„Vasárnap kisebbfajta szenzáció történt Szegeden: megszületett az első, körforgalmi renddel szabályozott közlekedési csomópont. Helyszín: a Csillag tér. időpont: kora délután” – ezzel a bevezetéssel számolt be a Délmagyarország az első szegedi körforgalom üzembe helyezéséről, amely 1995. október 29-én, egy nappal a budapesti Lágymányosi híd avatása előtt történt. Fura volt, mindennapos lett.
A nemrég befejezett felújításnak tehát volt egyfajta apropója is, bár minden bizonnyal nem ezért esett mostanra rendbetétele. Ha így lenne, lett volna valamiféle átadóceremónia a napokban. Amikor is átadják a felújított körforgalmat, ami most 25 éves. De hát olyan fura ez! Azelőtt nem volt Szegeden körforgalom? Egyetlen egy sem soha? Még olyan sem, ami később eltűnt valamiért? Nem.
A körforgalom szó teljesen mást jelentett még a XX. század elején is, mint napjainkban. Ma a megnövekedett közúti forgalmat csillapító közlekedési csodafegyverként tekintenek rá (okkal, hiszen a legtöbb esetben jóval nagyobb áteresztő-képessége van, mint egy hagyományos jelzőlámpás csomópontnak), száz évvel ezelőtt azonban inkább a vasutas szakma szava volt. Például így:
„Budapest székesfőváros közönsége a Budapesti Közúti Vasúttársasággal egvetértőleg második körforgalom berendezését tervezi oly módon, hogy a már meglevő «Üllői-uti kaszárnya—Városliget» és a «Kálvin-tér—Orczy-ut—Városliget» vonalakat egybevonják és belső végpontjukat az Aréna-utra helyezik ki. Ennek megvalósítása érdekében a Baross-téren uj vágányösszeköttetésre és az ott levő vágányoknak részben való áthelyezésére lenne szükség.”
Később aztán megjelentek az elsők az országban: az egyik leghíresebb magyarországi körforgalom, a Clark Ádám téri például már 1950-ben létezett – ötágú csillaggal a közepén. De más helyeken is volt ilyen a fővárosban, például a Deák Ferenc téren, ahol ma már szinte elképzelhetetlen volna:
Miskolcon pedig már 1958-ban kettő is volt. De vissza Szegedre: a helyi sajtóban a Csillag tér és a körforgalom szavak egyszerre legelőször 1993 augusztusában szerepeltek, de ekkor még nem hivatalos berkekben. A Délmagyarország egyik olvasója javasolta, hogy „a Csillag tér forgalmi rendjét nem lámpával, hanem körforgalommal kellene megoldani, mint ahogy teszik azt jónéhány európai nagyvárosban”. Ugyanezt más is felvetette a következő hónapokban, erről a lap többször is írt néhány mondatot.
Végül 1994 szeptemberében jelentették be, megépül a körforgalom a város akkor egyik legveszélyesebbnek titulált kereszteződésében. Erre 44,4 millió forintot különítettek el. A megvalósítást sürgette, hogy a körforgalom előtti időkben szinte minden napra jutott egy baleset, mely volt, hogy emberéletet is követelt.
„Mindhárom ablakunk a térre nézett. A kisebb csattanásokra, káromkodásokra már fel se kaptuk a fejünket. A fékcsikorgásból meg a durranásból lehetett tudni, mekkora volt a baleset. Inkább az volt félelmetes, ha nem hallottunk csattanást, mert abból már tudtuk, hogy gyalogost vagy biciklist ütöttek el” – nyilatkozta egy akkoriban a téren lakó.
Nemsokkal a körforgalom átadása után nem más, mint a Szegeder olvasói számára nem ismeretlen Rigó Balázs írt a Délmagyarországnak – azt kifogásolta, hogy a Csillag téren egyetlen tábla sem jelzi, hogy az a Csillag tér.
„1984. március 16-ától gyűjtöm az újságból a Csillag térre vonatkozó példányokat (köztük saját cikkeimet is). A fényképeseket is, mint az 1993. február 12-i számban, azonkívül Enyedi Zoltán úr fotóját az 1994. december 31-i számban: »Legkitartóbb levelezőnk« címmel. Az 1994. szeptember 2-i szám felső oldalán olvashattunk arról, hogy »Körforgalom (lesz) a Csillag téren. Most örömmel olvastam az október 17-i számban a »Tükör«-ben a »Csillag téri Körtánc« című cikket. De hát Szegeden hol van a Csillag tér? Az új épületeken még a mai napig nincs Csillag tér feliratú tábla. Az én gyűjteményemben van csak, amelyeket a régi épületek bontásakor a nagyhasú Imre bácsitól kaptam 2 üveg sörért. Gyűjteményemet kívánatra szívesen bemutatnám. Rigó Balázs”
És hogy milyen volt a körforgalom maga? A szegediek nehezen szokták meg az elején, de ez mára tényleg csak történelem.
„Az autósok először többnyire meglepődnek az új helyzeten, kicsit töprengenek is, hogy vajon kinek van itt elsőbbsége, aztán nekivágnak. Akad, aki – bár már bennt forog a körben – mégis reflexszerűren elsőbbséget ad a Szilléri sugárút felől érkezőnek, s kissé föltartja maga mögött a forgalmat (emiatt különösen a Budapesti körútról érkező buszok vezetői nyugtalankodhatnak). Szemmel látható, hogy szokni kell még az új közlekedési rendet. Viszont a körforgalom kiépítése lényegesen egyszerűsíti majd az átjutást a korábban »rettegve tisztelt« kereszteződésen” – írták akkoriban az újságok.
Nyitókép: a Csillag téri körforgalom 2020 szeptemberében. Fotó: Szűcs Dániel / Szegeder