Nem is lehetne izgalmasabb a Stefánia, mint amilyen volt csütörtökön délelőtt: egy nagy kiásott gödör tátong rajta, abban régész sepri a földet és a mállott téglát egy vödörbe, kollégája újságíróknak mutatja a kis kartondobozban, hogy miket találtak eddig: sokszáz éves, törött, színes kerámiák a kis dobozban, de a közelében egy – feltehetőleg másik korból származó – sírhelyet is felleltek, egy bronzkarkötős kisgyermekét. Be sem kéne temetni az egészet, üvegtetőt rá! Mindez már csak akkor lenne még jobb, még érdekesebb, ha a metszetben “áthúzó”, téglából épült csatornarészletet is feltárták volna, benne mondjuk Rózsa Sándor menekülésére utaló nyomokkal, amiket épp azelőtt hagyott, hogy átsétált volna a Tisza alatt.