Ma ha belegondolunk, hogy a városba érkező turisták hol készíthetik a legtöbb fényképet magukról, akkor az öt első találatunk egyike biztosan a Móra Ferenc Múzeum előtti park lesz. Miután elkattantak a fényképek a Dóm előtt, a Belvárosi hídon előbbivel a háttérben, a Széchenyi téren és az új zsinagógánál, biztosan meglátogatják a Móra parkot is, függetlenül attól, hogy épp Kínából vagy éppen csak Újvidékről jöttek. Ennek okát pedig nem kell túlzottan pedzegetni, hiszen a Közművelődési Palota nevet is viselő épület tán a legimpozánsabb a városban azok közül, amelyek nem égbe kiáltásra lettek tervezve, mint a templomok, a kupolás, tornyos épületetek, vagy a víztorony akár.
1896-ban, amikor a mai Anna-fürdővel, Bartók művelődési házzal, Mars téri mérnöki karral és a Dóm téren álló Szentháromság szoborral egy és ugyanazon szeptemberi vasárnapon átadták a múzeumot is, még korántsem volt elterjedt a fényképezés technológiája. Bár ekkoriban is készültek már róla felvételek (nem is akármilyenek), az nem volt jellemző, hogy fotózkodjanak is vele. Ez csak később, a kisebb és olcsóbb fényképezőgépek térnyerésével lehetett szokás, úgy az 1930-as évektől kezdve azonban már egyre jobban kezdte megállni a helyét a címben szereplő mondat. Képes összeállításunkban összegyűjtöttük, kik, hogyan és mikor mosolyogtak bele a lencsébe a híres lépcsőkről.
