A szélsőjobbos sajtóban jelent meg elsőként a napokban az a híresztelés, mely szerint Karikó Katalin, a pénteken Szegeden kitüntetett kutatóbiológus a rendszerváltás előtt ügynökként is tevékenykedett.
Az erről szóló cikkekben Bálint László A hálózati nyilvántartás szereplői c. könyvére hivatkoznak, melyet a szerző nem olyan rég, 2017-ben jelentetett meg. A könyvben az államvédelmi és állambiztonsági hálózat helyi résztvevőiről olvashatunk néhány sorban. Olyan szegediekről és Csongrád megyeiekről, akik az államvédelmi, majd állambiztonsági hálózati nyilvántartásban szerepeltek. A bizonyítékok erre a korabeli hálózati nyilvántartási anyagok és ezekkel közel egyenértékű dokumentumok. Döntő többségben olyanok vannak köztük, akik ténylegesen be voltak szervezve, de vannak, akik nem is tudtak a hálózatba kerülésükről, fiktív beszervezésükről, sőt, egy extrém esetben olyan adatokkal szerepeltettek a nyilvántartásban valakit, amilyen adatokkal ember nem is létezett abban az időben.
Egyesek lelkes segítői voltak a szervezetnek, volt, aki a vele való kapcsolat megszakításakor – kizárásakor – kérte, hogy ezt ne tegyék vele. Ezzel szemben mások, talán a többség, ahogy tudott, szabadulni próbált, közülük egy arra hivatkozott, hogy már az együttműködést is csak a bántalmazása hatására vállalta. A könyv 112. oldalán azonban egy számunkra ismerős női név is felcseng.
Lengyel Zsolt
Karikó Katalinról a következőket írják:
„KARIKÓ KATALIN (Szolnok, 1955. 01. 17. Goóz Zsuzsanna)
A 6-os karton adatai: 1978-ban foglalkozása tudományos segédmunkatárs. Munkahelye az MTA Szegedi Biológiai Központ. Ideiglenes lakhelye ekkor Szeged, Budapesti körút 26. Iskolai végzettsége egyetem. Pártállása pártonkívüli KISZ tag. Állampolgársága és nemzetisége magyar.
Beszervezését 1978. 10. 31.-én hajtotta végre Salgó László r. hdgy. a BM Cs. M.-i RFK ÁB III/II (kémelhárító) Oszt. beosztottja, titkos megbízott minősítéssel, hazafias alapon, »Lengyel Zsolt« fedőnéven. Foglalkoztatási vonala kémelhárítás.
Nyilvántartásba vételének dátuma 1978. 11. 02. Dossziészáma olvashatatlan a kartonon. Első kapcsolattartója a beszervezője. A kartonon sem a hálózatból való kizárásnak, sem a dossziéi irattárba helyezésének nincs nyoma, amiből arra lehet következtetni, hogy 1990-ig foglalkoztatták.
Egyéb adatok: Egy dokumentumból az derül ki, hogy 1985-től pihentetve volt. (Forrás: ÁBTL 1.11.10.)”
Salgó László 1951-ben született Hódmezővásárhelyen, 1974-ben a BM III. Főcsoportfőnökség munkatársa, 1977-től a Csongrád megyei RFK operatív tisztje, 1989–1997 között Csongrád megye rendőrfőkapitánya, 1997-től 2001-ig a hágai magyar nagykövetség belügyi attaséja, 2001–2002 között Tolna megye rendőrfőkapitánya, 2002-től 2004-ig országos rendőrfőkapitány, 2005-től az Europol szakmai aligazgatója. 2019-ben hunyt el.
A beszervezésekkor változó módszertannal adtak fedőnevet az adott személyeknek. Voltak, akik munkahelyük alapján (pl. Újszegedi, mint Újszegedi Kendergyár; Varró, mint Szegedi Ruhagyár; Csongrádi, mint Csongrád Megyei Hírlap), voltak, akik lakóhelyük alapján (Halasi Kiskunhalasról, Lomnici a Lomnici utcából, Vásárhelyi Hódmezővásárhelyről, Angyal a Tündér utcából). A szerző egy korábbi, 2016-os könyve szerint ritkán, de előfordult az is, hogy valaki nemével nem megegyező elnevezést kapott. Bálint három példát említ, mely közül az utolsó: „Lengyel Zsolt fedőnevű titkos megbízott a valóságban nő volt, fedőneve Katalin”.
Gyalázatos káröröm
Bár a hír csak pénteken kezdett el terjengeni az interneten, és a mainstream sajtó még nem csapott le rá, Puzsér Róbert publicista már reagált. A DK-hoz köthető Hírklikk nevű portálon azt írta, „gyalázatos az a káröröm és az erkölcsi felsőbbrendűségnek az az arrogáns demonstrációja, amellyel a hazai közvélemény jelentős része Karikó Katalin beszervezési nyilatkozatát fogadta”.
A kritikus arra utal, hogy a biológus még nem is reagált és mesélte el, hogyan lett kémelhárító ügynök (ha az volt egyáltalán), „amint a minden rendszerrel együttműködő, csontvelejükig korrupt magyarok kellően jóllaktak krumplilevessel, máris a tények ismerete nélkül ítélkeznek, és kéjes élvezettel köpik arcon a legjobbjaikat”.
Szerinte „mindegy, hogy Vikidál Gyula, Csurka István vagy Karikó Katalin mit írt alá az őt ért zsarolás vagy fenyegetés nyomán: csakis az számít, hogy a jelentéseik terhelőek voltak-e bárkire nézve. Ez a beszervezési nyilatkozat – ha ugyan hiteles – semmit nem mond el Karikó Katalinról.”
„Nem tudom, hogy tett-e Karikó Katalin terhelő jelentést bárkire is, de nehezen tudom elképzelni, hogy ezt az azóta végzett munkájával ne fizette volna vissza az emberiségnek. Karikó Katalin egy példakép – és nem hiszem, hogy ezen bármi is változtathat. Ugyan miféle szörnyűségeket követhetett el egy egyetemista csaj Szegeden a hetvenes években? Karikó Katalin attól még hős marad, ha esetleg kiderül, hogy ő is ember, akinek vannak gyengeségei. Mindenkinek vannak – kivéve persze a kommentfalakon tanyázó csürhe tagjait: ők makulátlanok. Nem is tűrik el, hogy náluk bárki kiválóbb legyen – aki annak látszik, azt lerántják a sárba, és összemocskolják. Kész csoda, hogy még senkinek nem jutott eszébe közülük egyet sem Nobel-díjra jelölni” – írja Puzsér.
A Szegeder megkeresett egy személyt, aki ismeri A hálózati nyilvántartás szereplői könyv keletkezésének részleteit. Ő azt írta nekünk, meg tudja erősíteni, hogy a könyvben a 112. oldal azonos azzal, mint ami megtalálható a történetet először feldolgozó jobboldali portálon. A forrás minden esetben fel van tüntetve a munkában – nevenként. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára anyagához csak kutatók és általában hónapok várakozása után férnek hozzá.
Az nem zárható ki, hogy Karikót azért szervezték be, mert Szegedi Biológiai Központ munkatársa volt. Ekkoriban számos külföldi látogatott kutatási vagy diplomáciai céllal Szegedre és a központba, akiket az állam szeretett volna szem előtt tartani. Levélben kerestük Karikó Katalint is, amint reagál a fejleményekre, azonnal beszámolunk róla.
Frissítés (14:58): Karikó Katalin a Telexnek az alábbi nyilatkozatot tette a hírrel kapcsolatban:
„Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, »bűnös« múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot. Az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem. Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkámat, tevékenységemet az emberek gyógyítása érdekében folytattam. Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani. Ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekintem ezt az ügyet.”
Frissítés (15:13): A Magyar Hang elérte Bálint Lászlót is, aki azt nyilatkozta, hogy a könyvben leírtakért minden felelősséget vállal, azokat az adatokat ma is leírná, ám fontosnak tartja a körültekintő értelmezést.
Nyitókép: Bálint András / Szegeder