Holnap kezdetét veszi a Szegedi Ifjúsági Napok. A SZIN hazánk legnagyobb múltú fesztiváljának minősül 1968-as kezdetéve, a kisebb-nagyobb szünetekkel évente megrendezett fesztiválon azóta rengeteg hazai és külföldi előadó fellépett, csakhogy a külföldiek közül a legjobbakat említsem volt The Cure, Black Sun Empire, Enter Shikari, Toy Dolls és Pendulum DJ Set is az elmúlt évek során. Szívesen sorolnám ide a The Prodigy-t is, de talán senkinek nem mondok újat azzal, hogy ez 2019 nyarán nem valósult meg, mivel énekesük, Keith Flint sajnálatos módon saját kezűleg vetett véget életének nemsokkal a fesztivál előtt.
Tavaly a jól ismert okból, a koronavírus-járvány miatt elmaradásra került a Szegedi Ifjúsági Napok, de holnap újra kapuit nyitja a Szegeden fesztiválozni vágyó nagyközönségének. Ezúttal nem én szeretnék mesélni a fesztiválról, mivel én túl sokat nem is tudnék, hanem olvasóinkat és barátaimat kerestem fel, hogy számoljanak be a már jól ismert szófordulattal élve, SZIN-es emlékeikről. A következőkben az ő emlékeiket idézzük meg.
„Az egyik nyáron a Keserű Giliszta nevű zenekarunkkal volt alkalmunk fellépni a SZIN-en, a színpad egy medencében volt felépítve.”
„2005-ben, amelyik nap a The Cure játszott a SZIN nagy színpadán, Robert Smith-hasonmások lepték el az egész várost.”
„A korábbi Szegedi Egyetemi Napok sokkal inkább szóltak a konkrét fellépőkről és programokról, az újabbak mondhatni átmentek egy relatíve diszkófesztiválba. Nyilván régebben is voltak random bulik, de az egészet telerakták ilyen random diszkókkal, ahol többnyire ugyanaz a zene megy. A korábbi éveket tekintve, nagyobb választékkal rendelkezett, sokkal inkább megvolt az a feelje, hogy érkezik XY, akit meg szeretnék nézni, de ez már inkább mellékvágányra került. A dekorációra ezzel szemben többet adnak, régebben oda volt rakva pár színpad, sátor, sörpad és csókolom.”
„Az évet hirtelen nem tudom, de az egyetem elejét tapostam, illetve akkor lépett fel a Guano Apes. Ez volt az első fesztiválom, a műfajban való járatlanságomat mutatta az is, hogy már a fesztiválra való kimenetel előtt összehánytam annak a barátnőmnek a vécéjét, akinek a lakásán alapoztunk. Éjfél körüli jegyvásárlással ügyeskedtünk, mert így a napijegy tulajdonképpen másfél napijegyként funkcionált, de ennek a pontos paramétereire nem emlékszem. A masszívan berobbanó Guano Apes előtt mintha Mystery Gang is lett volna, aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy szakad az eső, aminek fényében mi sem tűnt logikusabbnak, mint becsobbanni a medencébe. Kiszállni már nem volt olyan kellemes, de előzetesen legalább volt annyi lélekjelenlétünk, hogy a ruháinkat begyűrtük valami beton virágláda alá, így nagyjából szárazok maradtak. A rákövetkező nap alapjaiban revideálta a másnaposságról alkotott fogalmaimat, szóval elmondható, hogy az élmény nagy szerepet játszott a szocializációmban.”
„Régebben volt kint tök sokféle árus, kisebb szegedi boltok költöztek ki meg ilyenek, és ez most már nem annyira jellemző. Pedig flash volt mindenféle dolgot venni kint és nem aranyáron.”
„Az NSZK nevű zenekarral játszottunk kint és hatalmas nagy tánc alakult ki a medencében, melybe a színpad volt felállítva.”
„Hát, igazából szar volt, de a Dubioza Kollektiv fellépése király volt. Szerintem rosszabb, mint egy átlag fesztivál, látszik, hogy most már nagyon muszájból csinálják, és jobban hajaz egy falunapra.”
„Az előző napból fáradtan kelve, egy rövid evés után elkezdtünk piálni, bort meg flakszis üdítőt, amit a hátsó bejárat közelében, a töltésen kezdtünk el meginni. Egyszer csak, nagyjából a keva felénél észleli haverom, hogy megindult a Supernem a Pepsi színpadon és hogy haladni kéne, szóval elkezdtük. Ezalatt mindenféle staff meg zenekar ment lefele a területre, mire egyszer csak megáll velem szembe egy furgon, az anyós ülésről pedig éppen elszörnyedve néz rám a Lovasi Bandi, ahogy éppen igyekszem kivégezni a boros üdítőt. Körülbelül három Supernem dalra be is értünk és folytattuk, aminek az eredménye hajnal kettőkor egy fejes ugrása lett a medencébe, ami jól esett, annak ellenére, hogy sikerült megfejelnem a medence alját.”
„Épp a The Cure koncertjét néztük, amikor a hídon elhaladt az ötös troli, és azok az arcok, akik gyerekkoruk óta szerették az akkor az egyik leghíresebb zenekart a világon, most a szülővárosukban hallhatták, miközben elment a háttérben az ötös troli. Szürreális.”
Ennyi emléket sikerült így egy nappal az idei kezdés előtt összeszednem kedvcsináló gyanánt. Több információról a fesztivállal kapcsolatban a SZIN weblapjáról tájékozódhat.