A legtöbb magyar város, így Szeged sem úszhatta meg, hogy a II. világháborút követően rengeteg századfordulós épületének díszes tetőjét nemes egyszerűséggel lebutítsák, kupoláját, tornyát pedig nem ritkán teljesen megsemmisítsék, fittyet hányva többek között az épület stílusára, a tervező emlékére, és a kialakult városkép megőrzésére.
Szegeden 1879. előtt nehezen talált volna kupolát az ember, hiszen a város – leszámítva pár templomot és hivatalt – jóformán egyszintes vályogházakból állt, a mai többemeletes, díszes palotáknak és bérházaknak nyoma sem volt még. A Nagyárvíz, ami porig rombolta ezeket a kis házakat, jót tett azonban várossal: mivel azt újjá kellett építeni, sorra nőttek ki a földből a fényűző, korszerű épületek, melyek gyakran voltak akár három-négy szint magasak is. Pár évtized alatt az alföldi „faluból” (ekkor egyébként már Szeged volt Nagy-Magyarország harmadik legnépesebb városa Budapest és Zágráb után) egy polgári nagyváros kerekedett.
Az ötvenes évekre az égető lakáshiány, illetve a nézet, mely szerint az épületek kitűnő oromzati díszei, kupolái a kapitalista világ bűnei, szükségessé tett jó néhány módosítást. Szegeden több, mint félszáz épületen végeztek el emeletráépítést, ezek az átalakítások pedig gyakran jártak a díszek leverésével, illetve a kupola vagy torony lebontásával. Több esetben, hiába az új emelet, a kupola hiányával alacsonyabb és valóban jelentéktelenebb lett az épület. Tucatszám tűntek el a pompás kupolák és tornyok, melyeket a mai napig nem pótoltak.
Bár a közelmúltban Budapesten valamelyest felfigyeltek erre a problémára, Szegeden ezek a kupolák és díszek soha sem épültek vissza, legtöbbjükről már meg is feledkeztek az emberek, éppen ezért gondoltam, ideje lenne listába szedni, hol is voltak a legszebbek, legnagyobbak. A listában alapvetően nyolc épület szerepel, de hozzádobtam még kettőt, amelyek valamelyest kilógnak a sorból, mégis említést érdemelnek.
8 + 2 A közúti híd vámházai
Szeged első állandó közúti hídja négy évvel a Nagyárvíz után, 1883-ra készült el Feketeházy János tervei alapján Gustav Eiffel kivitelezésében. A híd próbaterhelése szeptember 15-én fejeződött be, másnap már át is adták. A négy kis vámház éppen csak annyi bevételt hozott a városnak, hogy magát a hidat fenntartsák belőle. 1930-tól aztán a gyalogosok mentességet kaptak, és továbbra csak a közúti járműveknek kellett fizetniük. A hídvám egészen az átkelő 1944-es lebombázásáig megmaradt, az 1948-ban átadott Rákosi Mátyás hídon azonban már nem kerültek helyreállításra a vámházak. Mivel nem bontották el teljesen az eredeti hidat, a helyük a mai napig pontosan kivehető.
8 + 1 Kálvária kápolna
Az első kápolna az 1712-es pestisjárvány után épült fel 1734-re a Kálvária téren, azonban a Nagyárvíz megsemmisítette az épületet. A pótlására 1884-re került sor Halmai Andor tervei alapján.
Az épület lebontásáról a 60-as években döntöttek végleg, és azzal az indokkal robbantották fel 1968-ban, hogy
a helyére benzinkutat építsenek.
A robbantástól csak a tető omlott be, a falak nem dőltek össze, ezért kézzel kellett tovább bontaniuk, állítólag téglánként szedték szét. A történet legszebb része, hogy a helyére épült benzinkút szintén megszűnt már. A kápolna előtt állt 14 stáció, melyeket a közeli Móravárosi Szent Kereszt Felmagasztalása templom kertéjben helyeztek el, ezek ma is láthatóak.
A közelmúltban civil összefogás alakult, hogy újjáépítsék a kápolnát. Az ígéretek szerint ez leghamarabb 2024-28-ra lehet valóság, reméljük sikerül!
8. Déry-ház
Déry Károly ügyvéd és neje, Hencz Nina rendelte, a Vár utca és a Széchenyi tér sarkán álló épület 1884-re lett kész. Kupoladíszéről szinte semmilyen információ nem maradt fent. Valószínűleg azonban még a második világháború előtt tűnt el, mivel egy 1933-as légifelvételen már nem kivehető.
7. Zrínyi u. 11.
A korábban Balogh-házként (nem összekeverendő a Széchenyi térivel) is emlegetett, az Aradi vértanúk tere és a Zrínyi utca sarkán álló épületet emeletráépítés nélkül fosztották meg díszes kupolájától. Sajnos ennek pontos körülményei vagy dátuma sem ismertek. Érdemes összehasonlítani a két képet, jól látszik ugyanis, hogy a bal oldali sarkán is állt egy kisebb kupola, ami szintén áldozat lett.
6. Attila u. 12.
A Bartók tér sarkán álló ház gyönyörűen megművelt kupolája bár nem tartozott a legnagyobbak közé, ékessége volt a térnek, amíg le nem bontották az emeletráépítéskor. A ház felújításával, és a kis kupola visszahelyezésével újból igazi éke lenne ez a tér e szegletének.
5. Lengyel-ház
A Klauzál téren eklektikus stílusban felépült Lengyel-ház alig egy év alatt készült el 1894-re. Az épületben Lengyel Lőrinc fiainak bútorraktára, Schillinger Mór üveg- és porcelánkereskedése, a Pollák Testvérek arany-, ezüstművesek, valamint Braun János lát- és hangszerész üzlete volt. Az épületben 1985-ben nyílt meg a Kis Virág cukrászda, mely egy kisebb kihagyással a mai napig üzemel. A két kupolát nem tudni mikor távolították el, csak azt, hogy 1984-ben, amikor az épületet felújították, szóba került visszahelyezésük, ám végül erre nem került sor. Rengeteget dobna azonban a Klauzál tér hangulatán, ha visszakerülnének eredeti formájukban.
4. Egykori Vasúti Leszámoló Hivatal
A neoromán stílusban felépült Vasúti Leszámoló Hivatal pályázatát 1911-ben írták ki, kikötés volt, hogy csak Szegeden élő építész adhat be művet, illetve, hogy a szecesszió mellőzendő. Helyszínként a mai Egyetem utca – Batthyány utca – Ady tér területet jelölték meg. Kilencen indultak, közülük Ottovay István és Winkler Imre közös terve nyert. Fontos kiemelni, hogy a tervpályázatot bár még csak januárban írták ki, júliusban már 7-800 ember dolgozott az épületen, melyet jövő év augusztus 1-ére be is fejeztek, kevesebb, mint 13 hónap alatt. 1920-ban a város felajánlotta az épületet a Kolozsvárról idemenekült egyetem számára, amely 1925. és 1930. között költözött be. A ma az Ady tér felőli oldalban található Audotorium Maximumot is ekkor építették hozzá Rerrich Béla tervei alapján, aki a Dóm téri épületegyüttest is tervezte. 1951-ben felmerült az emeletráépítés ötlete, ám mivel sem statikailag, sem esztétikailag, sem pedig a talajpróbának nem feleltek meg a tervek, végül ezt elvetették.
A kupolákat itt is csak lebutították, teljesen nem verték le őket. Visszaépítésükről nincs hír.
3. Schäffer-palota
A palota 1904-ben készült Magyar Ede tervei alapján szecessziós stílusban. A Tisza Lajos krt. – Nagy Jenő u. – Feketesas u. – Kígyó utca tömb közel háromnegyedét elfoglalja az épület, mind a négy utcára nyílik bejárata (a lakásokhoz csak a Nagy Jenő és a Feketesas utcán lehet bejutni). A földszinten üzletek kaptak helyet, melyeket helyi kereskedőknek adtak ki, míg az emeleten bérlakások épültek.
Az 1920-as években a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a magas költségek miatt a díszítőelemek legnagyobb részétől megválnak. Ezzel együtt elbontották a pazar kupolákat, sőt, még a legfelső emeletet is, mára pedig már nem lehet megmondani, hogy valaha egy szecessziós csoda állt itt.
2013-ban Szeged és Szabadka közösen pályázott szecessziós épületeinek felújítására. Szegeden végül a Gróf-palota Zsolnay cserepeit cserélték le utánzatokra, valamint elkészült a Schäffer-palota felújításának terve is. Azóta azonban nincs hír róla, hogy a munkát elkezdenék.
2. Goldschmidt-palota
Nem véletlen kapta a második helyet a Goldschmidt-palota, története ugyanis talán a legérthetetlenebb, mégis leghétköznapibb.
Az első változat 1900-ban épült, Magyar Ede tervezte ezt is, ám elsőre nem volt egyetlen emelete sem. 1904-ben bővíttette ki a tulajdonos Goldschmidt György, immáron emeletesre. Ekkor készültek el a berlini és bécsi ihletésű szecessziós tetődíszek, illetve a hagymakupola, mely jócskán kiemelte az épületet a Bartók tér amúgy egyhangú egy emeletes házai közül. Érdekes, hogy az eredeti tervekben szerepeltek lakások a pincében is, ám ezekre a város végül nem adott engedélyt: „Minthogy a bizottság jelentése szerint a jelzett épületben levő pincze helyiségek lakásul használtatnak jóllehet azok mennyezete a végleges járda szintjében van, büdösek, nedvesek, nem szellőztethetik, az ott tartózkodás az egészségre merénylet, így azok lakás céljára nem használhatók.”
1934-36-ban a lakások korszerűsítésen estek át, 1941-ben pedig a háború miatt szükségóvóhelyet alakítottak ki. Az épületet 1959-ben emeletráépítéssel egybekötve fosztották meg ékeitől, példátlanul gyönyörű kupoláját olyannyira leegyszerűsítették, hogy mára szinte észre sem vehető.
1. Egykori Polgári Leányiskola
Nem kellett sokat törnöm a fejemet, hogy mi kerüljön a lista legelejére. Emlékeim szerint emiatt az elveszett kupola miatt határoztam el, hogy egyáltalán megírom ezt a cikket. Talán a legfájóbb kupola-hiány egész Szegeden.
Az árvíz után átalakított utcahálózatba már nem fért bele a korábban itt álló Szegál-féle Rónay-ház, így azt lebontották, a helyére pedig 1882-re felépítették a Polgári Leányiskolát. Az építkezés költségeit az árvízkor beérkezett adományok maradékából állták, erre tábla is emlékeztetett sokáig az épület oldalán: „Emeltetett az 1879-edik évi vízvész alkalmából hazánk és a nagyvilág által tanúsított részvét emlékéül a begyült könyöradományok maradványából.”
Az épület eklektikus stílusú, saroktornyának elhelyezkedése maga a tökély volt szerintem, ahogyan a tér és a körút által alkotott terület közepe fölé magasodott, ezzel uralva az egész teret. Számításaim szerint a tornyával együtt az épület akár a 30 métert is elérte, bár erről pontos infók sajnos nem maradtak fenn. Akár egy kastély, úgy pompázott a körút szélén.
1951-ben emeletráépítést kapott, hogy az egyetem jogi kara elférjen benne. Az átalakítás során impozáns, majd’ két szint magas tornyát elbontották.
Néhány éve bár kívülről felújították, sajnos a torony visszaépítésére nem került sor, pedig megkérdőjelezhetetlenül dobna a környéken, ismét uralná valami a nemrég Magyar Ede után elnevezett teret.
Az biztos, hogy emelne a város turisztikai vonzerején, ha ezek a gyönyörű kupolák és tornyok visszaépülnének. Ezt már azzal is alá lehet támasztani, hogy Szegedet már szokták tornyos városként becézni, ezek visszahozatalával pedig ez csak tovább javítható. Erre azonban a városnak önerejéből nem futja, így külső segítségre volna szükség.
Nyitókép: Weinstock Ernő