Nyakunkon a klímaváltozás. A folyamat előrehaladtát a szélsőséges időjárási viszonyok is jelzik, s habár most úgy néz ki, hogy a végkifejlet elkerülhetetlen, mégis van lehetőség arra, hogy felkészülten érjen minket a változás. A 444 szakértője ezeket osztotta meg a portállal.
A 444 Szebeni Dáviddal, az Enrawell igazgatója beszélt azokról a lehetőségekről, amelyek az alkalmazkodás illetve az ellenállási képességek kialakítása mentén növelnék az esélyeinket a a klímaváltozás végkifejletében. Szebeni amellett, hogy most egy tanácsadócéget vezet, éveken át dolgozott a közszférában, többek között egy negyvenezres település városfejlesztési vezetője is volt.
Elmondása szerint itthon sem az állam, sem az önkormányzatok nem állnak jól a felkészülésben. Persze nincs egyetlen forgatókönyv, ami ezt segítené, és a különböző földrajzi térségek különböző várható átalakulása miatt a nemzetközi fellépés is nehezebbé vált,
India egyes részeit az aszályok teszik majd lakhatatlanná, a világ másik felén a partmenti területeket kell majd maguk mögött hagynia az ott élőknek. Egyes régiók, mint például Szibéria, lakhatóvá válik, de Magyarország dél, dél-keleti és keleti része nagy valószínűséggel abba a zónába esik, ahol nyaranta sokkal melegebb lesz, és ez a mai fogalmaink szerint élhetetlen állapotokat jelent. A hőhullámos napok száma az évi negyvenet is meghaladhatja majd, így Békéscsaba, Orosháza, Szeged, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szolnok, Debrecen és Nyíregyháza élhetetlenné válik a nyári időszakban.
Ezt különböző hosszútávú előrejelző modellek is megerősítik, melyek fontosságát ki is emeli a szakértő, és hozzá teszi, “többet kéne foglalkoznunk az alkalmazkodás és az ellenállási képességek kérdésével, a klímaváltozást kísérő szélsőséges időjárási jelenségek ugyanis már itt vannak.”
Mit lehet tenni?
- Az épített környezetet, beleértve az utakat kellene ellenállóbbá és védettebbé tenni.
- Közösségi szinten, a lakosok alkalmazkodását és az együttműködését kellene kialakítani.
- A kilencvenes években tönkrement vízelvezető rendszereket rendbe kellene tenni.
- Foglalkozni kellene a városokon belüli víztározás kérdésével is. Az esővíz gyűjtésére és felhasználására alkalmas záportározókat kellene kialakítani, akár település szinten.
- A beruházások csapadékkezelő kapacitásának kiszámításánál a változó időjárásra kell aktualizálni a számításokat.
- A településeknek tudniuk kell szigetüzemmódban is működni, hogy vészhelyzet esetén az országos hálózatról leválva is zökkenőmentesen fussanak az alapvető szolgáltatások.
- Ösztönözni kell a lakossági napelemes beruházásokat.
- A klímaváltozási előrejelzéseket figyelembe kell venni a várostervezésben is.
- A fontosabb intézményeket, például a kórházakat megfelelően kell klimatizálni.
A legfontosabb talán a közösségi önszerveződés. A lakosságnak fel kell készülnie olyan helyzetekre, amikor hirtelen egymásra lesznek utalva. A hiányosság, mely az első pontokat is fémjelzi, talán itt a legjelentősebb, és ez az a pont, amelynek megvalósításához nincs az az uniós támogatás ami elég lenne. Különböző pályázatok révén már volt kísérlet a lakosság felzárkóztatására, de amíg a szemléletváltás csak ímmel-ámmal és politikai közhelyek mentén érdeke a feleknek, magunkra vagyunk utalva.
Nyitókép: A klímaváltozás ellen hatásosabb intézkedéseket követelve tüntető diákok Lausanne-ban, Fotó: MTI