Talán nem mondok újat azzal, hogy a tavalyi évvel kitört pandémiás helyzet miatt robbanásszerűen nőtt az online megrendelések száma. Ez minden platformon érzékelhető, sokkal többen rendelnek termékeket eBay-ről, Amazonról, de a Magyar Postának és a többi helyi csomagfutárcégnek is sokkal több munkája van, mint ezelőtt.
Egészen hasonló dolog történt az étkezési szokásainkkal is, amire rátesz még egy lapáttal, hogy éttermeink zárva vannak, vagy csak elviteles fogyasztásra, esetleg házhozszállítás igénybevételére van lehetőség. Ebből adódóan a jelen helyzetben sokkal több helyre keresnek futárokat, a házhozszállításra való igény növekedésével nőtt a munkaerő iránti igény is, és akik most eredeti pozíciójukat elvesztették – mint például a pincérek – gyakran visszatérnek futárként az étteremhez, vagy a nagy futárcégek soraiba állnak be, ki kék, ki piros egyenruhában.
Jelen interjúink viszont nem csak róluk szólnak, és nem csak a jelenlegi helyzetet hivatottak bemutatni, hanem amolyan átfogó képpel szolgálni egy futár munkájáról, napi teendőiről, a kihívásokról, amikkel minden egyes műszak során szembe van állítva. Az évek során a futárok egy speciális helyzetbe kerültek: mindenki tud a létezésükről, mindenki találkozott már velük, ha rendelt ételt, ott vannak az összejöveteleken, a péntek esti házibuliban, lassan a mindennapjaink szerves részét képezik, de valahogy mégsem tud róluk senki semmit.
Egy meglehetősen sokszínű csapatot sikerült kiffaggatnunk, így a kedves olvasóknak lehetőségük van woltos, netpincéres, és éttermek saját, külön futárairól is olvasni, valamint a különböző közlekedési eszközök előnyeit-hátrányait megismerni.
Brigi
Miért lettél futár?
Tavasszal amikor közölték, hogy hát most nem dolhozhatsz, akkor ez jött. Ismertem a futárokat, dolgoztam velük korábban, így erre volt lehetőség. Utána amikor később felmondtam a KFC-ben, nem is kerestem másik főállást, hanem egyből ez lett. Pedig akkor nem is keresték még ennyire a futárokat.
Mit gondolsz kifejezetten hátránynak?
A parkolás az brutál, az katasztrófa, és az emberek stílusa néha kicsit fura. Néha egy kicsit rosszul esik, amikor vigyorgok, tök lelkes vagyok, és csak rámcsapják az ajtót. Vannak aranyosak egyébként, valamelyik nap vittem föl a harmadik emeletre a Rókusi körúton – érintésmentes volt –, és ki volt rakva a lábtörlőre, hogy Kedves futár, köszönöm, hogy felhoztad, legyen szép napod!, és egy kétszázas még oda volt rakva.
Van még valami, amit esetleg nehézségként említenél?
Rizikós. Most is volt olyan, hogy tönkrement az autó, ráment több százezer forint, egy rosszabb csoportba kerültem, nehéz volt visszakerülni. (A NetPincérnél a futárok a munkájuk után íródott statisztika alapján kerülnek jobb, vagy rosszabb rangsorolásba.)
És a cégről mi a véleményed?
Igazából nekem az tetszik, hogy stabil, olyan szempontból, hogy elég sok ügyfele van. Itt biztosan lesz fuvar, mindig pontosan fizetnek, ezzel semmi baj nincsen. Felszerelésben kicsit hiányom van, próbáltam pólót kérni, de abból csak kettő jár. Próbáltunk még néhányan matricát kérni, hogy ha olyan helyen állunk meg, a rendőr ne piszkáljon, de azt is magunknak kellett intézni. Meg az, hogy vannak olyan időszakok, amikor nagyon nincs műszak, és nem igazán érdekli őket, hogy ez a főállásod, és te ebből élsz.
Ha jól tudom, most a Woltnál is úgy van, hogy ha elkapod a vírust és nem tudsz dolgozni, akkor kapsz fizetést. Megnézik, hogy az eddigi béred mennyi volt, és akkor ahhoz képest x százalékot fizetnek azért, mert ugye nem tudsz dolgozni. Ez tök jó dolog szerintem, ez nagyon tetszik.
A szegedi csapat milyen?
Nagyon jó! Szerintem nagyon jó kis csapat jött össze. Van egy mag, akik ugye nagyon régóta ott vannak, de jó szívvel fogadnak minden újat is. Még mikor lehetett beücsörögni, akkor néha összeültünk, hetente egyszer volt egy találkozó, és akkor beültünk, iszogattunk, csocsóztunk, csak ugye most nincs hova beülni, úgyhogy most ez nincs.
Éttermi részről mi a véleményed?
Van eg-két hely, ami nagyon fura, hiába próbálunk jófejkedni, nem igazán vevők rá. De vannak olyan helyek, ahol tök jó, a KFC, a Meki, ott tök jó fejek. Úgy összességében szerintem nincs baj velük.
Bori és Edina
Mi a szakmátok, vagy minek tanultok egyébként?
Bionika mérnöknek tanulunk, mind a ketten.
És miért válaszottátok pont a futárkodást?
E: Nekem azért jött meg a kedvem, mert Bori (baloldalt, kékben) tolta, és akkor csinálni kéne valami hasonlót. Mondjuk én még motorral kezdtem, utána átálltam a biciklire, mert én régen országútiztam, meg versenyeztem, és akkor így kézenfekvő volt, csak verhető biciklit kellett venni.
B: Hát mert itt fizetnek miközben azt csinálom amit szeretek.
E: Én is. És például nagyon sajnálom is a gyorséttermi dolgozókat, hogy abban a rendszerben annyi pénzért kell dolgozniuk, és egész nap a sütő mellett állnak.
Tehát szerettek biciklizni?
B: Igen. Én egy türelmetlen ember vagyok egyébként, nem szeretek dugóban ülni, és parkolóhelyeket keresni, és biciklivel nincs ilyen.
Mit mondanátok kifejezetten kihívásnak, problémának Szegeden? A közlekedés milyen?
E: Hát, például itt a Dugó téren is az van, hogy rendszeresen nincs nekünk hely hagyva, ezért is szeretem jobban a biciklit, mert így könnyebb manőverezni. Tehát hiába van ott a biciklis felfestés, azt meg ugye szabadon kéne hagyni, meg helye is lenne az autósoknak, de nagyon sokszor nincs ez megadva. Meg vannak ilyenek, hogy áll a sor keresztbe a bicikliúton, és nem mennek arrébb, mert autó, meg az nagy, én meg értem, hogy nagy az autód, de ez akkor is nekem kijelölt hely, és van, hogy be kell kopogni, hogy engedjenek el, meg térjenek észhez kicsit.
B: Mondjuk ez Pesten volt, de volt ilyen például, hogy jött egy IFA, és legyűrte a motoros srácot, és az (az IFA) is a piroson jön át. Meg a szokásos persze, hogy nincs megadva a jobbkéz, nem tudják, hogy biciklivel hogy közlekedünk. Küldött már fel taxis a járdára, hogy főútvonalon tilos biciklizni, pedig nem, azért én nemrég csináltam meg a jogsit, még emlékszem.
Van, aki direkt bunkó?
Igen, néha van, de inkább az a jellemző, hogy nem figyelnek, nem vesznek észre, nem néznek a visszapillantóba.
És éttermi részről vannak nehézségek?
B: A csomagolás. De szerintem ezt mindenkinek tudnia kéne. Én úgy vagyok vele például, hogy aki levest, fagyit, meg üdítőt rendel, az készüljön fel mindenre.
Mert ezeket nem lehet lecsomagolni rendesen.
B: Igen, és egyébként én azt is mondanám a cégek (NetPincér, Wolt) helyében, hogy az szállíttathat ilyet, aki rendesen le tudja fóliázni. A Bistorantban például a levesre rávasalták a fóliát, és ez így tök jó.
Ezzel meg az a baj, hogy ha nem várnak eleget, és még nagyon gőzöl a leves, akkor felrobbanhat a táskában.
B: Na igen, de a Starbucks pédául nem fóliázza már le a kávét, mert nem esztétikus, és úgy kellett átadnom, hogy ne haragudj, de ez így folyik.
E: És még ráadásul nagyon drága is, és olyan rossz érzés, hogy fizetett a megrendelő egy espressot, és kiviszel neki egy poharat, mert a kávé kifolyt. De szerencsére a vevők ezt elég jól kezelik mindig.
Akkor az ilyen mindennapi kihívásokat kiveséztük?
B: Hát nekem még például nyáron a meleg. Mert bemegyek reggel kilenckor, kiviszem az első címet, és már egy izzadt csatakos futár adja át, az nem nézhet ki olyan jól.
E: Nekem a WC, és az, hogy sehol nem lehet WC-t találni (és egy csomó helyen nem is engednek be a WC-re), és ez így nőként kifejezetten nagy kihívás. Mi rosszabbul is tartjuk a vizet, mert csak egy záróizmunk van.
B: … és kisebb a hugyhólyagunk is.
És melyik cégnek szerettek inkább dolgozni? (Bori és Edina is dolgozik a Woltnak, és a NetPincérnek is)
E: Én a NetPincért szeretem jobban, sokkal jobban tetszik az applikáció, érthetőbben van közölve a cím, csak ránézek, és ott van értesítésben, hogy hova megyek.
B: Igen, ez ott jobb. A woltos appon a főképernyőn csak annyi van, hogy „munkában”, és külön rá kell nyomni, hogy lássam hova megyek. Én a Woltot jobban szeretem, mert sokkal barátságosabb meg emberközelibb. Most valahogy többet lehet keresni a NetPincérnél, de sokkal élhetőbb a Wolt szerintem.
És így mindent összevetve élvezitek, szeretitek?
E: Nagyon jó dolog szerintem így futárkodni, pláne nekünk így suli mellett még meg is éri, normálisan is keresünk.
B: Igen, és azt csináljuk, amit szeretünk.
Attila
Dolgozol-e ma?
Ma éppen szerencsére nem, meg a húsvét egy kicsit nekünk is bezavart, vasárnap és hétfőn mi is zárva tartunk, és hát nem azt mondom, hogy felújítunk, de kitakarítjuk mindkét éttermünket, hogy szép patika legyen így tavasszal. Emiatt a héten csak négy napot nyomok végig, de általában ez öt szokott lenni, illetve bele szokott néha csúszni a hat is.
Milyen egy műszak?
A hétfő-kedd-szerda általában nyugisabb szokott lenni, a hétvége forgalmasabb, de estére azért mindig beszoktak pörögni a dolgok. Két éttermünk van, az egyik a Turbo Pizza, a másik a Zero Street Food, és ha egyik helyen nagyon sok a rendelés, akkor a másik helyről a futár átjön, meg fordítva, és így egymást segítjük. Ha már két futár is kevés, akkor általában a főnökünk szokott bejönni még segíteni, de általában azért meg szoktuk tudni oldani ketten. De mondom, hét eleje az ilyen lagymatagabb, a hétvége az dara. Ott reggeltől estig mész mint a golyó.
Hány óra szokott lenni egy műszak?
Úgy van, hogy tizenegy órakor nyitunk, és fél tízkor zárunk, de ha akkor még jön be megrendelés, azt ugye nekünk még ki kell vinni, és általában ilyen tíz harminc körül szoktunk végezni futárok. Még reggel szokott lenni egy ilyen garázsozás, amikor a Zero-s futár elmegy nyitás előtt, és a raktárunkból feltölt mindent, amit összeírnak neki, és aztán tizenegykor indul a mulatság.
Mi a szakmád egyébként, vagy mit tanultál futárkodás előtt?
Én szakközépiskolába jártam, a Csonka Jánosba, első két évemben karosszérialakatosként tanultam, aztán rájöttem, hogy csak kelleni fog az az érettségi, és átkérettem magam rendészetre, mert családi vonalon belül apám volt katona, testőr, most a Szegedi Fegyház és Börtönnél dolgozik, így elindultam én is ezen a rendvédelmi vonalon. Csak aztán útközben rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy nekem is kelleni fog, úgyhogy vendéglátás.
Dolgoztam a DTK pubban is mint pultos, a Cool Clubban is mint pultos, elkezdtem pénzügyi tanácsadóként is dolgozni, voltam biztosításközvetítő, voltam kidobó is, ami így a rendvédelmi vonalból megmaradt, azt is ilyen tizennyolctól huszonkétéves koromig csináltam, aztán ráuntam, meg elengedtem, mert sok volt vele a gebasz. Már három éve, hogy kollégám, Gabó beajánlott a céghez, és amikor emberhiány volt, akkor Attis gyere ugorj már be!, nekem akkor már megvolt a kismotorra a jogsim, motorozni szeretek, sok éve Szegeden élek, nagyjából ismerem a környéket, úgyhogy havonta pár napot dolgoztam mint futár. Aztán kellett még plusz ember, és felvettek engem is teljes állásba. De javarészt most rendvédelmi vonalon szeretnék elhelyezkedni, és ez idén talán meg is fog történni; szeptemberben dobbantok végre a vendéglátásból, és ha minden igaz akkor vonulok a katonasághoz.
Miért pont katonaság?
Ez is úgymond az apai vonalhoz köthető, meg hát azóta a filmek is megtették a hatásukat, érdekelnek is a fegyverek, illetve öcsém már katona, ahogy leérettségizett ő katonának is állt, el is végzett egy altiszti képzést, most abban tevékenykedik ezerrel, és ő is betekintést mutatott a katonai szférába. A vendéglátás nekem már határozottan sok, kicsit besokalltam.
Miben sok?
Azért heti öt napokat végignyomok, napi átlag 180 kilométer nekünk a történet, és sajnos nagyon sokszor kell nagyon sietni, van, hogy gyorsabban megyek mint lehetne, és belefásultam már az állandó sietésbe, rohanásba, az idegbe, és nagyon sok már.
Volt már gond a rohanásból?
Nekem tavaly január végén lett meg B kategóriás jogsim, rá két hétre meg is vettem az autómat, rá egy hónapra össze is törtem, mert egy kedves taxis a zebráról letolatott elém, úgyhogy rendesen össze is zúztuk a kis Opelomat. Hála az égnek ott nem én voltam a hibás, szóval a biztosító kifizette, de azóta is volt olyan, hogy ha nekem nincs meg a lélekjelenlétem, rengeteg balesetbe belefutottam volna. Napi szinten van ilyen, hogy nem adnak jobbkezet, dúródnak, bevágnak eléd, nem használnak indexet, hülyén fékezik, nem halad, nagyon sok balesetveszély van nálunk sajnos.
Miért pont az autó? Miért nem motor, vagy bicikli?
Fú, hát isten ments. Minden tiszteletem a woltos-netpincéres biciklis futároké, de az már nekem nagyon megterhelő lenne. Motorral kezdtem, tehát tudom milyen az, ha nincs autó alattad, és sokkal balesetveszélyesebb. Főleg télen nagyon húzós, amikor csúszkáltunk, meg rá is fagytam a motorra, másrészt meg amíg autóval elviszek húsz pizzát, addig motoron csak tíz fért be a dobozba, úgyhogy nekem igazából nem éri meg a motor.
Milyennek gondolod a várost futárkodás szempontjából így autós szemmel?
Katasztrófa. Egyszerűen ez a mindent feltúrunk, meg mindent lezárunk, ami itt megy, meg mindenki össze-vissza parkol ugye a covid miatt, így ez katasztrófa.
És a covid előtt?
Akkor meg pörgősebb volt, hogy a parkolóőr ne fogjon meg, mert nem fogok azért éves parkolójegyet venni, mert két percre megállok, de akkor azért könnyebb volt. Most ami idegesítő, hogy itt is egy lezárás, ott a Bolyai utca, az is fel van túrva, hol le van zárva, hol nem, meg tényleg a kisutcákba betömődnek az emberek, sok helyen csak egy autó fér el, és akkor sakkozhatsz, hogy elférsz, nem férsz el, és ez mind időveszteség, amivel csúsznak a megrendelések.
Szeretsz-e a cégnél dolgozni, ahol most vagy?
Nagyon nagyon szeretek, és lett volna lehetőségem máshova menni jobb pénzért, de nem voltam hajlandó dobbantani, mert nagyon jó csapat vagyunk, tényleg inkább egy kis családnak mondanám. A főnökömet is inkább barátomnak hívnám mint főnökömnek. A beosztotti viszony azért valahol megvan, de osztjuk egymást előszeretettel, mint két barát. Nagyon hálás vagyok, hogy bekerültem ebbe a csapatba.
Így mindent összevetve a vendéglátásban, meg futárkodásban eltöltött éveid alapján élvezed ezt?
Élvezni élvezem, imádok vezetni, meg nem egy kötött történet, megyek mindenfelé a városban, de már tényleg sok. Például a kocsiban is bent van már a deréktámasz, mert van amikor a derekam azt mondja, hogy heló, meg már a térdem sem az igazi. Viszont ha valaki frissen pályakezdő, egy nagyon jó ugródeszkaként tudom ajánlani ezt a szakmát, mert tényleg, ha kitartó vagy, szívós vagy, akkor nagyon jó kis történeteket ki lehet belőle hozni, meg jó kapcsolatokat lehet kiépíteni. Nem gondoltam az elején, hogy belefogok ragadni három évig, de nem bántam meg, nagyon jó embereket ismertem meg, és hát ezzel is több vagyok. Mind helyismeretileg, mind vezetéstechnikailag, és hát belelátok egy kicsit, hogy ha kaját rendelek, akkor a kedves futárral ne legyek annyira türelmetlen.
Grezsa
Azt nem kérdezem meg, hogy milyen a műszak ma, mert úgy látom, hogy nem dolgozol.
Hát ja, most éppen nem. De egyébként ha dolgozom, akkor is főleg így este, ilyen délután hattól.
És mi a vége?
Hétközben ilyen tíz óra, ha meg másnap nincs munkanap, akkor szoktuk éjfél, éjjel egyig kitolni.
Kinek szállítasz?
Mindenkinek. De tényleg.
Milyen cégtől?
A szegedital.hu-nak dolgozom, ez valamikor a Liquor Store-nak volt a saját részlege, aztán különvált, és saját vállalkozás lett belőle. Ugyanúgy a Liquorből szállítunk, ami most ugye a vírus miatt kicsit befolyásolva van, hétkor be kell zárni nekik is, úgyhogy most van egy kis saját készlet, amiből gazdálkodunk.
Tanulsz-e valamit, vagy ha nem, van-e másik munkahelyed?
Nem tanulok már, igazából én főállásban dolgozom fejlesztőmérnökként, csak ez most egy akkora potenciál volt, hogy úgy gondoltam, jól jöhet. Meg amikor kezdett súlyosbodni a helyzet, volt egy elég erős vágás a béremben, amit valahonnan pótolni kellett. Akkor indult el ez az italszállítás, de azóta meg lassan ott tartunk, hogy bővíteni kell majd a csapatot. Például tegnap este is volt egy olyan rohamunk, hogy egyszerűen nem volt annyi telefon, meg nem volt annyi kapacitás, hogy fel tudjuk venni a rendeléseket.
Mióta csinálod?
Tavaly októberben kezdtem.
És te is biciklizel?
Eleinte biciklivel, aztán beindult a biznisz, és így rá kellett jönnünk, hogy amikor három karton ásványvizeket meg két tálca söröket rendelnek, az nem annyira kivitelezhető bringával, úgyhogy váltottunk autóra. De ha be tudnánk ruházni egy cargora (teherbringa), aminek nagyobb a kapacitása, akkor lehetne biciklivel, de jelenleg még azzal is necces volna, mert egyébként van, amikor ilyen százötven-száznyolcvan kilométereket elmegyek. Igazából nálunk nincs is kiszállítási határ, tehát ha eleget fizet a megrendelő kivisszük akárhova.
Egy jó fuvar Kecskemétre?
Oda még azért nem volt példa, de Deszk, Domaszék, oda azt hiszem ilyen háromezer forintért hajlandóak vagyunk kivinni, csak nyilván amikor az embernek kell két sör, akkor nem fog érte háromezer forint kiszállítást kifizetni. De előfordult már, mondom, Deszken, Szőregen, ilyen helyeken többször voltam már. Ha épp belefér az időbe, hát egye fene, kivisszük.
Élvezed autóval csinálni, vagy inkább bicikliznél?
Ha nem kéne minden körben negyven-ötven kilókat mozgatni, nyilván jobb lenne bringával, de hát ez nem rajtam áll. Konkrétan van egy visszatérő ügyfelünk, aki minden alkalommal ilyeneket rendel, hogy öt karton üdítő. Ezt már esélytelen bringával.
Te milyennek gondolod Szegedet futárkodás szempontjából?
Este tíz után tök jó. Amikor kikapcsolnak a lámpák, és még a futárok nagy része is hazamegy, akkor már kánaán. Egyébként délután kicsit bajos, amikor még csúcsforgalom van, és mennek a lámpák, mindenki kint van az utcán, akkor néha letépném a kormányt a helyéről. Mikor ott van bent hátul öt cím, és állok a dugóban, és nem tudok vele mit csinálni, az úgy nem jó.
Sok gondot okoz a többi közlekedő?
Nyilván vannak olyanok az úton akiket szívesen elküldenék másik éghajlatra, de szerencsére nekem ilyen héttől tízig van a csúcsidő, akkor már nem igazán vannak az utakon, pláne amíg tart ez a korlátozás. Amikor nekem tényleg sietnem kell, már élhető a dolog.
Szeretsz-e a cégnek dolgozni?
Szeretek, a kollégák, akikkel együtt dolgozok, meg akik az eladótérben vannak, velük is tök jó kapcsolatot ápolok, bármikor bármi van, találunk rá megoldást, de tényleg; ha nekem délután kettőkor közbejön valami, és nem tudok menni öttől, akkor is találunk valakit, megoldjuk. Szerencsére vannak is beugrós futáraink, akik ha megszorulunk, tudnak segíteni. De volt például olyan, hogy nem egy óra múlva kellett a megrendelés valakinek, hanem most azonnal, és akkor felült a főnök a biciklire, és kivitte, hogy tessék, itt van. A honlap szerint egyébként két óránk van, hogy kivigyük a rendelést, ezt általában próbáljuk ilyen fél órára redukálni, de nyilván van, amikor ez nem sikerül, akkor tényleg másfél-két óra lesz.
Mit mondanál, mik a mindennapi kihívások amikkel szembe nézel?
A részeg embereket.
Ez a te munkádban kikerülhetetlen, nem?
Igen, igen. Van egy-két olyan ember akik amikor leadja a rendelést akkor viszonylag jól lehet vele kommunikálni, de mire kiérek, addigra elfogynak az otthoni tartalékok, és azt se tudja, hogy rendelt valamit. Volt olyan, hogy elkezdett velem veszekedni az ember, hogy hol a pizzája, én meg mondtam neki, hogy az a másik srác lesz, én csak az italt szállítom. De nem engedett, ő csak akkor adja ide a lóvét, ha adom a pizzát is. Aztán valahogy sikerült lemenedzselni, de vannak ilyen nehéz szituk.
Mindent összevetve, élvezed csinálni?
Jó meló ez. Meg főleg most, amikor még anyagilag is nagyon megéri. Ha nem érné meg ennyire, akkor gyorsabban előbújnának a problémák, meg hogy miért is nem jó csinálni.
Van-e bármi észrevételed, vagy tanácsod a jövő piafutár-generációinak?
Szerintem alapjaiban véve nem különbözik a kajaszállítástól, pont múltkor kérdezte az egyik ügyfél, hogy nem rossz-e bajlódni a sok részeg emberrel, de igazából a részeg ember meg is fog éhezni, tehát ugyanúgy van vele gondja a kajafutárnak is. Igazából ennyi, meg kell tanulni az embereket kezelni, kivel hogy kell viselkedni, kivel hogy kell bánni, ez úgyanúgy egy elsajátítható képesség. A legkellemetlenebb csávó is, ha jól kezeled, előbb utóbb meglágyul, aztán lehet kezelni.
Kitti
Ma tízre jöttem dolgozni, azóta keringtem a városban, és tizenegy negyvenkor kaptam az első címet. Az úgy fájt.
Azt elhiszem. Akkor ma bejelentkezés nélkül nem volt meg az órabér…
Nem, de szerencsére vannak jó ismerőseim, akiktől szoktam foglalt órákat kapni.
És ma van még műszakod?
Igen, meg innentől egyébként végig kint vagyok.
Mi a szakmád egyébként?
Testnevelő-edző szakon végeztem az egyetemen, most fogok végezni a szakedző tanfolyammal, most lesznek a vizsgáim májusban és júniusban.
Hogyhogy a futárkodásra esett a választásod, mint munka?
Előtte mekiztem, de a Meki már tavaly óta nem foglalkoztat diákokat.
Eddig foglalkoztattak, most miért nem?
Mert tavaly márciusban, amikor először lezárás volt, bezártak teljesen, akkor megújult az étterem, és utána júliusban nyitott ki, aztán egész hamar be is zárt megint, és most kezdik el visszahozni a diákokat, de nekem van egy saját lakásom, amit fenn kell tartanom, úgyhogy munkát kellett keresnem, és ebben a szuper időszakban a futárkodás tűnt a legjobbnak.
Visszamennél ezek után mekizni?
Nem valószínű. Meg az a jó, amikor ilyen időben kint vagyok, én szabályozom, hogy mit csinálok; ha akarom kihúzom magam egy órára, és kiülök a Tisza-partra, mert ahhoz van kedvem, megeszek egy fagyit, aztán visszamegyek, és viszem tovább a címeket.
Milyennek gondolod Szegedet futárkodás szempontjából?
Először nagynak gondoltam, mert én nem szegedi vagyok, úgyhogy először meg kellett ismernem a várost, de már kezdem látni, hogy nem olyan nagy, meg nincsenek túl nagy távok. Ráment egy jó hónapom, mire rájöttem, hogy mi merre, hogy működik, de már egészen jól tudom, hogy a főbb részek, ahova elsősorban megyünk, hol vannak, a többihez meg használok GPS-t.
És beszél is?
Nem, az volt az első, hogy lenémítottam.
A forgalmat milyennek gondolod?
Biciklivel sokkal jobb. Minket is korlátoz a lámpa, meg az út, hogy hol lehet menni, de majdnem mindenhol van bicikliút, és nem kell szívni a parkolással.
Nem kell a többi közlekedővel harcolni munka közben?
Szerintem elenyésző. Nyilván vannak helyek, ahol kell, ahol nincs bicikliút kiépítve, de alapjáraton szerintem közlekedni tudni kell, és oda kell figyelni.
Mennyire kimerítő neked ez az egész napos figyelés?
Szerintem nem csak a figyelés, hanem inkább a figyelés és a fizikai megterhelés együtt, nekem például kilencven kilométer volt a rekordom egy napra.
Az Szegeden biciklivel elég erős.
Nagyon durva teljesítmény kell ahhoz, hogy Szegeden egy biciklis megközelítse a százat. Nagy hajtás, vagy nagy terület. Az Algyői útról megkapni például a Blues kertet (Fő fasor), az fájt.
Élvezel a Woltnál dolgozni?
Én nagyon.
A NetPincért próbáltad már?
Szerettem volna, de oda nem vettek föl, mert nincs még meg a jogosítványom, azt most csinálom, bringásból meg telítve vannak. Nekik most gépesített futár kell.
Én személy szerint nem szerettem a NetPincérnél dolgozni, nem voltak jó tapasztalataim.
Azt hallottam, hogy ott a versenyeztetés miatt nem annyira jó dolgozni, mert nagy a hajtás, és nehéz hozni a szintet. Viszont a Woltban meg az zavar, hogy fogynak a műszakok.
Nem azért, mert egyre több a futár?
Nem, különszedték. Mi nem látjuk az autós műszakokat, csak a biciklis shifteket, így például nyolc negyvenöttől nem is tudok foglalni, meg nekik van kilenc huszonkettes is, azt se látom. Eredetileg annyi foglalható műszak volt, hogy görgetni lehetett. Na most nemhogy görgetni nem lehet, még fehér csík is van alul, mert nincs tele az oldal. Kábé megfeleződött a biciklisek időpontja, ellenben a biciklisek vannak a legtöbben.
Ez lett már a vezetőség felé jelezve?
Jeleztünk már nagyon sok mindent, de elvileg ki is akarják vezetni az órákat.
Pesten már ki is vezették.
És jó?
Jobb mint volt. Voltak egy csomóan, akik csak felvették az órabéres shiftet, és csak üldögéltek, ezért lett kivezetve az időpontfoglalás, meg az órabér. Szóval szerinted lehetne még Szegeden mit fejleszteni?
Szerintem mindig lehet. És ezt nem panaszként mondom, hanem szerintem mindig lehet kísérletezni, új dolgokat bevezetni, próbálkozni pedig nem hátrány. Aztán vagy jó lesz, vagy nem, és ha jó lesz, akkor megérte.
Azt kérdeztem már, hogy mit tartasz itt Szegeden kihívásnak?
Nem, és nem tudom. Vagyis megtanulni Újszegedet, az kihívás. Sok a zsákutca, és a GPS-jel nem mindig pontos, utána meg magamtól kell kitalálnom, hogy merre kell menni. Volt például olyan is, hogy volt a harminchat, aztán a harminchét, aztán ahol a harmincnyolcnak kellett volna lennie, ott csak egy egyszintes ház volt, nekem a harmadik kellett volna, ráadásul házszám se volt kint, aztán gondoltam tovább megyek, de ott már huszonosok voltak, aztán kiderült, hogy két sarokkal lejjebb volt. Meg volt olyan is, hogy a kedves vevő azt mondta, hogy a zöld gombot nyomjam meg. Alulról a másodikat kellett megnyomnom. Ezen kívül a híd. A mi hidunk nem lapos.
De legalább csak kettő van.
Általában aki bringás, az csak a Belvárosi hidat használja.
És támogatnád a harmadik híd építését?
Csak ha lapos. Az a baj egyébként, hogy nekem volt már egy térdműtétem, és jelenleg is szalagszakadásom van porckárosodással.
Miért egy nehéz montival futárkodsz egy tök lapos városban?
Én montipárti vagyok, az országútival nem tudok menni, nekem nem jött be a vékony kerék. Meg egyébként valami jó, de középkategóriás kellett, mert ez így a harmadik fizum gyümölcse, és amúgy sem életcél itt maradnom, addig meg teljesen elég.
Azt mondtad, hogy élvezed, akkor miért hagynád abba?
Mert nagyon szeretem a gyerekeket, ezért is tanulok tanárnak.