1896 szeptemberében olyan monumentális épületeket adtak át egymás után Szegeden, mint a Közművelődési palota vagy az Anna-fürdő. Ennek apropóján foglaljuk össze terjedelmes cikkünkben, hogy mik is épültek városunkban a millenniumnak köszönhetően. Szobrok, paloták és számtalan iskola a századfordulóról.
Alapvetően számos forrásra tudunk hivatkozni, amikor ezeket a régi témákkal foglalkozó cikkeket készítjük. Az egyik ilyen a korabeli sajtó, ez azonban jelen esetben zsákutcát jelent, mert bár két lap is létezett már ekkor – a Szegedi Híradó és a Szegedi Napló – az ezeket digitalizáló Arcanum adatbázisban előbbiben egyáltalán nem található meg az 1896-os év, utóbbiban pedig csak októbertől. Így csak részleteket ismerünk ezen lapokból, teljességében nem tudjuk, milyen beszámolót írtak a kor újságírói az átadókról.
Óriás kiállítás Budapesten
Azt azonban az országos, elsősorban fővárosi eseményeket taglaló leírásokból tudjuk, hogy nagyjából hogyan is zajlott ez az igencsak fontos év. 1896-ban ünnepeltük ugyanis a honfoglalás ezredik (pontosabban ezeregyedik) évfordulóját. A kor történészei ekkor már tudták, hogy a honfoglaló törzsek 895 táján telepedtek le a Kárpát-medence alföldi területein, és ehhez igazodva a nagy országos ünnepségsorozatot is 1895-re időzítették, de ezt végül eltolták, mert nem készültek volna el a nagyszabású építkezések időre.
1895. december 31-én éjfélkor Magyarország egész területén egyszerre megkondultak a harangok, s megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság állama fönnállásának évfordulóját köszöntötte. A viszontagságokkal teli, véráldozatokban és alkotómunkában gazdag évezred büszkeséggel töltötte el a nemzetet, visszaemlékezések szerint ekkorra elcsitultak a pártpolitikai és társadalmi küzdelmek is, csak a nemzetiségiek vezetői tiltakoztak a magyar egyeduralom megnyilatkozása ellen.
A budapesti ünnepségeket 1896. május 2-án nyitották meg többek között I. Ferenc József király, Erzsébet királyné, Gizella főhercegnő és férje Lipót herceg, Mária Valéria főhercegnő és férje Ferenc Szalvátor főherceg részvételével. Az 1885-ös országos kiállításra felhúzott, majd 1947-ben lebontott Iparcsarnok előtt álló ünnepi sátorban először Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, majd a király mondott beszédet. Egy félreértés következtében történt, hogy a zenekar, a harangok és az ágyúk korábban szólaltak meg, nem a király beszédének végén. A zenekar a hatalmas éljenzésre azt hitte, vége van a beszédeknek és rázendített a Himnuszra, ami jel volt az ágyúk és harangok számára is.
A millenniumi ünnepségre olyan, ma is meghatározó épületek készültek el a fővárosban, mint a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Ferencz József (ma Szabadság) híd, de ekkor tették le a Budai Várpalota alapjait és üzemelték be a Millenniumi Földalatti Vasutat is, azaz a mai M1-es metrót. Ez egyébként azért jár a belváros és a Városliget között, mert az utóbbi helyszínen megrendezett ünnepségekre építették, hogy szállítsa a rengeteg érdeklődőt.
Tűzijáték és kivilágítás
A Szegeden is nagyszabásúra tervezett millenniumi ünnepség előkészületeit némileg megzavarta az a Budapestről érkezett távirat, amely Babó Emil független képviselőt hamis játékkal vádolta meg az ottani kaszinóban. A szegedi képviselő lemondott közéleti szerepéről, mandátumáról, és csakhamar véglegesen elköltözött a városból.
Az ezeréves államiság ünnepére a város vezetői évek óta készültek, a város által rendezett ünnepségek részletes programja 1896. május 3-án jelent meg. A város a nevezetes évfordulót díszközgyűlés rendezésével, a városi közérdekű létesítmények fejlesztésével is ünnepelni kívánta. Ezek között egyik jellegzetes akció volt a tanyai iskolahálózat teljes kiépítésének terve.
Augusztus 19-én a Budapesti Hirlap közölte a részletes programot: „Szombaton 6-án szombaton reggeli fél 6 órától 7 óráig a hadsereg és a honvédség zenekarai ébresztővel járják be a várost. A lakosság a házakat, a hatóság a középületeket föllobogózza. A miniszterek és a fővárosi hatóság küldöttei, valamint a meghívott vendégek délelőtt 9 és 10 óra között érkeznek külön vonaton Szeged feldiszitett pályaudvarába, ahol a hatóság és a törvényhatóság tagjai várják és üdvözlik őket. A városházán a kormány tagjai előtt tisztelegnek: Szeged törvényhatósága, a Csanádi püspök, a kir. ítélőtábla, a törvényszék s a járásbíróság. Csongrádmegye és Hódmezővásárhely küldöttségei. A római kath. papság s az összestöbbi hitközségek. A kereskedelmi miniszter hatósága alá tartozó hatóságok és hivatalok. A kamarák. A pénzügyminiszter hatósága alá tartozó hatóságok és hivatalok.
A tisztelgések után következik az új intézeteknek és intézményeknek a fölavatása. A közművelődési palotát avatják föl először, a mely épület a Stefánia-sétányon áll, a Somogyi-könyvtár és a városi muzeum számára 250 ezer forint költséggel. A vasutasok intemátusa következik azután sorra, a mely épületben a vasúti tisztviselők gyermekeit szegedi iskoláztatásuk alatt nevelik és táplálják. Az állami fa- és fémipari szakiskola uj palotáját avatja föl harmadikul a kereskedelmi miniszter. A városi uj gőzfürdő, mely 300.000 forintba került, negyedik lesz az intézmények között, melyeket ez alkalommal avatnak föl. Az ügyvédi kamara uj épületében a zárókövet helyezik el, s a kereskedelmi s iparkamara széképületeinek alapkövét teszik le. Végül délután lakomát ad a város, este pedig tűzijáték és kivilágítás lesz.”
Későbbi beszámolókból tudjuk, hogy a hosszan tartó eseménysorozat után a Tisza Szállóban három órakor került sor az ebédre. A lakomán tizenhat fogást tálaltak fel a fáradt elöljáróságoknak. „A menü pazarul gazdag volt és a Kass-konyha messzire híres renoméjához méltó. Urbán Lajos zenekara játszott szépen a karzaton.” Az ünnepi napot este tűzijáték zárta, a város pedig díszkivilágításban pompázott. „A Széchenyi tér palotái közül legérdekesebb volt a városháza, mely szinte be volt hálózva lánggirlandokkal. (…) Az épület homlokának a közepére volt tűzve a gázlángból való magyar korona és címer, alatta messzire elragyogott ez a fölírás: 896 Éljen 1896.”
A millennium tizenhat szegedi monumentuma
A nem hivatalos feljegyzések és visszaemlékezések szerint Szegeden összesen tizenhárom intézményt emeltek a millennium alkalmával, azokat azonban nem mind 1896-ban adták át. Volt néhány szobor is, mi így összesen tizenhat építményt számoltunk. Az első már 1894-ben elkészült, az utolsók pedig a XX. század első éveiben. Ezek ugyanakkor nem hivatalos információk, de hosszas kutatómunkám van benne, így nagyjából biztos vagyok benne, hogy ezeket az épületeket ha nem is mind a nagy millenniumi ünnepség keretében vették át a városatyák, de azért kötődnek az ezerév eszményéhez. Egy általam megkérdezett szegedi idegenvezető idézte fel, hogy már abban az időszakban is szívesen ráfogták épületekre, szobrokra, hogy az valamilyen országos évfordulóra készült.
A következőkben ezen épületeket és szobrokat mutatjuk be, hogy átfogóbb képet kaphassunk arról, pontosan mit is köszönhet Szeged a nagy ezeréves építkezéseknek.
MÁV üzletvezetőség
Helyszín: Tisza Lajos körút 30. (Anna-kút)
Tervezte: Pfaff Ferenc
Stílus: neoreneszánsz
Lakhatási engedélyt kapott: 1894. július 14.
A javarészt eklektikus palotákból álló millenniumi épületek közül ugyanúgy tűnik ki a Pfaff-tervezte palota, mint az Anna-kút környezetéből. Sokáig kérdés nélkül dominálta a csomópontot, ebben az 1970-es években kapott egyedül versenytársat az új postapalota személyében. A grandiózus üvegház a körút túloldalán magasodik, és bár szerkezetileg valamelyest a MÁV igazgatóságának teteje fölé emelkedik, utóbbi csúcsdísze, egy bádog kilátónak köszönhetően megnyeri a magassági csatát.
A telket, melyen a neoreneszánsz palotaépület áll, még az 1879-es árvíz után jelölték ki. Határait a Tisza Lajos körút, a Budai országút (ma Vörösmarty utca, ami ugye a Kossuth Lajos sugárút belvárosi folytatása), a Fekete Sas és a Pallavicini utcák adták, melyek közül egyedül előbbinek nem változott semennyire sem a neve. A Budai országút a mai Vörösmarty utca, a Pallavicini utca pedig Kiss Ernő nevét viseli napjainkban, de még a Fekete Sas is Feketesas lett. A területet a városi építései alap számára tartották fent, és egészen 1893-ig, mikor is a MÁV beadta kérelmét a városhoz, hogy ide építse új üzletigazgatóságát, egy tér volt itt, mely a Ferenc tér névre hallgatott.
Ekkoriban nem volt meglepő, hogy a MÁV ilyen nagy épületet épít Szegeden, hiszen jóformán az ország közepén voltunk, és a város kiemelkedő szerepet töltött be a vasút életében is. Olyannyira, hogy Baross Gábor 1887-ben a szabadkai üzletveztőséget Szegedre helyezte, azután egy évvel, hogy a Vasúti Központi Leszámoló Hivatal is a városba telepedett. Ezek az Anna-kúti épület megépültéig a Széchenyi téri Zsótér házban voltak, ahol a vasút összesen 42 helyiséget bérelt.
Amikor benyújtották a kérelmet, már benne voltak Pfaff Ferenc tervei is. Pfaff volt az a híres építész, aki az ország legtöbb nagyvárosának vasútállomását tervezte. Lényegében ahol nem szabványtervek szerint építkeztek (ilyenek voltak a kisebb városok/falvak állomásai és raktárak), vagy húztak fel valami nagyobb volumenűt, mint a fővárosi állomások, ott Pfaff tervezhette meg az indóházat. Ő élt is a lehetőséggel, a keze munkáját dicsérik az aradi, a ceglédi, a pécsi, a szegedi, a nyíregyházi és a miskolci pályaudvarok tervei is, de lista itt bőven nem áll meg.
A neoreneszánsz stílusban megálmodott, eredetileg csak kétemeletes Anna-kúti épületet kevesebb, mint egy év alatt építették fel, 1894. július 14-én már meg is kapta lakhatási engedélyét. Amit viszont egészen elképesztő lehet hallani, hogy
1943-ban úgy építettek hozzá egy újabb emeletet, hogy a tetőt nem elbontották, hanem egyszerűen megemelték.
Az épületet eztán 1964-ben újították fel. Erről a Délmagyarországnak egy olvasójuk a következőket írta: „Kívül-belül renoválják, csinosítják a szegedi MÁV igazgatóság épületét. A tatarozás nagy felfordulást okoz, de a nehézségeket minden dolgozó örömmel vállalja, mert javulnak munkakörülményeink. A jelenlegi ütemterv szerint a munkát 1964. augusztus hó 31-ig fejezi be a vállalat, amely akkor szerezne igazi örömet az igazgatóság dolgozóinak, de talán még a városnak is, ha a határidőt egy hónappal meg tudná rövidíteni és a szabadtéri játékok idejének megkezdésére befejezik az épület felújítását.”
Szőregi csata emlékműve
Helyszín: Aradi vértanúk tere
Tervezte: Köllő Miklós
Stílus: eklektikus
Avatták: 1896. augusztus 6.
1896-ban számos, ma is ikonikus szegedi látnivalót emeltek, melyek közül ötöt szeptember 6-án, egyet, a szőregi csata emlékoszlopát pedig augusztus 6-án adtak át a közönségnek. Utóbbi esetében a megvalósultnál jóval monumentálisabb elképzelések a pénzszűke kényszere miatt korlátozódtak az Köllő Miklós által alkotott ágyúgolyóba kapaszkodó turulmadárra, amely a legyőzhetetlen nemzeti akaratot jelképezi.
A megvalósítás támogatására gyűjtést szerveztek, ami kapcsán a szükséges pénznek kb. a fele gyűlt össze, a többit a városnak kellett volna pótolni. Az ez időben készülő Klauzál téri Kossuth-szobor miatt azonban erre nemigen maradt pénz, és emiatt az alkotóval kezdtek alkudozásba.
Az 1849. augusztus 5. napján történt csata negyvenhetedik évfordulójára elkészült emlékművet színpompás felvonulással kísérve, az életben lévő negyvennyolcas honvédek jelenlétében avatta Fluck Ferenc, a városi szoborbizottság elnöke.
A szoborról jelenleg – így állításának 125. évfordulóján is – hiányzik a turul, azt ugyanis ismeretlenek megrongálták. Erről ide kattintva olvashatnak.
Szentháromság-szobor
Helyszín: Dóm tér
Tervezte: Köllő Miklós
Stílus: neobarokk
Avatták: 1896. szeptember 6.
Az 1873-ban lebontott Széchenyi téri Szentháromság-szobor helyett az 1896. szeptember 6-án tartott ünnepségkor elsőként szentelte föl Dessewffy Sándor csanádi püspök. Eredetileg a Dömötör-templom előtt állt, és csak tíz évvel a Dóm átadása után, 1940-ben helyezték át mai helyére.
Stílusával az akkor még megvolt barokk Dömötör-templomhoz igazodott. A homokkőből készült szoborcsoportot terméskő alapzatra állított, tagolt posztamensre (oszlop) helyezték. A posztamens alsó részén, az oszlopszékekkel erősített sarkokon voluták (spirál alakban haladó görbe vonal, amellyel azokat a tagokat formálják, melyeket teherhordásra alkalmaznak és melyeknek külső formáiban a nyomást és az elasztikus ellenállást akarják kifejezni) láthatók, közöttük szegmentívű párkány alatt domborművekkel. Felső részén dekoratív mintaként a római számokkal írt állítási évszám, fölötte triglifek (oszlopsíkból kiemelkedő díszítőelem). A posztamensen két ülő alak az Atyát és a Fiút ábrázolja, közöttük kereszten galamb képében a Szentlélek.
A ma látható szobor nem az eredeti, hanem annak 2000-ben állított másolata. Az eredeti hányatott sorsú, története ide kattintva olvasható.
Közművelődési Palota
Helyszín: Móra Ferenc park
Tervezte: Láng Adolf, Steinhardt Antal
Stílus: eklektikus
Avatták: 1896. szeptember 6.
Mai neve: Móra Ferenc Múzeum
Azon elv alapján, miszerint csak az a közgyűjtemény tud megfelelni rendeltetésének, amely a maga portáján lakik, a városvezetés 1893-ban elhatározta, hogy a Somogyi-könyvtár, a Városi Múzeum, valamint a Dugonics Társaság elhelyezésére alkalmas kultúrpalotát emeltet. Az ezredéves ünnepély momentumát magán viselő, díszes, kőburkolatos épület megtervezésére 1894-ben pályázatot hirdettek, melyre kilenc pályamű érkezett. Az „Artibus” jeligés terv budapesti készítői kaptak megbízást a részlettervek kidolgozására, valamint az 1895-ben megkezdett építés művezetésére. A kivitelezést Szilágyi János és Przybilla Gyula irányította.
Az intézetek otthonra találásának munkáját Reizner János végezte. Az örök időkre a város elidegeníthetetlen tulajdonává lett Somogyi-könyvtár igazgatása mellett az ő nevéhez fűződik a múzeum megalapítása a legrégibb osztályok fölállításával. 1897-ben költözött be átmeneti szállásáról, egy bérlakásból a Somogyi-könyvtár az emeletre, az olvasóterem és a múzeum a magasföldszintre. Munkácsy Honfoglalás című pannójának idevásárolt színvázlatát a díszteremben helyezték el.
„A nagy teremben, mely a Somogyi-könyvtár olvasóterméül fog szolgálni, négy hosszú asztalon voltak a könyvtár legértékesebb könyvei: százados művek, nyitottan, régi ujságok, hittudományi művek, Szeged sajtója az első laptól az utolsóig, a mostani ujságokig. Raizner (sic!) János azzal a szeretettel magyarázgatott, amivel ezt az érdekes kiállítást rendezte”– írta a Szegedi Napló másnapi vezércikkében.
Csakhogy hamar kiderült, hogy a csupa ablak, magas díszpalotát nagyon nehéz berendezni. Az a felbecsülhetetlen adottság, miszerint a korabeli Magyarországnak nem volt több, a Somogyihoz hasonló, gazdag vidéki közkönyvtára, amely minden megszorítás nélkül mindenki számára nyitva állott, magával hozta, hogy a múzeummal együtt az 1920-as évek végére kinőtték az épületet. Minden hely elfogyott, zsúfolt lett, ami az áttekinthetőség rovására vált, és lassan a fejlesztés lehetetlenségét idézte elő.
A palota sajátossága a főhomlokzat monumentalitását megtörő csekély mélység,
ugyanis a 80 méter széles épület keskenyebbik oldala mindössze 18 méter. Az épület bővítésére 1954-ben, Nagyfalusy Antal tervei alapján került sor, eredetileg ugyanis nem volt 80 méter széles, csak 60.
Első ütemben a palotát hosszában nyújtották meg mindkét irányban, majd a hátsó homlokzathoz U-alak két száraként elhelyezkedő szárnyakat szántak csatlakoztatni, melyet a várromhoz háromíves nyílású kapu kötött volna ívsoros, vakárkádos kerítésfal kíséretében. Ezen nagyszabású tervből csak az első ütem valósult meg az eredeti stílus megtartásával, a múzeum hátsó bővítése sajnos nem jött létre. Ha ez sikerült volna, a múzeum most egy jóval tekintélyesebb, tágasabb intézmény lehetne még több és nagyobb kiállítótérrel.
1984-ben a Somogyi könyvtár új épületbe költözött, azóta egyedül az 1950 óta Móra Ferenc nevét viselő múzeumnak ad otthont az épület.
MÁV nevelő- és tápintézet
Helyszín: Boldogasszony sugárút 44.
Avatták: 1896. szeptember 6.
Mai neve: Szegedi Evangélikus Kollégium és Diákotthon
Mindössze két esztendővel a méretes Anna-kúti MÁV-épület után újabb házzal gazdagodott Szeged a vasútnak hála. Elbeszélések alapján a MÁV nevelő- és tápintézete ráadásul a város legnagyobb alapterületű épülete volt ekkoriban, kerülete közel háromszáz méter. A MÁV jogelődje, a Magyar Királyi Államvasutak azzal a céllal hozta létre szegedi intézetét, hogy nehéz sorsú dolgozóinak gyermekei megfelelő oktatásban és ellátásban részesüljenek, majd pedig az iskolapadból kikerülve a vasúttársaság jól képzett dolgozói állományát gyarapítsák.
„Van már az alsó városrésznek a történelmi nevezetességű Mátyás-templomon kívül más büszkesége is. Egy kívülről mutatós hatalmas épület ez, a vasuti internátus monumentális palotája, mely a Boldogasszony sugárút végében emelkedik. Az épület, mely kívülről is a város legdíszesebb épületei közé tartozik, belső berendezésére nézve olyan, hogy minden nagyítás nélkül állítható, az internátusok között eszményi szinvonalra emelkedett” –írta a Szegedi Napló.
Az országban a szegedi volt az első ilyen, a Magyar Királyi Államvasutak által alapított és fenntartott nevelési-oktatási intézmény, amelyet több is követett az idők folyamán. A cégből az idők folyamán Magyar Államvasutak lett, azonban az intézmények megmaradtak, sőt mindig is vonzó alternatívát jelentettek a fiataloknak.
1953-ban az intézeten belül létrejött az ország első vasutas középiskolája, a Vasútforgalmi Technikum, amely nem sokkal később, 1960-ban külön épületbe költözött és 1968-ban felvette a Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikum és Szakközépiskola nevet, majd egy újabb, 1993-as névváltozás után Gábor Dénes Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola néven működik tovább.
Miután a MÁV folyamatosan leépítette, majd meg is szüntette az intézmény támogatását, az idővel kénytelen volt általános diákotthonná alakulni, és így 2007-től középiskolások és egyetemisták is élnek itt.
Fa- és fémipari szakiskola
Helyszín: Mars tér 7.
Avatták: 1896. szeptember 6.
Mai neve: Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar „A” épület
Harmadikként a Mars téren avattak épületet. Ennek előzménye, hogy Szeged ipari fejlődése egyre több középfokú képzettséggel rendelkező műhelyvezetőt, műszaki tisztviselőt igényelt a XIX. század végére. E szükségletek kielégítésére létesült 1894-ben a Fa- és fémipari szakiskola, mely két évig bérházakban és rozoga gazdasági épületben működött, és csak 1896-ban költözött impozáns Mars téri épületébe.
Minthogy az országban felső ipariskolába törekvő tanulók tömeges jelentkezésével szemben az akkor létező három intézet (kettő Budapesten, egy Kassán) kevés volt, 1908-ban a szegedi iskolát Állami Felső Ipariskolává fejlesztették, a helyi érdekeltség kérésére azonban a faipari szakosztály 1911-től mint önálló faipari szakiskola megmaradt. A fa- és fémipari szakiskola utolsó évfolyamát az 1910/11. tanévben bocsátotta ki. A szakiskola fennállása óta fa- és fémipari szakosztályait 619 rendes tanuló látogatta, akik közül 259 kapott bizonyítványt.
Az épületbe az 1960-as években költözött egyetemi képzés, eleinte felsőfokú élelmiszeripari technikumként. Napjainkban az SZTE mérnöki karának főépülete.
Városi gőzfürdő
Helyszín: Tisza Lajos körút 24.
Tervezte: Láng Adolf, Steinhardt Antal
Stílus: eklektikus
Avatták: 1896. szeptember 6.
Mai neve: Anna fürdő
A nagy árvíz után Szegednek egyetlen, szűk és primitív felszereltségű gőz- és kádfürdője maradt. Ezért a közvélemény nyomására határozat született. „Városunkban úgy népességi, mint egyéb viszonyaiban jelentkező haladásban (…) kifejlődött s kielégítésre vágyó közszükségletek között jelenleg elsőrendű – immár tovább megoldatlanul nem hagyható – kérdést képez egy gőzfürdő létesítése.” A közgyűlés pályázatot írt ki, és megvásárolták a telkét, hogy a belügyminiszter által jóváhagyott 226 500 forint költségvetéssel hozzákezdhessenek a megvalósításhoz.
A beérkezett öt pályamű közül Czigler Győző műegyetemi tanár szakértésével a „Czímer” jeligéjűt választották ki jó közlekedést eredményező, optimális alaprajzi szervezését, előkelő fürdő jellegét, díszes homlokzatát, valamint megfelelő alapozását, világítását és szellőzését értékelve. Hátrányát a nehezen megoldható tető jelentette.
Már a tervek megküldésével egy időben módosítások váltak szükségessé, ugyanis a cél „a közegészségügyi, építészeti, styl s gyógyászati tekintetben megfelelő, egyszakaszos gőz-, kád- és tükörfürdő” maradt, mert a tervek „a város igényeit, valamint anyagi erejét messze túlszárnyaló gőzfürdőt” mutattak, külön női és férfi fürdőrésszel. Ezt elvetve egyetlen fürdő építését tudták csak vállalni, a szeparálást időbeosztással biztosítva.
Szeged városa a fürdő átadásakor egyúttal meghirdette annak bérbeadását hat évre. A bérlő működtetni tartozott a férfi és női gőzfürdőt ruházattal; a tükörfürdőt zuhannyal, ruházattal; az I. osztályú márvány, valamint a II. osztályú horgany kádfürdőt hidegvíz-gyógykezeléssel, pakolással, külön ledörzsöléssel. A 340 db komplett férfifürdőruha egyenként lepedőből, köpenyből, kötényből, törülközőből és frottírozó lapból állt; a 170 db női ruházat kötény helyett színes, hosszú inget és fejkendőt tartalmazott. Csöbröknek, vödröknek és tálaknak kellett a vendégek rendelkezésére állani. A bérlőnek továbbá muszáj volt orvost és fodrászt tartani, valamint tíz fő alapszemélyzetet férfi és női szolgákkal.
Ügyvédi Kamara székháza
Helyszín: Stefánia 7.
Tervezte: Zombory Lajos
Stílus: eklektikus
Avatták: 1896. szeptember 6.
A Szegedi Ügyvédi Kamarához a trianoni békediktátumot megelőzően a szegedin túl a kikindai és a nagybecskereki törvényszék kerülete tartozott. A századfordulón mintegy kétszázötven tagja volt, ebből városunkban hatvan működött.
A Bástya utcáról (ma Stefánia) a Deák Ferenc utcára átnyúló telket a város ajándékozta 1893-ban a kamarai segélyalapnak, melynek tőkéjére és a tagok kölcsönére alapozva 1895. február 20-án kötelezték magukat, hogy november végéig az akkori Bástya utca felől fölépítik székházukat. A Deák Ferenc utca felől ezt e rövid határidőig már nem vállalhatták, ezért arra a telekre csak a megvételi szándékot tartották fönn. A terveket az építészként is tevékenykedő Zombory Lajos festőművész készítette. Az építkezésre még áprilisban megkapták az engedélyt, de kikötötték, hogy a párkánymagasság megegyezzen a szomszédos Pfann-házéval (ebben van ma a színház jegyirodája és a környezetgazdálkodás belvárosi irodája).
Ezt az épületet adták át legutolsóként az öt aznap felavatott közül. És bár ez már szeptember 6-án volt, lakhatási engedélyt csak 1896. november 8-án kaptak, míg az épület két alagsori lakására csak 1897. április 24-én.
A második világháború után először a DISZ, majd a KISZ városi bizottsága vette birtokba a székházat. 1984–87 között az épületet a Magyar Rádió Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége, valamint Stúdiója számára alakították át. Körülbelül harminc év szünet után az országban ez volt az első új, vidéki rádióstúdió. Az elmúlt években új célt kerestek az épületnek, egy ideig úgy volt, hogy szerb nemzetiségi iskola lesz itt, de az végül a Kálvin téren valósul meg.
Iparkamara székháza
Helyszín: Vörösmarty utca 3.
Tervezte: Víg Albert
Stílus: eklektikus
Avatták: 1897
Mai neve: Mathias Corvinus Collegium szegedi központja, kialakítás alatt
A Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter által 1890-ben szervezett Kereskedelmi és Iparkamara első helyen állt a város közgazdasági érdekképviseletei között. A Kereskedelmi és Iparbank által induláskor rendelkezésre bocsátott épületből, ami a Klauzál tér 2. volt, költözött át a millennium évében elkezdett új székházába, mely Raichl J. Ferenc vezetésével épült föl. Raichl a későbbi szegedi szecessziós építészet egyik vezető alakja volt, ő tervezte például a Gróf palotát vagy a Ságvári épületét.
Az új, Vörösmarty utcai épületben kapott helyet rövid ideig az „iparmúzeumnak” nevezett árumintatár is, mely hamarosan a városi múzeumba került 1910 körüli megszűntéig. A proletárdiktatúra a kamarákat mint munkaadói jellegű érdekképviseleteket megszüntette, a szegedi kamara volt az egyetlen, amely a francia megszállás alatt folytatni tudta működését. Legfőbb tevékenysége ez időben a minden oldalról elzárt város ellátása volt élelmiszerrel, tüzelővel és kereskedelmi cikkekkel.
A trianoni békediktátum után át kellett szervezni, ugyanis háború előtti patriarchális fölépítése már nem volt alkalmas az újonnan támasztott igények kielégítésére. A változások bővítést tettek szükségessé,
ezt 1925-ben a főpárkányt feljebb emelve emeletráépítéssel oldották meg Ligeti Béla műépítész tervei szerint,
Schakman építőmester kivitelezésében. Ezen túlmenően 1926-ban a kamara megvásárolta a székház melletti kétemeletes épületet. Az átépített székházba az átszervezés teljes végrehajtása után az üléstermek és hivatalok, az új épületbe az árumintavásár és tisztviselői lakások kerültek.
1943-ban újabb bővítést és belső átalakítást hajtottak végre Stampay János vezetésével: toldalék emeletráépítést végeztek, módosították a földszinten lévő altiszti lakást és a tanácstermet. A második világháború után az épületben helyezték el az id. Jancsó Miklós egyetemi diákotthont. 1954-ben az Állami Nemzeti Színház tett belső változtatást, később a Hazafias Népfront és különböző társadalmi szervezetek székhelye lett. A hetvenes évek elejétől a Bartók Béla Művelődési Ház működött benne, alagsorában az Imperial Casinoval.
Az épületet 2018-ban kezdték el felújítani a Szegedi Tudós Akadémia részére, majd egy huszárvágással 2021 nyarára kiderült, hogy az egykori Bartók Béla Művelődési Ház épületében tehetséggondozó központot alakít ki a Mathias Corvinus Collegium.
Fölsőbb leányiskola
Helyszín: Tisza Lajos körút 6.
Tervezte: Baumgarten Sándor, Herczegh Zsigmond
Stílus: eklektikus
Avatták: 1898
Mai neve: Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium
„ÉPÜLT MDCCCXCVIII” – hirdeti ma is a Radnóti sarokhomlokzata, hogy a grandiózus eklektikus házat 1898-ban adták át. A millennium évében csak egy iskolát adtak át Szegeden, a következő években azonban számos, a mai belvárost meghatározó oktatási intézményt húztak fel. Azt nem tudni, hogy miért nem készült el minden, az azonban egészen biztos, hogy ezeket az intézményeket is az ezeréves eszmény kötötte össze. Öt év alatt öt nagy iskolaépületet adtak át a városban, és ezek a mai napig mind oktatási céllal működnek.
Tergina Gyula kir. tanfelügyelő és Lázár György kultúrtanácsnok kérésére a város ötvenezer forint hozzájárulásával, Erdélyi Mihály irányításával épült az iskola hatvan növendék befogadására szolgáló internátussal, tornacsarnokkal és udvari betegpavilonnal. A leányiskola itt mindössze négy évig működött, majd átköltözött a számára emelt új épületbe, a jelenlegi Tömörkény István Gimnáziumba. Ez a hely 1903-tól az állami főgimnáziumnak vált otthonává. Erre azért volt szükség, mert az ide járó lányak anyjai felháborodtak, hogy két fiúiskola (egyet ekkor terveztek még ide) fogja közre a leányiskolát. Ezen változás miatt könnyen össze is keverhető a két épület története, hiszen ha most rákeresünk, hogy Fölsőbb leányiskola Szeged, akkor egyenlő arányban kapunk régi képeket a Radnótiról és a Tömörkényről.
A főgimnázium az 1903/04. tanévben költözhetett be, s két év múlva fejeződött be az intézet fejlesztése a nyolcadik osztály megnyitásával. Tanulói csak kisebb részben szegediek, főként torontáliak, temesiek és bácskaiak voltak, az intézet egyike volt az ország legnépesebb gimnáziumainak.
Az otthonul kapott épületről hamarosan kitűnt, hogy eredetileg lányoknak készült: a folyosók fiúgyermekek számára szűkek, az udvara kicsi. Ezen segítendő, lebontották a két épületszárny szögfelezőjébe, az udvar közepére épített tornacsarnokot, s egy Dózsa utcai, pótlólag idecsatolt telek utcafrontjára építették föl az újat. A szűkösség a mai napig része az iskola életének.
1914-ben katonai tartalékkórháznak foglalták le, a tanintézet ismét vándorútra kelt. Trianon innen is elvitte a Délvidék ifjúságát, felére apasztva a tanulók létszámát. A főgimnázium rövid időre visszakapta épületét, de azt
1921–22-től a Kolozsvárról áttelepített Ferenc József Tudományegyetem használta tíz éven át.
A 25. évi jubileumát még mindig ideiglenes helyén ünneplő intézmény 1922-ben fölvette Klauzál Gábor nevét, s fokozatosan reálgimnáziummá szervezték át. 1932-ben térhetett vissza otthonába, melyet 1934-ben kívül és belül fölújítottak. A második világháború a három szegedi fiúgimnázium közül ezt károsította legkevésbé. 1950-ben vette fel Radnóti Miklós nevét. Nyolc évig gyakorló gimnázium is volt, ebben az időben kezdte máig tartó munkáját kiemelt, kísérleti iskolaként.
Tűzoltólaktanya és gazdasági telep
Helyszín: Szilágyi utca 7.
Tervezte: Tóth Mihály
Stílus: eklektikus romantikus jegyekkel
Avatták: 1899
Mai neve: Szegedi Mentőállomás
Az 1896 után felhúzott épületek között mindössze kettő van, ami nem iskolának épült, az iparkamara székháza és a híres tűzoltólaktanya. Utóbbi nemcsak, hogy az ország egyik leggyönyörűbbje, de még építésének oka is – hogyan is fogalmazzak – talán egy kicsit érdekes. A legtöbb nagy tűzoltóságot ugyanis városi tűzvészek után emelik, a szegedit azonban az árvíz utáni újjáépítés során építették meg.
Kováts József parancsnok nevéhez fűződik az annak idején igencsak modernnek számító tűzoltólaktanya megépítése. Ő szerezte be az első motoros fecskendőt, az első tolólétrát és hidrofort is. A csapatok színvonalának emelésével és a szilárd fegyelem meghonosításával az elsők sorába emelte a szegedi tűzoltóságot.
A tervezőmérnökként a város szolgálatában állott 1880–1918 között, terveinek megfelelően eredetileg két, külön működő udvart létesítettek: a tűzoltósági laktanyát és a gazdasági telepet. Az új laktanyát már 1898-ban birtokba vették a szegedi tűzoltók, felavatására azonban csak 1899 pünkösdhétfőjén került sor. Ami érdekes, hogy
már ekkoriban is ez az épület volt a mentőállomás is, de rendőrőrs is működött a telken,
mivel ebben az időben a tűzoltóság és a mentőszolgálat még nem különült el egymástól szervezetileg. A Kossuth sugárút felé néző épület volt a tűzoltók laktanyája, ahol egyszerre tizenkét tűzoltó teljesített szolgálatot. A Kossuth sugárútra néző oldalon kaptak helyet a gyorsan nyitható kapukkal ellátott garázsok, amelyekből szükség esetén bevetésre indulhattak a tűzoltójárművek.
A Kossuth utca és a Szilágyi utca sarkán álló saroképület a tűzoltólaktanya adminisztrációját végző hivatalnak, illetve a tűzoltófelszerelés karbantartását szolgáló műhelyeknek adott otthont. Ebben az épületben végezték a lovak patkolását is. A laktanya udvarán, az utcáról nem látható telekrészen volt az ún. gazdasági udvar. Az udvaron istállók és takarmánytároló épületek álltak, itt voltak a tűzoltószolgálatot nem teljesítő kocsisok szolgálati lakásai és egy rendőrőrs is. Az udvaron állt az a gyakorlótorony is, amelyen a tűzoltók a bevetéseket gyakorolhatták.
Polgári fiúiskola
Helyszín: Boldogasszony sugárút 6.
Tervezte: Baumgarten Sándor, Wälder Gyula
Stílus: eklektikus
Avatták: 1900
Mai neve: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar főépülete
A Radnótival ellentétben az eredetileg polgári fiúiskolának épült Boldogasszony sugárúti épületből végleg egyetemi épület lett. Története egészen 1873-ig nyúlik vissza, ekkor nyitották meg az Oskola utcai kegyesrendi gimnázium épületében az Államilag Segélyezett Első Polgári Fiúiskolát. A következő tanévben átkerült a főreáliskola új épületébe (ez ma az egyetem központi épülete, rektori hivatala) Szeged II. kerületi polgári fiúiskola néven. 1893-ban már 12 osztályban több mint ötszáz gyermek tanult, ezért szükségessé vált az iskola megosztása. 1894-ben a rókusi iskolában nyílt meg 271 tanulóval a második polgári fiúiskola, amely az 1898. évi államosítása után a Szeged III. kerületi magy. kir. áll. polgári fiúiskola nevet kapta.
A Boldogasszony sugárút 6. sz. alatt építették fel az új iskolát Baranyai Gyula, a neves polgári iskolai tankönyvszerző igazgatása alatt. A tanulólétszám további rohamos emelkedése indokolta ennek az iskolatípusnak a szükségességét. Az első világháború alatt az iskola a kegyesrendiek főgimnáziumában délutáni oktatás keretében működött, mert épületét már 1914 novemberében katonai kórháznak rendezték be. A kórház kiköltözése után, 1918-ban előbb az átvonuló német, majd a francia csapatok, később a magyar nemzeti hadsereg két százada szállásául szolgált.
1928-ban ebbe az épületbe került az 1873-ban Budapesten alapított, gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter által a decentralizáció jegyében városunkba költöztetett, s ettől kezdve Szegedi M. Kir. Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola. Az egyetemi kert felé tűzfalakat mutató, U-alakú épületet az 1927–29 között emelt internátussal tették zárt udvarúvá, egyben az egyetemi kert felé esztétikus homlokzatot adtak. A főépületben is folyó átalakítási és bővítési munkák ellenére jóval kevesebb hely állt a főiskola rendelkezésére, mint eredeti helyén. Sok küzdelem, áldozat és vita árán ugyan, de „a polgári iskolai tanárképzőben Szeged az egyetem mellett egy második nagy főiskolát nyert, amely nagyszámú hallgatóságot és kiváló tanári karával további intelligenciát vitt a Tisza-parti metropolisba”, mondta egyszer Klebelsberg. A főiskola országos vonzáskörrel rendelkezett, mert ez az egységesített intézmény képezett egyedül polgári iskolai tanárokat.
1935-ben az addig egyemeletes épület Hidasi Lajos tervezésében emeletráépítést kapott. 1952-ben három mellékszárnyban kisebb átalakításokat végeztek a változó területigények kielégítése érdekében, az udvar felől beüvegezett függőfolyosó építésével. 1947-től Pedagógiai Főiskola, 1962-től Tanárképző Főiskola néven működött, Juhász Gyula nevét 1973-ban, alapításának centenáriumán vette fel.
Városi árvaház bővítése
Helyszín: Londoni körút 15.
Tervezte: Kótay Pál, Víg Albert
Stílus: eklektikus
Lakhatási engedélyt kapott: 1901. február 25.
Mai neve: Bevándorlási és Állampolgári Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóság
A régi városi árvaház története különösen izgalmas, már-már thrillerbe illő, ugyanis itt a XIX. század elején még temető volt. A város akkori vezetése a régi katonatemetőt 1872 júliusában ingyen engedte át árvaház építésére. 1873 augusztusában már a berendezés és fölszerelés volt napirenden, szeptemberben a „harminc darab nyoszoját vasból készitve” Zombory István vasbútor raktárából szállították. Az árvaházat november elsején ünnepélyesen nyitották meg, addig 15 fiú és 5 leány kapott benne elhelyezést.
Ami már inkább köthető a millenniumi építkezésekhez, bár ez nem volt közte a legmonumentálisabbaknak, az a régi épületet a körút felől teljesen új szárnnyal való bővítése. Az építési engedélyt Szeged szab. kir. polgármestere 1896. április 23-án kérte és 24-én kapta meg. Az épületre 1901. február 25-én adtak lakhatási engedélyt.
A régi árvaház Londoni körúti kertjének helyére, a régi épülethez derékszögben csatlakozó új szárny épült. A csatlakozásnál a régi épület tűzfalát az újjal harmonizáló vakablakokkal látták el. Igen különös a két épületszárny találkozása és stílusaik ütközése.
Felső kereskedelmi iskola
Helyszín: Stefánia 14.
Tervezte: Baumgarten Sándor, Herczegh Zsigmond
Stílus: eklektikus, szecessziós
Avatták: 1901
Mai neve: Kőrösy József Közgazdasági Technikum
Az iskola 1885–99 között államilag segélyezett községi volt állami jellege elnyeréséig. Ez utóbbival egy időben költözhetett a számára épített palotaszerű, új otthonába, mely a szegedi szecesszió első megnyilvánulásának is tekinthető. Részletképzésében valóban jelentkeznek sajátságosan egyedi, sőt magyaros motívumok, térrendszerében és homlokzatképzésében azonban alapvetően még az eklektika jegyeit hordozza. Tervezőinek egyike – a budapesti Baumgarten Sándor – Lechner Ödön közvetlen tanítványa volt. A kivitelezési munkával Erdélyi Pál irányította.
A közép kereskedelmiként alapított, 1895-től már fölső kereskedelmi iskola „célja az, hogy oly ifjaknak, kik a kereskedői pályára készülnek, a nélkülözhetetlen általános műveltséget megadja, őket a jövendő pályájukon szükséges szakismeretekkel ellássa (…) a szakoktatás követelményeihez képest arra kell törekedni, hogy a növendékek az életben azonnal alkalmazható szakképzettséget nyerjenek”.
Szeged ekkor is Dél-Magyarország legnagyobb kereskedelmi gócpontja volt, és sok nemzetiséglakott a körzetében. Így a növendékeknek mindössze harmadát tették ki a helybéliek, a diákoknak majd fele német anyanyelvű volt. 1912-ig igen erős ütemben nőtt a tanulók létszáma, elsősorban a nagy számban jelentkező délvidékieknek köszönhetően.
1914–19 között az épület katonai kórházként szolgált, az intézet ezalatt csökkentett óraszámban a Madách utcai polgári fiúiskolában működött. Saját helyére visszakerülve az iskolai gyorsírás központjaként országos hírűvé vált. 1955-ben vette föl a tanintézet Kőrösy Józsefnek, a XIX. század haladó polgári statisztikusának a nevét.
Az 1970. évi árvíz idején a pincében lévő levéltári raktár anyagát a diákok segítségével mentették fel az emeletre,
az árvízi vészbizottság székhelye is ebben az épületben volt.
Centenáriuma alkalmából ünnepélyes keretek között méltatták a száz év alatt 8800 diákot érettségivel kibocsátó iskolát. Az eredetileg „nyári gyakorlótérnek” nevezett belső udvart négy oldalról veszik körül zártan az épületszárnyak, három frontját utcák határolják.
Városi elemi iskola
Helyszín: Csongrádi sugárút 17.
Tervezte: Bene Károly, Ottovay István
Stílus: eklektikus
Avatták: 1902
Mai neve: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszék
Négy fiú- és négy leányosztály számára építtette a város ezt az emeletes népiskolát Szilágyi János kivitelezésében. Már 1906-ban nyilvánvalóvá vált az iskola méretbeli elégtelensége mind a nagy osztálylétszámok, mind a csak négyosztályos volta miatt.
Először a Brüsszeli körúton szomszédos telek bevonásával tervezték a bővítést külön fiúk és leányok udvara kialakításával, tornaterem építésével az eredetileg fedett játszórész helyén. A telek tulajdonosával, Tápai Jánossal hosszú tárgyalások ellenére sem jött létre egyezség, mert a hivatalosan becsült értéknek csaknem kétszeresét kérte. A szomszéd telek hiánya miatt azonban tovább nem volt odázható a kibővítés. 1912-ben a fedett játszórész helyére épített Kovács Ferenc építőmester szintenként két tantermet az épület eredeti stílusában.
Az első világháború alatt katonai célokra lefoglalták az iskolát. A református iskolában egy tanteremben és az Ehring-ház egy termében helyezhetett el az iskola osztályokat. 1919 májusában a franciák foglalták el az épületet. A világháború során tetemes kárt szenvedett tanintézet 1921-től az egyetem miatt iskolájukból átmenetileg kitelepített rókusi tanulókat is fogadta.
1943-ban a pincében légoltalmi óvóhelyet létesítettek nyolc fő állandó és 420 fő időszaki létszám részére.
Légó óvóhelyet 1952-ben is építettek. Az 1996-ig benne működő általános iskola Zalka Máté nevét viselte, később az Eötvös József nevét felvett, egykori újszegedi gimnáziumnak nyújtott otthont. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszéke van itt.
Boltozott pincéjében fáskamrákat és mosókonyhát helyeztek el annak idején. A földszintet a fiúk használták a sugárút felől nyíló bejárattal, a leányok emeleti osztályait a körútról lehetett megközelíteni. A tantermek az utca felé néztek, az udvari traktusban kaptak helyet a folyosók. A nyolcszög oldalaival határolt „sarokbástya” földszintje a tanítói, emelete az igazgatói szobának adott helyet.
Az L alakú épület belső könyökénél kör alaprajzú toronyban alakították ki a lépcsőházat. Eredetileg tízüléses árnyékszék szolgálta az iskolában levőket. A földszint fölött poroszsüveg boltozat, az emelet fölött csapos gerendafödém készült. A folyosó és az árnyékszékek padlójára terrazzo került, a tantermek amerikai tölgyfa padozatot kaptak; az iskolapadokat fenyőfából csinálták kőrisfa asztallappal.
A sarkon zömök „toronyépítmény” látható külön sokszögű tetővel, a rizalitok fölött macskajárós orommezővel. Ez utóbbi motívum, csúcsán kis fiatoronnyal, valamint a kapu fölötti, keresztvirágban végződő vimperga és a csúcsív a gótikát, a kapu és néhány ablak félköríve, a kör alakú vakablakok az alsó övpárkány fűrészfog mintájával a romanikát idézik. A pinceablakok s a nagy tanteremablakok szegmentívesek.
Fölsőbb leányiskola
Helyszín: Tömörkény utca 1.
Tervezte: Baumgarten Sándor
Stílus: szecessziós
Avatták: 1903
Mai neve: Tömörkény István Gimnázium
A múlt század végén szükségessé vált a magasabb nőnevelés céljainak, az intelligens családok igényeinek megfelelő fölsőbb leányiskola és internátus megteremtése. A Délvidék érdeke is kívánta, hogy az ottani vegyes ajkú lakosság leányai találjanak magyar nyelven és szellemben való nevelésre alkalmat és elhelyezést Szegeden. E célra építtette a kormány 1897–98-ban a város hozzájárulásával a tanintézet első épületét hatvan növendék befogadására szolgáló internátussal, ez ugye jelenleg a Radnóti Miklós Gimnázium. Itt kezdte meg működését Czímer Károly igazgató vezetésével 214 növendékkel, e szám két évtized alatt megkétszereződött.
A mai Radnóti mindössze négy esztendeig szolgált otthonául, amikor a miniszter átadta az állami főgimnáziumnak. A leányiskolának helyette új épületet emeltetett kétszáz növendék számára, hatvan internátusi hellyel, Lechner Ödön közvetlen tanítványának tervei alapján (ő tervezte az iskola előző épületét is).
A virágzó intézménynek felbecsülhetetlen kárt okozott 1914-ben lefoglalása katonai kórház céljára.
Csak másik iskolaépületben, csökkentett óraszámban folyhatott a tanítás, az internátus növendékeit megbízható családoknál helyezték el. Mégis e közben, 1916-ban kapott az addigra korszerűtlenné vált tanintézet nagyszabású új szervezetet és tantervet, s átalakult leány-középiskolává, 1918-ban pedig leánygimnáziummá.
A proletárdiktatúra okozta rombolás után a francia csapatok kaszárnyája lett, börtönként használt pincéjében elfogott kommunistákat őriztek. Csak a megszállt Temesvár állami leánygimnáziuma menekült igazgatójának, Schill Fülöpnek sikerült visszaszerezni az intézet számára 1921-ben. 1929-től leánylíceum, 1936-tól ismét leánygimnáziummá lett.
1952-ben a középiskola felvette Tömörkény István nevét, kinek mellszobra a bejárat mellett áll 1976 óta. 1961-ben ipari, 1965-ben egészségügyi tagozatot indítottak (mely utóbbi később a Kossuth Zsuzsa Szakközépiskolába került át). 1984 óta két iskolatípus működik benne: gimnázium és művészeti szakközépiskola zene-, színházi és tánc-, képző- és iparművészeti szakokkal.
A kellemes és csöndes Tisza-parti környezetben épült iskola szárnyai U alakban veszik körül udvarát. A fő tömegében egyemeletes épület főbejárati kettős középrizalitja háromszintes. A főhomlokzatot még két sarokrizalit, a Tisza-partit a sarkain túl középrizalit tagolja az internátus bejáratával.
Valamennyi épületleírás részben a Sulinet örökségtárából származik.
A jelenkori állapotokat bemutató fotókat Bálint András és Juhász Ágnes készítették.