Egy évtizeddel ezelőtt, 2011. április 20-án adták át a forgalomnak Szeged első autópályahídját, ami igazából csak félig van Szegeden.
Ha a ma is létező (Tisza-)hidakat nézzük, akkor a harmadik szegedi híd bizony a Móra Ferenc, ami az M5-ös autópályát köti össze Romániával. Csakhogy a Móra Ferenc pontosan annyira szegedi híd, mint mondjuk a Megyeri budapesti – formailag az, de a helyiek nem túlzottan használják. Ahogyan a Budáról Pestre ingázók nemigen veszik igénybe a két fővárosi M0-ás hidat, úgy az újszegediek sem a Móra Ferenc hídon mennek át croissanért a belvárosba.
Az M43-as autópálya legnagyobb műtárgya Szeged lakott területén kívül esik (a legközelebbi lakóépületek 4 kilométerre vannak tőle, Tápé szélén), közigazgatásilag azonban a szegedi oldala a város területén van, és csak a folyó közepétől Algyőé a híd. Ez egy fura városi anomália, ami pont annyira hasznos, mint hogy Szeged egészen konkrétan határos Szerbiával (és pár méter híján Romániával is).
De nézzünk bele a híd technikai érdekességeibe is: valójában három hídról beszélhetünk: két hagyományos ártéri gerendahídról, és a főmeder fölött átívelő ferdekábeles függőhídról.
És hogy miért épült? Mert az élénkülő gazdasági kapcsolatok és az ennek következtében megnövekvő nemzetközi áruszállítás lényegében élhetetlenné tette Szegedet (és Makót és Aradot is, meg jónéhány falvat a három város között), a sok-sok autó mellett ugyanis mérhetetlenül sok kamion zúgott át a városon. Én magam is emlékszem még gyerekkoromból, hogy egy kisebb életveszély volt átkelni bringával a Fő fasornál a Temesvári körúton, mert voltak kamionok, amik 70-80 kilométerórás sebességgel szelték a körutat úgy, hogy néha a piroson sem álltak meg. Nem azt mondom, hogy mindig ez volt, de volt ez is.
És hogy miért volt élhetetlen? Mert naponta 3000 kamion haladt át Szegeden. Három ezer. Kamion. Naponta.
Egy 2008-as felmérés szerint konkrétan Szeged volt az a város Magyarországon – mínusz Budapest –, ahol a legtöbb jármű közlekedett, és ezt nyilván a 43-as okozta.
De nézzünk kicsit visszább a történelembe, a híd építése előttre. 2003-at megelőzően a magyar állam félautópályaként tervezte csak az M43-as út kiépítését. Ennek megfelelően a Fortepan-fotóiról híres Uvaterv Zrt. elkészítette egy 2×1 sávos közúti híd terveit, ám a forgalom rohamos növekedése hamarosan felülírta azokat. 2003-ban a növekvő forgalom miatt az M43-as autópálya építése bekerült az Európai Unió strukturális alapjaiból finanszírozott Közlekedésfejlesztési Operatív Program legfontosabb projektjei közé. Az autópályákat építtető Nemzeti Autópálya Zrt. (2007-től Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.) 2006 kora tavaszán újabb tervpályázatot írt ki egy 2×2 sávos közúti Tisza-híd megépítésére. A bíráló bizottság az öt pályamű közül végül a Pont-TERV Zrt. által benyújtott terveket találta a legjobbnak.
A híd 13 milliárd forintba került, a kivitelező az A-Híd Építő Zrt. volt. Az alapkövét 2008. június 11-én rakták le, de az építkezés érdemi része a Tisza szokatlan nyár végi áradása miatt csak 2008 augusztusának végén, a pilonokat tartó cölöpök kibetonozásával kezdődött. A cölöpözést jelentősen megnehezítette a Tisza árterét eluraló sár. A pillérek 2009 nyarára készültek el, ezt követően a felszerkezet elemeit hajókon szállították a helyszínre.
2010 októbere első felében a híd két oldala összezárt, azaz már át lehetett sétálni a hídon. Következő lépéseként elkészítették, majd szigetelték a szegélyeket, ezután sor került a pályalemez aszfaltozására, illetve a korlátok felszerelésére. Végül kiépítették a híd díszkivilágítását, így az autósok teljes pompájában vehették azt birtokba. A próbaterhelésére 2011. március 11. és 13. között került sor, az átadására pedig április 20-án.
A Móra Ferenc nevet netes szavazáson választották ki. Három évvel az átadást követően pedig megszűnt a tápai komp is.
Nyitókép: NIF Zrt.