A szegedi villamoshálózat rengeteget változott az elmúlt több, mint 100 évben: 1908-as megnyílásakor a mára megmaradt vonalakon kívül még járt villamos Újszegedre és Petőfitelep felé is a Felső Tisza-parton például, de később épült vonal Dorozsmára és a mai Tisza teherpályaudvarra is. A hálózat legnagyobb nettó kiterjedését (azaz csak a vonalakat, nem pedig a különböző járatokat számolva) a hatvanas évekre érte. Ekkorra ugyanis már kiépültek a késői vonalak, mint az 1950-ben átadott 7-es, de még nem kezdték el felszámolni a ma már nem létezőket.
Most nem a vonalhálózat történetével foglalkozunk, csupán azzal, hogy hol járt villamos egykor, ahol ma már nem, átnézzük vonalszám szerint sorban, milyen szakaszok merültek feledésbe mostanra. Az egyszerűség kedvéért az 1963-as állapotot vizsgáljuk, ekkor volt ugyanis a legkiterjedtebb a hálózat, ebben az évben a következőképp festett:
1: Szeged pu. – Rókus pu.
2: Petőfitelep – Ságvári telep
3: Somogyi u. – Textilművek
4: Széchenyi tér – Fodor telep
5: Széchenyi tér – Újszeged
6: Dugonics tér – Átrakó pu.
7: I. Kórház – Kiskundorozsma
Felső Tisza-part, 2-es vonal
A Felső Tisza-parti vonalrészt egészen 1927-ig csak teherforgalom lebonyolítására használták. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1926. július 20-i bejárásának utasítását követően villamosították, ill. a személyforgalomra alkalmassá tették. Több rakodóvágányt és régi lóvasúti vágányt átépítettek és kitérőket alakítottak ki, hogy a menetrend szerinti villamoskocsik egymást, valamint a megmaradó teherforgalom szerelvényeit megkerülni tudják. A forgalom 1927. május 4-én indult meg a 2,3 km hosszú Ártézi kút (ma Anna-kút) – Somogyi telep (ma Petőfitelep) vonalon. A villamosok sebessége a korhoz mérten a 15-20 km/h volt.
Megállóhelyek a Felső Tisza-parton: Sóház kitérő – Római körút – Molnár utca – Lippai-féle görpálya – Somogyi telep.
1971-ben a város közlekedéspolitikai koncepciója kimondta azon egyvágányú, kitérős rendszerű vonalak felszámolását, melyeket várhatóan nem építenek át kétvágányúra. A vonal ezután még hat évet maradt üzemben, 1977-ben ugyanis a második közúti híd (ma Bertalan híd) építési munkálatainak megkezdése miatt a forgalmat február 28-ával megszüntette. A közel 50 évig üzemelő Felső Tisza-parti villamos mentesítésére a DAKK Zrt. akkori szegedi jogelődje, a 10. sz. Volán Vállalat 22-es jelzéssel indított buszjáratot.
Somogyi utca, 3-as vonal
A Somogyi utca az utolsó évtizedekben végállomásként üzemelt, elsőként azonban, 1908. október 31-től, még csak áthaladt rajta a köztemetői vonal, amely a Széchenyi tér – Kelemen utca – Somogyi utca – Kálvária utca 3,9 km hosszú útvonalon érte el a Belvárosi temetőt. A villamosok 1913. június 29-től a Népkert (újszegedi liget) – Zsidó temető bejárat (ma Belvárosi temető II. kapu) között közlekedtek, áthaladva az utcán.
1951. január 22-től a 7-es vonal is a Somogyi utcában terminált. Még ebben az évben átépítették a vágányokat, lehetővé téve a pótkocsis villamosok közlekedését. Ekkor szűnt meg a vágánykapcsolat a Kelemen utcai fővonallal. A 7-es vonal csúcsidőn kívül nem használt kocsijait az egyetem épülete mellett tárolták.
A 7-es vonal belső végállomását 1963-ban helyezték át az I. Kórház elé.
2002-ben a város felújíttatta a Tisza Lajos körutat, ekkor a 3-as vonalat összevonták a 4-essel, így a Dugonics tér és Tarján között közös szakaszon járnak. A Somogyi utcai vágányok ezzel feleslegessé váltak, ezeket az utca és a Dugonics tér 2013-as felújításáig parkolóként használták, majd elbontották.
Egyedül egy rövid szakaszon van sín a mai napig, a 7-es megálló kávézó-villamos alatt.
Vörösmarty utca, Stefánia, 4-es vonal
A Stefánián villamos először 1908. november 5-től járt, a szakaszt a Közvágóhíd (ma Szalámigyár) – Gedó mulató (ma Deák Ferenc Gimnázium) között közlekedő, 1943-tól 4-esre számozott vonal használta. A sínek a következőképp futottak: a Széchenyi téren, a bíróság sarkánál – ahol megálló is volt – kiágaztak a fővonalból a Tisza felé, majd a mai Vörösmarty u. – Stefánia körforgalomnál áttértek a sétány szélére. Itt, a Kass Szálló előtt volt a következő megállója az egyébként egyvágányú vonalnak, legközelebb pedig már a Pénzügyi Igazgatóságnál (a mai Glattfelder Gyula téren) állt meg, ahonnan már a mai 3-as és 4-es megy Tarján felé.
Egészen 1972-ig közlekedtek erre villamosok, amikor is a Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának álláspontja szerint a 4-es vonal belvárosi forgalmát a kiskörútra kell terelni. Ennek egyik megjelölt oka, hogy a nagyobb és gyorsabb villamosok a Tanácsköztársaság útján (ma Stefánia sétány) zavarják a gyalogosforgalmat, logikusabb így a vonalat a körútra terelni.
A szakaszon a forgalom 1972. június 11-ével szűnt meg. A vágányokat még az év augusztusában elbontották.
Híd utca, Közúti híd, Erzsébet liget, 5-ös vonal
Újszegedre két, egymástól útvonalban és korban eltérő villamos is járt. Előbbi az 1909-es megnyitástól az első világháború végéig járt, utóbbi pedig a Belvárosi híd újjáépítését követően indult, majd 1967-ben megszüntetett vonal.
Az első újszegedi vonal a többihez képest valamivel később indult el, ennek oka a híd elhúzódó vizsgálata volt. Az első villamosok 1909. július 1-én szállítottak utasokat az 1,6 km hosszú, egyvágányú, kitérős vonalon. A 10 percenként közlekedő kocsik a következő helyeken álltak meg: Széchenyi tér – Kállay Albert (ma Híd) utca sarka – Tisza-híd jobb hídfője – Tisza-híd bal hídfője – Torontál tér – Újszegedi Vigadó – Újszeged. A vonalon komolyan szabályozták a kocsik sebességét is, ehhez mérten a Széchenyi tér és a híd között 14, a hídon 12, Újszegeden pedig 24 km/h volt a korlátozás.
A hídvám alól még a villamoson utazók sem mentesültek, azonban 50%-os kedvezményt kaptak, így egy villamosjegy, vámmal, 16 fillér volt 1909-ben.
Az első világháború végén a Szerb-Horvát-Szlovén és a velük szövetséges francia csapatok elfoglalták Újszegedet, így a vonalon 1919. november 17-ével megszűnt a forgalom. A franciák parancsnokának rendelkezésére a vágányokat elbontották, a hidat pedig drótkerítéssel zárták el.
A háború után a forgalom nem indulhatott újra, mivel ahhoz a híd megerősítése vált szükségessé, amire nem volt fedezet. 1926-ban végleg lemondtak az újraindításról, és a ligetben is felszedték a megmaradt vágányokat.
Az 5-ös vonal megmentője végül érdekes iróniával maga a híd 1944-es felrobbantása, vagyis inkább annak a három évvel későbbi újraépítése volt.
A hidat a második világháborúban, 1944. szeptember 7-én légitámadás érte, majd október 9-én a menekülő német csapatok felrobbantották. A roncsokat csak másfél évvel később, 1946 tavaszán vitték el, az új hidat pedig egy évvel rá kezdték el építeni. A Rákosi Mátyásról elnevezett átkelőt végül 1948. november 21-én, egy hónappal a kitűzött dátum előtt adták át nagyszabású ünnepség kereteiben, ekkor már kiépített villamos infrastruktúrával.
Az újszegedi vonal a következőképp módosult 1948-ra: a híd után a liget szélén a Népkert sorig közlekedtek a kocsik, majd 1949. május 14-től tovább is jártak a Temesvári körúton egészen a gyermekklinikáig a körút és a Csanádi utca sarkán. Az új, mindössze 2,5 km hosszúságú vonal hamar a város második legforgalmasabbja lett.
Az eredeti tervekben szerepelt a vonal meghosszabbítása is Újszeged vasútállomásig, ám ezt végül elvetették az alacsonynak mutatkozó igények, valamint az állomás már meglévő közelsége miatt.
Kiskörút déli szakasza, Átrakó pu., 6-os vonal
Azt szinte minden valamire való szegedi tudja, hogy járt 5-ös villamos Újszegedre és 7-es Dorozsmára, de a 6-os útvonalát csak kevesen ismerik.
A vonal kiépítésére egyszerű ok volt: a Szegedi Kisvasút szerelvényei hangosan csattogtak végig a klinikák előtt a Tisza parton a Roosevelt térig, ahol akkoriban piac volt, ezért ott a forgalmat be akarták zárni, a vasút szegedi végállomását pedig a kintebb, a mai Tisza teherpályaudvarra áthelyezni.
A kisvasút Roosevelt tér és Átrakó pu. (ma Tisza teherpu.) közötti 2 km-es szakaszát 1950. május 14-étől hivatalosan is megszüntették.
A forgalom az átrakói villamos-vonalszakaszon 1950. március 1-én indult meg. Eleinte a 3-as vonalat hosszabbították meg, így közvetlen kapcsolat volt a Belvárosi temető és az Átrakó pu. között. Utóbbira csak a kisvasút érkező és induló vonataihoz járt ki villamos.
Az új szakasz (nem tartalmazva a 3-as vonalikat) megállói a következők voltak: Dugonics tér – Klebelsberg (ma Aradi vértanúk) tér – Gyermekklinika – Tisza pu. bejáró – Fővámhivatal – Paprika beváltó – Átrakó pu.
A vonalon 1965 novemberében forgalomszámlálást végeztek, majd az alacsony kihasználtságra hivatkozva azt 1966. május 22-én felszámolták és a vágányokat felszedték. További ok volt a megszüntetésre a Lenin (ma Tisza Lajos) körút ekkoriban kezdődő teljes körű felújítása is, valamint az, hogy teherforgalom sem volt már a szakaszon.
Marx tér, Boros József utca, 6-os és 7-es vonal
Mivel a 6-os vonali utasok többsége csak a Dugonics tér és Belvárosi temető között utazott, 1951-ben a következők szerint szétbontották a vonalat: a 3-as megmaradt eredetiben, a Somogyi utcából indult, 6-os számmal pedig 3,5 km-en új viszonylat indult az év elején újraépített, eredetileg 1931-es, Boros József utcai vágányok felhasználásával a Marx tér és Átrakó pu. között.
A Boros József utcán 1951. december 20-tól a 7-es vonal is járt.
Egy héten át létezett 8-as villamos is, mely a Boros József utcán a Marx tér és a Kálvária tér közlekedett sűrítőjáratként 1952-ben.
A Boros József utcai vágányt 1973-ban, a 7-es vonal Kálvária térig való rövidítése után szedték fel.
Dorozsmai út, 7-es vonal
A kiskundorozsmaiak már a 10-es évektől szerettek volna villamost községük és Szeged között, erre azonban több, mint négy évtized után került csak sor.
Eredetileg a vonalat Rókus pályaudvartól akarták kivezetni a fővonalból, hogy a Dorozsmai úton érje el a Fő teret, ám ezt később a villamos és a csabai vasútvonal költséges keresztezése (a mai Izabella felüljáróval párhuzamosan kellett volna a villamost is átvezetni a vasút felett) miatt módosították a 3-as vonal meghosszabbítására. Egy 1949-ben kelt műszaki leírás tanúsága szerint a vonalat eredetileg aluljáróban vezették volna át a pesti vasút alatt, ez azonban hasonlóan anyagi akadályokba ütközött. Egyes feltételezések szerint ha ez valóban megvalósul, a vonal a mai napig üzemelne.
A közel 8 km-es 7-es vonal átadására 1950. december 20-án, Sztálin születésnapjára való felajánlásként került sor.
A szakasz megállói: Rabtemető (később Postás sporttelep, a mai Fonógyári út végállomás utáni volt megálló) – Lemezgyár – Dorozsma állomás – Dorozsma állomási kitérő – Dorozsmai út 82. – Tisztviselő telep – Zsilip – Eszes malom – István utca – Dorozsma.
A 7-es vonalat a 70-es években fokozatosan sorvasztották el, majd az alacsony utasszámra hivatkozva 1977. június 30-ával megszüntették. Ekkor már csak Előregyártó telep (a megálló nagyjából a mai Kollégiumi út sarkán volt) és Kiskundorozsma között közlekedtek a szerelvények, melyek helyét buszok vették át.
A szegedi villamosvonal-hálózata 1963-ban még több, mint 30 km volt, míg mára épphogy eléri a 17-et, beleszámolva a Rókusi körúti vonalat is, amely 2012. előtt nem volt. Mindent összeadva Szegeden nagyjából 14 km villamosvonal létezett valaha, ami mára már eltűnt.
Rengeteg vadregényes környéken kanyargott a városban villamos a 20. században, kár, hogy ennek jelentős része mára eltűnt, azonban még így is büszkélkedhetünk az ország második legnagyobb hálózatával.
UPDATE: Olvasónk, Uherkovich Péter időközben jelezte kommentben (köszi!), hogy kimaradt egy vonalszakasz:
Kölcsey utca, Kárász utca, Dugonics tér, Jókai utca, 1-es vonal
Szeged közösségi közlekedése 1857. március 1-én omnibuszok formájában indult a mai Nagyállomás és a belvárosi fogadók között. Ugyanezen a szakaszon, csak már folytatólagosan egészen a mai Rókusi pályaudvarig indult meg előbb 1884-ben a lóvasút, majd 1908. október 1-én a villamosforgalom.
A villamosok a lóvasút egykori vágányait használva indultak el, ezért a ma szokatlannak tűnő vonalvezetés, mely a következő volt: a kocsik a Széchenyi teret elhagyva előbb a Kelemen utcán haladtak, majd rákanyarodtak a Kölcsey utcára, onnan a Kárászra, majd a Dugonics és Árpád téren keresztül elérve a Jókai utcát a Gizella téren (ma Aradi vértanúk tere) tértek vissza a ma ismeretes vonalba a Boldogasszony sugárút felé.
1926. június 20-án a m. kir. kereskedelemügyi miniszter rendelete alapján a fővonalon közigazgatási bejárást tartottak, ami után rendeletben kiadták a Kölcsey u. – Kárász u. – Dugonics tér – Jókai utca szakasz megszüntetését, és a forgalom Kelemen u. – Zrínyi utcára való áthelyezését. Ennek több oka is volt: egyrészt a vágányok elhasználódtak, hiszen azon már a lóvasút korában is volt forgalom, másrészt a lakók is panaszolták a hangos villamoskocsikat a Kárász utcán.
Az új szakaszon a forgalom 1927. május 7-ével indult meg.