Szegeden a századfordulón volt egy zeneiskola a ma Dóm tér területén valahol, szomszédságában a Szent Demeter templommal. A korabeli újságcikkek tanúsága szerint annyira romos és lelakott volt már, hogy ha munkások lakták volna, „akkor a rendőrség nyomban ott teremne és kitelepítené őket”. Ezért nem volt csoda, hogy az épületnek mennie kellett, több okból is. Egyrészt ugye romos volt, másrészt pedig a helyére épült fel később a fogadalmi templom és az azt körülölelő épületegyüttes.
Ekkoriban sok mindennek és mindenkinek költöznie kellett elfelé onnan. Több száz ember hagyta el otthonát örökre a nagyszabású építkezés végett, de még a régi templommal szemben levő kis kápolna is el lett költöztetve. A zeneiskolának is tervben volt egy új, nagyobb épület kialakítása, mely számára a város területet is jelölt ki, majd a törvényhatósági bizottságának közgyűlési határozata alapján 1909. január 28-án tervpályázatot hirdettek az Oroszlán, Bajza és Nádor utcák által határolt, frissen kiosztott területen az új zeneiskola palotájának megépítésére, mely hirdetményre a következő év február 17-ig összesen 18 pályamű érkezett be. Ezen tervek jó eséllyel valahol még kallódnak levéltárakban (ha nem semmisültek meg azóta), négy viszont az interneten is fellelhető volt egy ideig, hiszen ezek megjelentek a Magyar Építőművészet folyóiratban még 1910-ben. A négy pályamunka között megtalálható többek között annak a Baumhorn Lipótnak az alkotása is, aki több más épület mellett a szegedi Új Zsinagógát és a Vasalóházat is tervezte.
„Szeged városa nemsokára hatalmas zenepalotát épit az Iskola- és Oroszlán-utcai telektömbön. A vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítette a város hatóságát, hogy a zeneiskola építendő palotájának tervpályázatához a maga részéről ezer korona pályadíjat engedélyez, az összeget azonban csak az eksz-leksz megszűnése után utalványozhatja” – hangzik a Délmagyarország egyik első tudósítása a beruházásról 1910. június 10-éről.
Nem nehéz pontosabban behatárolni, hogy hová is épült volna az épület, hiszen nem egy sok telekre felosztott háztömb egy részéről beszélünk, hanem egy teljes tömbről. Arról, melyen ma az a gyönyörű épület áll, mely aljában megtalálható volt sokáig egy zálogfiók, jelenleg pedig több utazási irodának, és (szubjektív véleményem alapján) a város legklasszabb kávéházának, a Rudi és Fickónak ad helyet.
A pályázóknak egy egészen hosszú listányi elvárásnak kellett eleget tenniük, ez a folyóiratban is szerepelt. Komolyan meg volt szabva, mit, hogyan, merre:
- A környék pezsgő életére hivatkozva kikötés volt, hogy a földszintnek alkalmasnak kell lennie kávéházak, éttermek és egyéb üzletek kialakítására.
- Az épületet két fő részre kellett osztani: az egyik maga a zeneiskola, a másik pedig egy hangversenyterem, melyet ünnepségekre, felolvasásokra és mulatságokra kívántak használni.
- Az utcavonalon való kiugrás legfeljebb 50 cm lehet.
- Erkélyek alkalmazhatók.
- A pályázat természetesen kőkeményen megszabta a zeneiskola megkívánt helyiségeit is:
- 16 tanterem
- 1 igazgatói iroda két szobával
- 1 tanári szoba
- 1 énekterem
- A hangversenyterem helyiségei pedig a következőek:
- 600 földszinti férőhellyel maga a terem, pódiummal 60 zenész számára valamint 20 páholy, esetleg erkély vagy karzat, 22 regiszteres orgonával
- 1 előcsarnok pénztárral
- 1 buffet és czukrászda
- 1 gyülekező szoba a karénekeseknek
- 1 gyülekező szoba a zenekarnak
- 2 művész szoba szólisták részére
- 1 tágas és könnyel elérhető ruhatár
- külön toalett a közönség és a művészek részére
- 1 hangszertár
- 1 hangjegy- és könyvtár, mely egyúttal a dalegyesületek próbaterme, esetleg a pódium mellett elhelyezve
- 1 szolga lakás (két szoba, konyha, kamra)
- 1 zongora felvonó
- 1 személyfelvonó
- melléklépcső, folyosók, klozettek stb.
- alacsonynyomású gőzfűtés helyisége
- kapusfülke.
- Az épület további méreteit tekintve az két emeletesre, esetleg két emelet és mezzaninnal volt tervezendő.
- Amennyiben a tervben udvar szerepel, az befedhető legyen.
- A szolgalakás elhelyezése szempontjából fontos, hogy egy szolga az iskolába közlekedőket állandóan lássa és ellenőrizhesse.
- Építendő egy második bejárat a hangversenyteremben a pódiumhoz közel, mely szükség esetén vészkijáratként szolgálhat. Itt helyezendő el továbbá a zongorafelvonó is.
- Az iskola klozettei szigorúan nem szerint elszigeteltnek kellett lenniük.
- A helyi talajviszonyok miatt a pince feneke legfeljebb a járda alatt 2.5 méterrel lehetett.
- Az üzletek belső magassága legalább 4.5, a tantermeké pedig 3.8 méter.
A négy fennmaradt mű azóta pedig teljes feledésbe merült, egészen máig, most (és eztán) ugyanis a Szegederen megtekinthetők.
Führer Miklós
Führer Miklós „Utolsó” jeligére készült művét bár festőinek titulálta a bizottság, azt több helyen is kifogásolni vélte. A legnagyobb sérelem az volt, hogy egy az egyben eltekintett az utcai üzlethelyiségektől, mely jövedelmezőség szempontjából kedvezőtlen a megrendelőnek. Továbbá helytelennek vélték, hogy a tantermek egy része a legfelső emeletre került, ami „tanügyi szempontból hátrányos”, illetve, hogy a derékszögbe állított fő- és oldalhomlokzatok durva utcarendezést kívánnak. Dicsérték azonban a nagyterem és annak környezete elrendezését. A tervet megvették, az építés költségét pedig 349.000 koronára becsülték.
Az egyébként igen monumentálisra sikerült iskolaterv, melynek homlokzatán, jelentős magasságban még a város címere is helyet kapott, tornya csak tovább erősítette volna a város ekkoriban még erősödő kupolás, tornyos mivoltát.
Spiegel Frigyes és Márkus Géza
Spiegel Frigyes és Márkus Géza „Euterpe” jelige alatt benyújtott terve első díjat hozott a párosnak. „Dicsértetik a félemeleten elhelyezett nagyterem megközelíthetősége, a bejárat és a ruhatárak elhelyezése, továbbá a terem alakja és megvilágítása. Kiemelkedő a termet körülvevő foyer, illetve cukrászda, büffé és sóhajok folyosója. A homlokzati és belső megoldás „egyöntetűen stílszerű és művészi”. Kifogásolható a félemeleti folyosó megvilágítása, valamint az igazgatói lakás mellékhelyiségeinek elhelyezése. A költségek úgy 345.000 koronára rúgnak.”
Spiegel Frigyesnek egyébként állnak Szegeden megvalósult művei, ezek a következők:
- Vajda-palota (Stefánia 10., 1910), ezt Márkus Gézával közösen tervezte,
- Regdon-ház (Dózsa u. 5., 1911),
- Prinz-ház (Arany János u. 1., 1912-13).
Tornalyai Zoltán
Tornalyai Zoltán „Noni” jeligére készült művét bár nem kifogásolták, igen szűkszavúan véleményezték, második lett. „Az Oroszlán és Nádor utca sarkára tervezett kettős bejáró és az azzal kapcsolatban álló hangversenyterem elrendezése sikeres, az előcsarnok és az azzal összefüggő lépcsőház a célnak megfelelő, célszerű és monumentális.” Az egyszer biztos, hogy a nyerstégla-borítású, modern épület újat mutatott volna a városban.
Baumhorn Lipót
Baumhorn Lipót több, mint féltucat épületet tervezett Szegedre, többek között a város tizenkettedik legmagasabb építményének számító Új Zsinagógát is. A harmadik helyet érő tervből csak úgy árad, hogy Baumhorn tolla által került papírra, elég ha csak szemügyre vesszük a Széchenyi téri Szeged-Csongrád Takarékpénztár épületének terveit, melyet szintén ő készített, és melyek kísértetiesen hasonítanak az Oroszlán utcai tervekhez.
Tervét „Zeneház” jeligére nyújtotta be, azt azonban több ponton is ellenezte a bizottság. Az első emeleti főlépcső és a nagyterem közti előteret szűknek titulálták, úgy ahogy a folyosót és a páholyokat is. A nagyterem légterét az erkély-szerű páholyok zsúfolják, azt keskennyé és elnyújtottá teszik. Megfelelőnek vélték azonban az épület homlokzatát, az üzleti célokra kialakított földszinti, Oroszlán utcai helyiségeket, illetve a főbejárat, a főlépcső és az előcsarnok diszpozíciója a nagyteremhez képest „célszerű és elfogadható”.
A pályázaton végül Spiegel Frigyesék Euterpéje nyert, az ő tervüket szerette volna felépíteni a város, melyre 400 ezer koronát szántak, ami hamar 626 ezerre ugrott. Ezt a város azonban nem tudta kifizetni, ezért 300 ezer korona támogatás reményében a kormányhoz fordultak:
„Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Miniszter Ur! Nagyméltóságod rendelete folytán megindítottuk az eljárást, hogy zeneiskolánk részére uj, állandó helyiséget létesítsünk s annak előhaladásáról évi jelentésünkben beszámoltunk. A tervek beszerzésére hirdetett pályázat bíráló bizottságában tárcáját Nagyméltóságod is képviseltetni méltóztatván, az első dijat nyert pályamű szerzőjét bíztuk meg a tervek elkészítésével s most az általa bemutatott kiviteli terveket 626.863 korona költség keretében elfogadtuk. Az előirányzott költségből 326.863 koronát háztartásunk terhére felvett kölcsönből kívánjuk fedezni s azon tiszteletteljes kérelmet terjesszük Nagyméltóságod elé, hogy az épülethez háromszázezer korona állami segélyt vagy ily összegű kölcsön törlesztésére szükséges 16.000 korona állandó évi segélyt tárcája terhére engedélyezni kegyeskedjék. A város pénztárát az épitési költségeken kivül terheli még a telek szerzés: Bajza-utca 2, Nádor-utca 2, Oroszlán-utca 16, Bajza-utca 16. és 18. számú telkek kisajátítási költsége 202,279 korona.”
Hogy mi lett végül a pályázattal, és hogy miért nem valósult meg maga a zeneiskola, azt nem tudni, de valószínűleg egyszerűen csak feledésbe merült a dolog, hamarosan pedig beköszöntött a háború is. 1913 márciusában a Délmagyarország egy újságírója kifakadva a városra azt írta, „ne sajnáld a fáradságot, nyájas olvasó ahoz, hogy megtekintsd Szeged város zeneiskoláját. Ráérő idő van elég, mert még sokáig állni fog ott a belvárosi templom mellett az a düledező, rozogó, dohos viskó, ahol zenét tanítanak türelmes zenetanárok. Állni fog sokáig, ha ugyan be nem dől mielőbb. Ha munkások laknának ott, a rendőrség nyomban ott teremne és kitelepítené őket. De igy… Jó az a művészetnek, jó az Kőnig Péternek, meg a többieknek, meg a sok-sok fiu és leáinynövendéikeknek”. Részletekről nem ír, és később sem volt róla szó.
A szegedi zenepalota tehát nem épült meg sajnos, pedig az biztos, hogy a Belvárosi Mozihoz hasonló értékű és népszerűségű épület állhatna most a Deák Ferenc utca koronájaként a belvárosban. A telken sokáig nem épült semmi, egészen 1929-ig kellett várni, hogy a ma álló bérház (akkor Zálogház) felépüljön.