A tágabb értelemben vett szegedi belvárosban közel egy tucat templomot, katedrálist és vagy kápolnát találunk, melyek közül vannak jobban, illetve kevésbé ismertek. Mindenkinek azonnal eszébe jut a Dóm, a Tisza Lajos körút és a Kazinczy utca sarkán álló kis evangélikus gyülekezet felidézéséhez azonban már több időre van szükség. Valahol a kettő között lehet a Honvéd tér modern református temploma, melyet meglehetősen könnyű szóban összekeverni az 1884-ben átadott Kálvin térivel, lévén mind a kettő a Tisza Lajos körúton van (ahogyan az előbb említett evangélikus is), reformátusok, és barna téglaborításukról a legkönnyebb beazonosítani őket. Élőben már más a helyzet persze, előbbi egy aranyos minikastély hangulatát adja, utóbbi pedig maga a nagybetűs modern építészet. Ezen csodálkozni való sincs persze, hiszen a kettő között eltelt közel hét évtized.
De miért épült meg egyáltalán az új templom a körút déli részén, ha már volt egy temploma a reformátusoknak, nem is olyan messzire? Kicsi volt, persze, ami többek között annak volt köszönhető, hogy a kolozsvári egyetem Trianon utáni Szegedre költözésével jócskán megnőtt a hívők száma. Ehhez jöttek még hozzá a Bánátból és Erdélyből betelepült munkások és az itt állomásozó katonák, ezért 1928-ban a presbitérium egy új épület építését tűzte ki céljául.
1928 persze nem volt a legjobb időpont bármilyen új beruházáshoz, hiszen a következő évben tört ki a nagy válság. És bár háború akkoriban nem volt, egy évtizedet kellett várni, hogy újra ténylegesen asztalra kerüljön a terv. 1940-ig annyit javult a helyzet, hogy Horthy Miklós is adott 1000 pengős (ezt nem könnyű mai értékre kiszámolni, de néhány millió forint körül lehet) adományt, a város pedig a telket ajánlotta fel segítségül.
A helyi református gyülekezet a kilenc református magyar építész (köztük Kós Károly, aki a Barátok köztben szereplő ikonikus épületegyüttest is tervezte később) számára meghívásos tervpályázatot írt ki, amelyet a debreceni Borsos József nyert meg. A szabályos ötszög alakú telekre ő egy vasbeton szerkezetű, elegáns, klinkertéglával borított épület terveit nyújtotta be, melyet mázas cserepekből kirakott fényes tető borít. A református puritanizmus és a kitörő második világháború miatt azonban szűkítettek a kereten, a téglák hagyományos nyerstéglák lettek, a tetőre pedig egyszerű cserép került.
A szabályosság egyébként számos helyen figyelhető meg az épületen, kezdve azzal, hogy a torony oldalán sorakozó ablakok egyenlő szárú háromszögek, a torony tetője piramis alakot képez, a toronyóra lapjait pedig belülről kivilágítható fehér négyzetek alkotják. Az ötszög belsejében elhelyezett gyülekezeti terem 300 hívő fogadására képes, a karzaton 70 ember foglalhat helyet. A torony alatti bejárat fölött színes mozaikon a református egyház jelképe, az Isten Báránya látható. Az épület két oldalán színes üvegablakok láthatóak. Borsos azt szerette volna, ha a református templom méltóan egészíti ki a Dóm látványát a városképben, mely tagadhatatlanul sikerült is neki.
A szükséges pénz előteremtésére több akciót szerveztek, melyek után 1941. október 26-án ünnepélyes keretek között megtörtént az alapkőletétel, amit megelőzően már szeptember 7-én megkezdődtek az első munkálatok. A külső és belső kiképzésében a református hagyományoknak és istentiszteleti rendnek megfelelő, méltóságteljes és mégis egyszerű templom három nehéz háborús év alatt épült föl, harangjai (melyek így szólnak) Rákospalotán készültek 1948-ban Szlezák Ráfáel által.
Maga az épület már 1944 nyarára elkészült, nemsokkal később pedig az első betörés is megtörtént: „A Honvéd-téri uj református templomba ismeretlen tettesek betörtek és onnan a hívek áldozatkészségéből szerzett harmóniumot ellopták. Ugyanez történt az ujszegedi református imaházban is. Aki nyomára tudna vezetni az eltűnt harmóniumoknak, kérjük, jelentkezzék a Kálvin-téri református lelkészi hivatalban” – írta a Délmagyarország 1944. november 29-én. Ezt követően az első istentiszteletre csak 1947. november 30-án kerítettek sort, felszentelése pedig 1949. december 26-án történt meg. A megyei lap érdekes, de kontextusba helyezve érthető, módon egyik eseményről sem számolt be.