Én nem tudom, hogy nyugaton hogyan zajlik egy járványhelyzet alatti sorban állás, és mennyire kulturáltak az emberek, mennyire követnek alapvetően ésszerű javaslatokat, de ami pénteken történt Szegeden (és gyanítom máshol is az országban), azt nem lehet nem balkáninak nevezni. Persze, közhely ez, hogy Szeged meg Magyarország balkán, de ezt vagy a továbbiakban sem ismerjük be, mert azzal a jóérzésünk sérülne, vagy elkezdünk úgy viselkedni, mint azok ott Bécsben.
Miután letudósítottam délben, hogy mi a helyzet a Vasas Szent Péter utcánál, és nagyjából véget ért a napi ügyeletem (a végét átadtam már kollégának), eszembe jutott, hogy amúgy én is elmegyek oltásért. 21:03-kor álltunk be a sorba, ami akkor a Teréz utca 6. előtt végződött. Nem kellett sokat várni érdemi információra, ami alapján az esti beszámolónk is született, ugyanis a katonák és rendőrök éppen a tömeget számlálták. 415-en álltunk ekkor sorba, és a hatóságokat kísérő egészségügyi dolgozó elmondása szerint még 50-100 fő állhatott be a sor végére, aki biztosan meg fogja kapni a Pfizert. (A sor úgy fél óra alatt elérte az 500 főt.)
De mi itt a baj, hol a kulturálatlanság? Szerintem ott, hogy az emberek tíz centire állnak-lihegnek egymás mögött, ami járványhelyzet nélkül kellemetlen, járványhelyzettel pedig veszélyes. Persze, nem azt mondom, hogy gyilkos, aki nem szúr másfél méterre húzott mérőszalagot az előtte lévőbe, mégis furának tartom, hogy szinte soha nem tartjuk a távolságot annak ellenére sem, hogy ezt egy éve rágja a szánkba minden reggel Müller Cecília, amikor odaadja az uzsisdobozt. És hogy ez ki hibája? Én azt gondolom, hogy a szervezőké, mert egy tömeget irányítani kell: alapvetés, hogy ha száz ember csinál valamit valahogyan, akkor a következő száz is ugyanúgy fogja. Azaz ha a kora reggel sorban állók szarul álltak sorba, akkor az este tízkor állók is szarul fognak. A szomorú persze az, hogy ha a kora reggel sorban állók távolságot tartva, rendesen álltak volna, estére úgyis összetömörödött volna az egész.
Én az elején megpróbáltam a lehetetlent, azaz amikor elindult a sor, megvártam, amíg kialakul egy méter előttem, de amikor ezt az előttem állók észlelték, rögvest nyugtázták, hogy milyen sok hely van mögöttük, és hátrább léptek, hogy így jobban elférjenek. De hadd idézzem olvasónkat, aki 16 óra körül a következőként írta le helyzetét: „A mögöttem lévő párnak érzem a leheletét kb. Most 4 másodperc alatt nem mentem előre amikor a sor is, és beelőztek bazdmeg. Megkérdeztem a klasszikust, hogy azért állnak-e a seggemben 3 órája, mert meg akarnak baszni, azt mondták igen. Utálom az embereket.”
És persze ez most panaszkodás, ami nem jó, meg káros, meg mittudomén, de építő jellegű panaszkodás, hogy légyszi, ne legyünk már birkák. Ha tartjuk a távolságot, akkor sokkal hosszabb lesz a sor, de nem hiszem, hogy ez bárkinek rossz lenne. Aztán ott vannak a szimplán tahó emberek, akik befurakodnak a sorba. Éppen visszaértem a sor körbejárásáról, amikor is egy biciklis, magas, közepesen-de-azért-észrevehetően részeg tag beállt elénk. „Basszameg” – mondta valamire (lehet más volt a ragozás, nem emlékszem), majd hátrafordult érdeklődni afelől, hogy van-e sorszámosztás, és miután mondta egy hölgy, hogy igen, ő a 414., megkérdezte, hogy kaptunk-e a fizikai térben (jó, nem így fogalmazott) is létező kártyát/papírt/bármit, vagy csak mindenkinek van száma. Természetesen nem volt semmi hasonló, és a 414-es is csak azért tudta hányadik, mert a számlálásnál kifejezetten a 415-ös orrára aggatták, hogy jegyezze meg a számot, ne kelljen legközelebb újra megszámolni félezer embert feleslegesen. Emberünk maradt, majd felvette csörgő telefonját, ahol egy ismerősének beszámolt róla, hogy „hát basszák meg, én hat hónapja regisztráltam, semmi, most kivárom, csak be kell furakodni, gyere te is akkor”. Vagy valami egészen hasonló.
Nem maradt sokáig, előrébb ment, hogy biztosan sorra kerüljön, mert valahonnan hallotta – és ezt megosztotta velünk is – hogy csak négyszáz adag van hátra. Szóval így. Én is van, hogy előre megyek, beállok egy sor elejére, mert a fasznak van kedve fél órát sorba állni egy hamburgerért; a Székely sori kocsisort jellemzően a Torontál téi parkolóba behajtva, ott azonnal megfordulva és fel a hídra kanyarodva kerülöm ki, de itt azért másról van szó. Nem arról beszélünk, hogy kibaszok valakivel egy kicsit, és fél perccel tovább kell várnia, hanem arról, hogy miattam valaki nem kapja meg az oltását ma. Emiatt a fickó miatt valaki, aki amúgy időben állt sorba, és akinek mondták, hogy még jut neki, úgy ment haza, hogy előtte csukták be a rendelő ajtaját.
Meg persze ott vannak az autósok, akik negyed meg fél órákat képesek parkolni az út szélén vagy a parkolóban a rendelő előtt úgy, hogy folyamatosan járatják a motort közben, aminek következtében az egész utca bűzlik a dízelgőztől, ami köztudottan káros, és emberek halnak meg hamarabb azért, mert ezzel van tele minden város.
Ez nem kordokumentum, és remélem nem ez az írás fog egy a magyarokról soha nem hallott ember kezébe kerülni, hogy megismerjen minket, és én is hiszem, hogy nem lehet általánosítani csak így. Az egymás seggében állás nem hibája egy sorban állónak sem, és az sem, hogy van egy-két kevéssé lelkiismeretes ember, de valahogy mégis itt tartunk.