Szegedtől negyven kilométerre fekszik egy kisváros, Magyarcsanád. A szomszédos faluval, Apátfalvával együtt nagyjából négyezer ember éli itt mindennapjait. A két falu ugyanis majdhogynem egynek számít, köztük lényegében nincs távolság.
Azt hinné az ember, hogy semmiféle érdekesség nem rejtőzik e két faluban, de ez nem így van. Apátfalváról is lehetne mesélni, de mi most Magyarcsanádra fókuszálunk, ahol van római katolikus, református, baptista és román ortodox templom is, és ezzel a faluban az 348 főre jut egy templom (ami elég kedvező szám, tekintve hogy Szegeden kb. 5700 főre jut egy templom). A falu nevezetességeinek sora azonban itt nem áll meg: található itt egy magas halom föld, amit Bekai-halomként emlegetnek, illetve pár kődarab a Maroson.
A 16 évet élt híd
Ezek a kődarabok két, egymástól független hídpillért alkotnak, amin egykoron egy szép vashíd állt. A törénete nem mondható átlagosnak: megépítették 1903-ban, majd mindössze tizenhat évre rá felrobbantották az I. világháborúban. Mivel a híd egyik oldala azonban Romániházok került, nem építették újjá soha.
A hidat az a Zielinski Szilárd tervezte, aki a Szent István téri víztoronyot is megálmodta abban az időben.
A híd a háborút követően úgy nézett ki, mint a legtöbb felrobbantott átkelő: szinte teljesen ép volt, mindössze egy része lógott bele a Marosba. Felmerült ugyan, hogy helyreállítják, de a határok, és ezzel együtt Magyarország vasúti térképének átrajzolódása ezt indokolatlanná tette, ezért félretették a híd ügyét, és azt csak évtizedekkel később vették elő újra, amikor 1956-ban elkezdték elbontani az átkelőt. Bár a legnagyobb részét valóban szétszedték,
a hídfők, valamint a mederhíd valamennyi alépítménye lényegében sértetlenül a mai napig áll.
A hazai szokásokhoz híven a híd felépítményét (az íves acéldarabokat) nem kidobták a méhbe, hanem más hidakhoz használták fel. Kisebb átalakítások után például az egyik, közel 8 méter magas és majd’ 49 méter hosszú darabot 1960-ban a sajóecsegi hídba építették be.
Ígéretek és valóság
A hidat sosem fejeltették el a környékbeliek, az elmúlt évtizedben azonban többször magasabb körökben is felvetődött, hogy újraépülhet. A kormány pár éve 6 milliárd forintból szerette volna újraépíteni a hidat úgy, hogy azon legyen kétszer egy sáv közútnak, továbbá kerékpárút és járda is a tervben volt, vasút azonban nem.
2017 auguszutásban már konkrét időpontok is voltak, a tervek szerint 2020-ra készült volna el a Szent Gellértől elnevezett híd, amihez akkor még hozzá sem kezdtek.
A hidat tervező Iski László csütörtökön egy lakossági fórumon beszélt arról, hogyan is áll valójában a projekt. Azt mondta, semmilyen garancia nincs arra, hogy a híd egyáltalán megépül. A fórumon azzal indokolták a meg nem épülést, hogy a román oldal nem mutat hajlandóságot a legalább 15 milliárdra becsült projektben való részvételre.
Magyarcsanád polgármestere, Farkas János azt nyilatkozta a Délmagyarországnak, hogy szerinte a románok azért nem akarják a hidat, mert az több román faluban is megnövelné az áthaladó forgalmat, és elkerülő utakat kellene építeniük, ami így még több anyagi terhet róna rájuk.
Ezek után teljes mértékben megjósolhatatlan, hogy egyáltalán lesz-e Magyarcsanádnak új hídja valaha.
Nyitókép: illusztráció. Fotó: Schoch Frigyes / Fortepan