben már szétváltak a párttal, és Lázár az ország legjobb ügyvédjévé akart inkább válni. Amikor azonban elhunyt Rapcsák András vásárhelyi polgármester, egyetlen éjszakája volt dönteni, hogy indul-e utána. „27 évesen tehát váratlanul is szakadt rám a politika, meg nem is.”
„A pénz azért kell, hogy ne kelljen vele foglalkozni. Hogy az ember független lehessen”
– mondja arra a kérdésre, hogy ő inkább a politikához akart pénzt előteremteni, vagy fordítva. Mint mondja, mindenkitől függetlennek kell lennie az embernek, párton belül azért, hogy „ne tudjanak elvtelen kompromisszumra kényszeríteni, ne legyél kiszolgáltatva”.
Arra a felvetésre, hogy anno azért “haragudott meg” rá Orbán Viktor, mert Simicska Lajostól kapott egy nagyobb összeget önmaga építésére, azt felelte, ez a pletyka a párton belüli versenytársai kiváló kamarillapolitikájának eredménye. „Meghatározó fideszes politikusok is elhitték, hogy én Simicskával és Spéderrel szövetkezve a párt átvételére készülök. Reggeltől estig ezt duruzsolták Orbán Viktor fülébe. A magyar közéletben sajnos erős hagyományai vannak a folyosói politizálásnak, amelyben az ember munkáját és teljesítményét felül tudja írni az alaptalan, rossz indulatú pletyka. Ennek a jelentőségét alábecsültem.”
Lázár szerint a Fidesz nagyon sok munkát tett a borsodi időközin való győzelembe. Az interjút jegyző Stumpf András reakciójára, mely szerint a sok munkán túl sok krumplit, cukrot is laptopot is használtak, az országgyűlési képviselő annyit felelt, „a Fidesz is ugyanolyan tömegpárt, mint bármelyik Európában”.
Szerényen negyedvonalasként titulálta magát Lázár, majd hozzátette, kudarcok hatására változott meg. Szerinte az Orbán-Kövér-Szájer nemzedék és az övé között visító a különbség, mivel ők „a nyolcvanas években olyan tudást, műveltséget, a kilencvenes években pedig olyan politikai tapasztalatot szereztek, ami behozhatatlan”.
Mészáros Lőrinccel kapcsolatban Lázár szerint elsősorban irigységről van szó a közbeszédben. „Több kutatás is kimutatta, hogy a magyar egyenlőségpárti és individualista. Nehezen viseli a személyes környezetében a sikeres és nagyon gazdag embereket. Nem fáj, ha a Strabag nyer vagy ha az Aldiban kell vásárolni, de fáj, ha a CBA javára hozunk szabályokat. Nem fáj bemenni a Raiffeisenbe, de ha Takarékbank, akkor abcúg. Tudjuk például, hogy ki volt a Spar vagy más, mára »nagy múltúnak« számító családi cég tulajdonosa ötven vagy hatvan éve? Senki ne gondolja, hogy Mészáros Lőrinc bármelyiküknél is kevesebb.”
Arról, hogy milyen érzés a politikai élvonaltól visszavonulna dolgozni azt mondta, jól van, bár van, amit rosszul visel. „Húsz éven át dolgoztam, lobbiztam a szülővárosomért, és ma gyűlöletkampány folyik ellenem, sőt részben a családom ellen, ami még abban a tantestületben is tetten érhető, ahol a feleségem dolgozik. Nagyon sok embernek igyekszem segíteni, akiket a demokrácia és a szeretet nevében utcára tettek, csak mert az én időmben pozícióban voltak. Ezt nem tartom méltányosnak. Villamost építünk Szegedig, közben a városháza azzal van elfoglalva, hogy ellenem meg a velem rokonszenvezők ellen uszít. Persze tudom: ha az ember azt akarja, hogy szeressék – vegyen kutyát.”
Rátértek Budapest “kormányváltására” is, és arra, milyen viszonya volt a leköszönt főpolgármesterrel. „Tarlós Istvánnal sok kérdésben nem értettem egyet, de becsültem a munkáját. Csak éppen nem féltem tőle. Az ő munkamódszere az, hogy berúgja az ajtót, asztalra csap, ordibál. »Rálép a szemüvegedre«. Én meg erre annyit mondtam: »Szervusz, István, hogy vagy?«. Rapcsákon nevelkedtem, engem senki sem tud megijeszteni. Tarlós méltatlan vereséget szenvedett. Jó főpolgármester volt, sokkal jobb, mint Karácsony. Csakhogy a Fidesznek meg kell barátkoznia a gondolattal: az volt a kizökkent idő, nem a mostani. Nem az a csoda, hogy leváltották Tarlóst, hanem az, hogy ilyen sokáig hivatalban tudott maradni.”
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Nyitókép: Vörös Szabolcs / Válasz Online