Miután a 2019-es önkormányzati választások is lényegében a harmadik híd körül forogtak, és folyamatosan oda-vissza dobálta egymásnak az önkormányzat és a kormány az átkelő megépítésének a felelősségét, azt hihettük, október 13-ával alábbhagy a háborúzás egy időre. Tévedtünk.
Még júniusban adott ki egy sajtóközleményt a szegedi Fidesz, melyben lényegében arról írnak, hogy amennyiben a szegediek az ő jelöltjükre szavaznak, akkor megépítik a harmadik hidat. Néhány nappal később debütált Nemesi Pál, aki hasonló ígéretet támasztott, majd azt mondta pár nappal később, hogy három-négy éven belül már autók fognak közlekedni a déli Tisza-hídon. Aztán tudjuk mi történt: jöttek a látványtervek, a féktelen ígérkezés, melyekre az önkormányzat azzal védekezett, hogy nekik nincs jogkörük hidat építeni. Az egyik fél azt mondta, a másik nem keresi és vice versa.
Legutóbb pedig Szabó Sándor országgyűlési képviselő jelentette be, hogy tovább folytatja a küzdelmet a hídért az Országgyűlésben. Felszólalásában azt mondta, „sajnálatos módon nem történt semmi, úgyhogy országgyűlési határozati javaslattal kívánok élni képviselőtársaim felé, hogy a projekt megvalósításában segítsenek. Miniszterelnök urat és az érintetteket írásban keresem meg”.
A Fidesz helyi szervezete sajtóközleményben válaszolt, melyben azt írják, „már több éve lehetne harmadik Tisza-híd Szegeden, de a szegedi baloldal az uszodát választotta”. Mindezt egy Lauer Istvánnak készített Délmagyar-interjúra alapozzák, melyben a polgármesterségért is induló ex-képviselő arról beszélt, hogy öt év alatt saját forrásból is fel lehetne építeni a hidat, de ettől a lehetőségtől Szeged elesik, hiszen az uszodának a magas üzemeltetési költségeit fogja nyögni az önkormányzat. Lauer egyenesen azt mondta, a város nem számolt ezen költségekkel.
A Fidesz közleménye folytatódik: „Ha Szabó Sándornak valóban fontos lenne a harmadik híd ügye, már rég hozzákezdtek volna annak előkészítéséhez. Ha nem csak politikai haszonszerzésre akarnák használni a minden szegedi számára fontos harmadik Tisza-híd ügyét, akkor valódi párbeszédre törekednének a felelős minisztériummal.
Szabó Sándor és a helyi baloldal a konstruktív munka és együttműködés helyett ismét a kardcsörtetést és sárdobálást választotta. Arra kérjük a szegedi baloldalt, hogy ne váltsa aprópénzre a szegediek bizalmát pillanatnyi politikai haszonszerzés érdekében!”