Nem is lehetne izgalmasabb a Stefánia, mint amilyen volt csütörtökön délelőtt: egy nagy kiásott gödör tátong rajta, abban régész sepri a földet és a mállott téglát egy vödörbe, kollégája újságíróknak mutatja a kis kartondobozban, hogy miket találtak eddig: sokszáz éves, törött, színes kerámiák a kis dobozban, de a közelében egy – feltehetőleg másik korból származó – sírhelyet is felleltek, egy bronzkarkötős kisgyermekét. Be sem kéne temetni az egészet, üvegtetőt rá! Mindez már csak akkor lenne még jobb, még érdekesebb, ha a metszetben “áthúzó”, téglából épült csatornarészletet is feltárták volna, benne mondjuk Rózsa Sándor menekülésére utaló nyomokkal, amiket épp azelőtt hagyott, hogy átsétált volna a Tisza alatt.
Persze ilyet nem tehetett, mert erre nem volt meg a technológia, és a szóban forgó csatornarendszer is halála után, a 19. század végén készült. Molnár Csillag régész a helyszínen tartott sajttájon arról beszélt, hogy a szegedi vár területén 1999 óta folynak feltárások, de a Stefánia megújítása miatt végzett ásatás az első, amikor olyan építmény került elő, amelyről korábbról nem is tudtak. A nyáron indult feltárás során először egy késő török kori tímárműhely épületét és a bőr kikészítéséhez használt cserzőmedencét találták meg a jelenlegi utcaszint alatt mintegy három méterrel. Később 5-5,5 méteres mélységben a török kor első felében használt cserzőgödrökre bukkantak.
„A bőr kikészítése erős szagokkal járt, így különleges, de nem példa nélküli, hogy a műhely az egykori vár középső részén működött” – tudatta Molnár Csilla. Az ásatás során jelentős török kori leletanyag is a felszínre került: vas- és üvegeszközök, agyagedények, köztük mázas reneszánsz díszkerámiák töredékei, és különlegességnek számító importáruk, fajansztárgyak és kínai porcelánok darabjai. „Ez utóbbiak feltehetően nem kereskedelem útján kerültek Szegedre, hanem a városba érkező törökök használati tárgyaiként” – mondta a régész.
A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már voltak római kori előzményei. Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, ekkortól a vár képe jelentősen módosult. Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, a 18. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala.
A vármaradvány rekonstrukcióját 1999-ben végezték, amikor kiállítóhelyet, régészeti raktárt és tanácstermet építettek ki. A munkálatok közben középkori falak kerültek elő közvetlenül a bejárat előtt, így elkezdték a régészeti leletmentést, és a várudvar közepén középkori templomra is bukkantak, majd 2007-ben sikerült beazonosítani a vár északi saroktornyát, 2010-ben pedig a déli falát. A közelmúltban befejeződött a vármúzeum újabb felújítása, mely részeként új helytörténeti kiállítás nyílt.
De most vissza a kartondobozhoz, ezeket voltak benne:
